Újabb komoly, már-már repüléstörténeti jelentőségűnek is mondható mérföldkőhöz érkezett a Lockheed Martin F-35 Lightning II programja, ugyanis rengeteg halasztás és a megannyi műszaki és pénzügyi probléma leküzdése után végre levegőbe emelkedhetett az Amerikai Haditengerészet jövőbeni repülőgép-flottájának gerincét alkotó F-35C repülőgép-hordozó fedélzeti 5. generációs vadászbombázó.
A 22. heti Hírhalomban számoltunk be róla, hogy kábelezési problémák miatt az eredetileg június 2-ára tervezett szűzfelszállást pár nappal halasztani kellett. Nos, örömmel jelenthetjük be, hogy négy nappal ezután, június 6-án helyi idő szerint délelőtt 11 óra 46 perckor az F-35C CF-1 névre hallgató nullszériás példánya sikeresen felemelkedett a texasi Fort Worth Haditengerészeti Repülőbázis betonjáról. Az 57 perces szárnyalás során minden problémamentesen működött.
Érdekes módon a három F-35-variáns közül az egyik legjobban haladó berepülési programot a legbonyolultabb, az F-35B STOVL változat tudhatja magáénak a hagyományos módon fel- és leszálló F-35A mellett. Az Amerikai Haditengerészet számára készülő C variáns, melynek nagyjából 480 F/A-18A, B, C és D Hornetet kell majd leváltania valamikor az évtized végén, eddig jelentős késésben volt a „testvéreihez” képest, ám most remélhetőleg felpörög a tesztelése.
Eredetileg azt tervezték a US Navy vezetői, hogy az első bevethető F-35C-század 2014-ben állhat fel, azonban jelen pillanatban úgy néz ki, hogy még ezt a többszörösen kitolt időpontot sem fogják tudni tartani, ugyanis most már 2016 környékére saccolják a haditengerészeti JSF hadrendbe állását. Azonban a kiképzés jóval hamarabb elkezdődhet a típusra: az első kiképzőszázad 2011 októberében aktiválódik majd, első gépeik pedig 2012-ben érkeznek majd meg.
Azonban addig, amíg az F-35C tömegesen meg nem jelenik a rendszerben, a flottának továbbra is a Lódarázs különféle verzióira kell támaszkodnia. Nemrégiben napvilágot látott egy elképzelés, mely szerint a legrégebbi, A és B változatú Hornetek egy részét nem selejteznék 2012-ben, ahogy azt eddig tervezték, hanem alapos átvizsgálás és üzemidő-hosszabbítás után tovább repülnék őket. Ebből is látszik, hogy a JSF-program késéséből a Lockheed legnagyobb konkurense, a Boeing fog profitálni, mely a korai gyártású F/A-18-asok korszerűsítésén túl további F/A-18E és F megrendelésekre is számíthat, most pedig előálltak egy olyan ötlettel, mely a többi F-35-verziónak is komoly problémát okozhat.
httpv://www.youtube.com/watch?v=YleWn7dFZxM
Ez pedig nem más, mint a Joint Strike Fighterben alkalmazott, új generációs többfunkciós kijelző átültetése a 4++ generációs Super Hornetekbe. Az elsőre talán kissé furcsának ható elgondolás a Boeing mérnökei szerint tökéletesen megoldható: a 8×20 inch (20×51 cm) nagyságú érintőképernyős kijelzőt minden gond nélkül integrálhatnák az F/A-18E/F-ekben, ráadásul a megjelenítendő virtuális műszerfal egy az egyben megegyezne a jelenlegivel. További kapcsolódó információ, hogy Mike Gibbons program-menedzser szerint lehet, hogy megnövelik az egyébként is hatalmas képernyőméretet, mivel a pilóták jobban preferálják a 11×19 inches (28×49 cm) kialakítást.
A fejlesztésnek komoly következményei lehetnek, ugyanis így még egy plusz képesség kerül a már egyébként is rendkívül potens Super Hornet tarsolyába, melynek segítségével felveheti a versenyt az egy generációval modernebb F-35-tel. A Boeing szerint Kanadában, Japánban, Brazíliában, Indiában és most már Dániában is komoly eséllyel indulnak. Utóbbi helyen egyébként pont az F-35 helyett rendszeresítenék az F/A-18E/F-et, ugyanis a JSF ára meghaladta a dánok tűrőképességeit.
