„Ha már van 5. generációs lopakodó vadászunk, legyen mán’ új stratégiai bombázónk is!” – gondolhatták az orosz vezetők. És lőn…
Kedves olvasók, engedjetek (remélem tegeződhetünk) meg nekem egy egészen apró jóslatot, aztán vagy bejön, vagy nem. A következő lenne: 2010 a bombázók éve lesz. Itt most természetesen nem a különlegesen jó testi adottságokkal rendelkező hölgyekre gondoltam, hanem a különböző nemzetek légierőinél szolgálatban álló stratégiai bombázókra. Hogy végül igazam lett-e, azt majd az év végi áttekintőben meglátjuk. Addig is maradjatok velünk!
Eme kissé költői bevezető után nézzük a mai menüt.
Az Oroszországi Föderáció miniszterelnöke, Vlagyimir Putyin március 4-én fejtette ki azon véleményét, miszerint országuknak el kell kezdenie egy új, ötödik generációs, csökkentett észlelhetőségű, nagy sebességű stratégiai bombázó fejlesztését.
„Nem szabad csak egy új fejlesztésre hagyatkoznunk!” – mondta Putyin, a Szuhoj T-50-re célozva. „Az ötödik generációs vadászgép fejlesztésének befejeztével el kell kezdenünk a munkát egy következő generációs, nagy hatótávolságú repülőgéppel, az új stratégiai rakétahordozónkkal.”
Igencsak ambiciózus tervéről igazi konkrétumokat sajnos nem árult el, azt viszont elmondta, hogy az orosz hadiiparnak az új, fejlettebb hajtóművek, fedélzeti elektronika és a gyártáshoz használt anyagok fejlesztésébe kell rengeteg energiát fektetnie a közeljövőben, mivel csak ez vezethet majd a sikerhez.
Beszédében az elnök nem meglepő módon egekig magasztalta a PAK-FA-t, melynek január 29-is első repülését egy új korszak első lépcsőfokának tartja. Azt azonban ő is kihangsúlyozta, hogy 2015 előtt biztosan nem áll szolgálatba a T-50, mely előtt még egy nagyjából 2000 órás berepülési program van.
Mondókájából még annyit érdemes kiemelni, hogy „szó szerint égünk a vágytól, hogy felfrissíthessük elöregedett katonai repülőgép-flottánkat!”. Nos, minden bizonnyal így van, ha a jó öreg Vlagyimir ezt vallja.
Arról már korábban beszámoltunk, hogy a jövőben 1500 új harci gép beszerzése várható az Orosz Légierő számára, melyek mind-mind a hazai iparnak adnak munkát. Azonban a bombázókról nem esett szó, pedig akárcsak az amcsiknál, úgy Ivánéknál is igencsak megérettek már a cserére a régi motorosok (vagyis izé, hajtóművesek).
Az 1956-ban szolgálatba állt Tupoljev Tu-95 Bear és leszármazottai felett annak ellenére, hogy még ma is igen jelentős elrettentő erőt képviselnek, már nagyon eljárt az idő. A még szolgálatban álló 64 „Medve” mellett a 16 modernebbnek számító Tu-160 jelenti a stratégiai bombázóerőket Oroszországban. Őket egészíti ki még 120 darab szintén nem tinédzserkorú Tu-22M3 taktikai bombázó.
A fenti masinákat váltaná le a 2025 és 2030 között szolgálatba álló, és a korábbi híreknek megfelelően a Tupoljev által fejlesztendő PAK-DA. A név a PAK-FA-hoz hasonlóan mozaikszó: a gyönyörűséges Perspektivnyi Aviatsionnyi Kompleks Dalney Aviatsyi (cirill betűvel írva: Перспективный авиационный комплекс дальней авиации ) kifejezést takarja, mely magyarul körülbelül annyit tesz (a nyelvészektől előre elnézést kérek): a Stratégiai Légierő Jövőbeni Légi Komplexuma.
