Az EADS az Egyesült Államok mellett most már Ausztráliában is nyomul: a cégóriás aktív reklámkampányba kezd a kenguruk földjén, melynek célja az A400M és a C-295 katonai teherszállítók majdani eladása a RAAF számára.
De miért lát esélyt az EADS arra, hogy megrendeléseket zsebeljen be ausztrál részről? Nos, azért, mert a Royal Australian Air Force még 2004-ben rendelt tőlük (pontosabban az Airbus Military-tól, mely az EADS része) öt A330 MRTT (Multi Role Tanker Transport) légi-utántöltő repülőgépet. Ezek közül azóta több meg is érkezett, és megkezdte működését (a Quantas polgári légitársaság üzemeltetésében, mivel így olcsóbb). Ebből pedig arra a következtetésre jutottak a marketingesek, hogy nem kizárt további eladások lehetősége.
A két ajánlott termék a már említett A400M közepes és C-295 könnyű, turbopropelleres katonai teherszállító repülőgépek. Christian Duhain, az EADS ázsiai és dél-amerikai üzleteiért felelős részlegének alelnöke elmondta: előbbi típust a Lockheed Martin C-130, utóbbit pedig a nemrég kivont de Havilland Canada DHC-4 Caribou helyett ajánlják az Ausztrál Királyi Légierő részére.
Az EADS azzal próbálja rátukmálni az ausztrálokra az A400M-et (melynek, ha az üzlet esetleg összejön, ők lennének a második Európán kívüli rendszeresítői, már ha nem számolunk egy esetleges amerikai megrendeléssel), hogy mind méretben, mind pedig a szállítható hasznos teher mennyiségében megveri a Herculest, ráadásul sokkal jobban megfelel a szükségrepülőtereken való üzemelésre is. Ez utóbbi állítás azért érdekes, mivel míg az A400M-el még semmilyen tapasztalat nincs ilyen téren, addig a C-130 különböző változatai már számtalan leszállást és felszállást hajtottak végre kiépítetlen terepen…
A C-295 eladása mellett pedig úgy érvelnek, hogy a tavaly ősszel a RAAF állományából végleg kivont Havilland Canada DHC-4 Caribounak nincs igazi váltótípusa, a nála kisebb kapacitású Beechcraft King Air 350 csak ideiglenes megoldás. A DHC-4-ek feladatait részben ezek, részben pedig helikopterek végzik, ami anyagilag is megterhelő, így logikus lenne egy olyan repülőgéptípus beszerzése, mely nemcsak azt tudná, amit a Caribou tudott, hanem még nála többet is.
Ha Ausztrália hajlana az üzletre, akkor legkorábban a 2011-2012-es pénzügyi évben tudnának rá pénzt elkülöníteni. Arról, hogy mikor érkezhetnének meg a megrendelt gépek, nincs információ az EADS részéről. A C-295 esetében ez maximum két év lenne, az A400M viszont már sokkal kérdésesebb…