Egy elképzelés a PAK-DA-ról
Annak ellenére, hogy a 2025-ös évszám is jó tizenöt év múlva lesz csak esedékes, ha jobban belegondolunk, igencsak optimista feltételezés. Ennyi idő alatt talán még az Amerikai Légierő sem jut hozzá új stratégiai bombázóhoz, főleg most, hogy a B-3 fejlesztése befuccsolt, és a közös Lockheed-Boeing terv is kútba esett.
Érdekes versenyfutás kezdődhet tehát. A kommentekben és a fórumban pedig ki-ki kifejtheti véleményét: vajon kinek lesz előbb új generációs stratégiai bombázója?
Előbb a vadászt utánna a bombázót.
Amit a kicsinél megtapasztatltak, azt hasznosítják a nagynál.
1500 gép, az nem kevés összeg! Kiváncsi vagyok, hogy a MiG iroda mennyiben fog részesülni ebből a hatalmas gépállományból?
Vagy tönkremennek vagy szuhojt fognak gyártani sztem.
Ha jól tudom csak a Mig-29K ból kell pár tucatot gyártaniuk.
Számolni kell azzal is, hogy egy modern légierőnek több alkalmazásra kel gép. Ezt persze elméletileg meg lehet oldani 2-3 típussal. Csak ugye tudjuk, hogy az elmélet és a gyakorlat között csak elméletileg nincs különbség.
Csatarepülőgépben is nagyon le vannak maradva, ott még teremhet nekik babér.
Inkább az UAV-okra kéne rágyúrniuk.
Arrafelé ez elég hiánypótló lenne…..
Csak éppen a migek nem az elektronikájukról híresek, ugyanakkor a sárkányaik szinte kivétel nélkül beváltak (már amennyire én tudom).
A MiG iroda szinte már csak papíron létezik, egy egyesített valaminek a része már tudtommal. Valaki már mintha megírta volna itt.
molni:
Úgy tudom igen. A MIG már az Egyesített Repülőgépgyártó Konzorciumba (UAC) foglal helyet. Oda tartozik asszem az összes orosz gyártó.
Amúgy érdekes a „terv”. Kacsaszárnyas, alacsonyészlelhetőség és variaszárny? Volt rá már próbálkozás?
B-1B Lancer? Van canard, csak nagyon kis méretűek.
Hans:
ja:
A b-70 valkyre volt hasonló, csak az delta szárnyak.
Nekem mondjuk elsőre az ugrott be, hogy egy valkyre-t és egy backfire-t összephotosoppoltak :-D
B1-esnél alapból van vízszintes vezérsík, de itt azt is a canard helyettesíti. Azért gondoltam. Meg ahogy Wolfrick is írja, az XB70+Backfire jutott eszembe, de azok meg nem „stealth”ek.
Az, ami a cikkben van csak egye lehetséges vázlat!
Oldalnézete olyan, mintha megnyújották volna a PAK-FAT.
Varriáns szárny? Az nem zsákutcának bizonyult?
A legújabb gépek között már nem nagyon találni variáns szárnyú madarat.
Liverbird linkelte az oldalt a KC-X tender kapcsán.
http://karosszek.blog.hirszerzo.hu/?todo=entry&vid=17206
Először azt hittem, hogy én vagyok berúgva, de második olvasásra is azt értettem, amit láttam.
Nem véletlen, hogy India nem kívánt beszállni ebbe a fejlesztési programba.
WTF? 25%-ot India fizet. Azt később lehet, hogy még többet, mert a jelek szerint nagyon lehet őket pumpolni. :)
Tomcat204
amennyire én tudom, a variaszárny az eltérő sebességtartományok optimális kihasználására szolgál, ugyanakkor nagyon nagy problémaforrás. Ezért egyszerűen lemondtak róla, és egy kisebb végsebességgel megelégedtek. Ugyanakkor ekkora méretekben az oroszoknak van a legtöbb (darabra biztosan, repült órára nem tudom) tapasztalata.
„1500 gép, az nem kevés összeg! Kiváncsi vagyok, hogy a MiG iroda mennyiben fog részesülni ebből a hatalmas gépállományból?”
„A MiG iroda szinte már csak papíron létezik, egy egyesített valaminek a része már tudtommal.”
A múlt héten a Szohoj részéről volt egy kis update a Putyin féle 1 500-as beszóláshoz. Írtam kommentbe, de vélhetően nem nagyon látszott az akkor pörgő hírek kommentjei miatt.
Szóval a Szuhoj főmufti (aki tudtommal immáron MiG főfejes is), Mihail Pogoszjan 350 merevszárnyasról beszélt az elkövetkező 10 évre vonatkozóan nemrég. Mondjuk azt nem volt egyértelmű, hogy ez csak Szuhoj, vagy esetleg az összes nem kiképző gépre értendő.
A variaszány egy érdekes dolog. Anno azt modták rá, hogy zsákutca, mert már a merevszárnyas gépek is rendelkeznek olyan előnyös tulajdonságokkal, amik hozzák a variaszány sok paraméterét, csak nincs vele anyagfáradás és karbantarás gond.
No igenám, de eltelt az utolsó ilyen gép tervezése és építése között bő 30 év. Lehet, hogy most már megérné elővenni és alkalmazni. Én e téren a szkeptikusok táborát erősítem. :)
Savazzunk!
Szerintem ne legyen variaszárny, mert… _csúnya_ :-D
Egyébként egyet értek Molnival. szerintem az új generációs bombázók delta (nyugat – b2 alapján) vagy variaszárnyal (kelet – tupoljevek alapján) fognak épülni.
Tényleg, kínával mi van bombázófronton?
Sziasztok!
Amerikai részről is lehetséges egy szuperszónikus, változtatható szárnynyilazású stratégiai bombázó 10-20 év múlva. Pár éve közöltek ilyen fantáziarajzot.
Kínának egyelőre nem létkérdés a stratégiai bombázó légierő. Az ázsiai-afrikai befolyásuk érvényesítése nem igényli. Inkább a vadász, vadászbombázó repülőgépekre, közepes bombázókra, a repülőgép-hordozókra meg a haditengerészetre, valamint a rakétatechnikára, űrhadviselésre helyezik szerintem a fő hangsúlyt a következő 15 évben.
A MiG részéről valószínűnek tartom, hogy egy aránylag kicsi, könnyű, csökkentett észlelhetőségű vadászgéppel fognak előrukkolni. Fura lenne, ha az orosz légierő elfogadná az egyetlen vadásztípus elvét. Ez eddig soha nem volt jellemző rájuk. Másrészt a PAK-FA néhány országnak túl drága lesz. És nem biztos, hogy mindenkinek elég a kínai JF-17, vagy J-10. Például Szíriának, Líbiának olyan gép kell majd, amely felveheti a versenyt az izraeli F-35-ösökkel. (A fizetőképesség más kérdés, erre itt nem térek ki.)
A kínai 5. gen. vadászgépet szerintem egy ideig egyáltalán nem akarják majd exportálni, így az egy bizonyos körbe tartozó országok a 2020-as évek során a PAK-FA, a J-10, a Szu-35, a JF-17 és a harcértékben az utóbbihoz hasonlító új iráni típusok közül tudnak választani.
Így nem lenne meglepő, ha a másik klasszikus nevű orosz iroda (vagy egy mögötte összeálló új ipari csoport) előállna egy ötödik generációs „MiG-21 géppel”.
A B70es variaszárnyú volt, csak lefelé variált.
A B1esek tuti többet repültek, mint a Tu160asok.
gacsat
Tudtommal az oroszoknak nem csak a tu-160-as variaszárnyú stratégiai bomázójuk van (tu-22m).
Ez a kettő összesen 400+ db, a b-1 asszem kicsivel több, mint száz (105?).
A repült óra ismeretlen (nekem).
Tu-22M-ből csak 50-60 aktív asszem és 15-20 Tu-160.
Tyutyu.
Pont ezért nem írtam repült órát.
A gyártott mennyiség asszem 370 (Tu-22m) + 30+ (35?) (Tu-160).