Most hogy úgy tűnik a sok huzavona után (amiről majd picit később) lassan-lassan csak beesnek az újabb, immáron P-3CK Orionok Dél-Korába, Szöul bejelentette, hogy fokozni készül a tengerészeti járőrgépek jelenlétét az elmúlt időszakban nem eseménymentes demarkációs vonal környékén.

Hétfői nyilatkozat szerint a mai nap, azaz február 23. lesz az a nap, mikor is a Koreai Haditengerészet szolgálatba állítja a megrendelt 8 darab P-3CK közül az első 3 gépet. Az átadási ceremóniára Szöultól mintegy 400 kilométernyire délkeletre fekvő Pohang-ban kerül(t) sor.

Dél-Koreai P-3 Orion fészkek nagyobb térképen való megjelenítése

A P-3CK-t eredményező, 2005-ben beindított program keretén belül 8 ex-U.S. Navy P-3B Orion újul(t) meg, lehetővé téve, hogy a Dél-Koreai Haditengerészet már meglévő 8 gépes P-3C Orion gépparkját potensebb változattal bővítse. Az amerikaiak által hadrendben tartott P-3C Update III szintjével nagyjából megegyező szintre hozott gépek a régebbi dél-koreai gépeknél modernebb avionikával, szenzorokkal és nem utolsó sorban fegyverzettel rendelkeznek (konkrétan: Harpoon Block II) és jelentősen növelik majd Dél-Korea képességét felderítés, korai előrejelzés és többek között part menti csapásmérés terén.

httpv://www.youtube.com/watch?v=rjLd39zCi78

A dél-koreai nyilatkozat szerint a növelt intenzitású őrjáratok elsődlegesen az északiak part menti tüzérségi ütegeire és rakétaállásaira fognak majd koncentrálni. Olvasóink biztosan emlékeznek rá, hogy Észak-Korea cirka egy hónappal ezelőtt a demarkációs vonal közelében – déli területre átnyúlóan – hajóforgalom előtt lezárt, part menti területeket jelölt ki, amiket módszeresen tüzérségi tűz alá vett – téli tüzérségi gyakorlatra hivatkozván. Nem mellesleg azóta is jelölgettek ki újabb területeket, ám a tüzérségi tűz ezidáig elmaradt.

A 2005-ben beindított és immáron 1,5 éves csúszásban lévő P-3CK beszerzési program egyébként koránt sem volt zökkenőmentes, melyben két irányból is érkező légörvények dobálták szegény Orionokat.

Egyrészt az Egyesült Államok vonatkozó exporttörvényekre hivatkozva idén február elejéig huzavonát játszott a gépek szenzorcsomagjának egyes, kulcsfontosságú elemeinek, konkrétan az EDO Corporation által szállított ALR-95 rádióelektronikai felderítésért felelős csomag exportálhatóságával kapcsolatban, másrészt menetközben a dél-koreai beszerzést a gépek eredeti gyártója, a Lockheed Martin elől elhappoló L-3 Communications Integrated Systems és a Lockheed Martin meg a bíróságon tartott pofaviziteket.

A gépek szállítását értelemszerűen késleltető huzavona apropóját az Orionok felújításához nélkülözhetetlen adatok használata képezte. A Lockheed nekiment emiatt az L3-nak, melyben a bíróság tavaly úgy találta, hogy bizony nekik van igazuk és így az LM egyrészt leakaszthat 30 millió zöldhasút, továbbá az L3 a jövőben a korábbi, nem megfelelőnek minősített módon nem használhatja ezen adatokat. Feltételezzük azon sem akad fent senki, hogy az L3 arra hivatkozván, hogy az általa felhasznált adatok évek óta hozzáférhetőek megtámadta a végzést.

A részben emiatt, részben az export körüli mizéria miatt menetközben az eredeti ütemtervhez képest 1,5 évesre növekedő csúszás már arra a kényszerű döntésre késztette Szöult, hogy 550 millió Dollár eltapsolása ide-oda, rendszerbe állítja a gépeket, aztán majd az elektronika maradéka jön amikor jön. legalábbis januárban még ez volt kommunikálva, ám ahogy korábban említve lett, menetközben változott a helyzet, így a 3. – 8. gép felújításáért, átadásáért felelős KAI (Korean Aerospace Industries) igencsak iparkodhat, ha a mostanság hangoztatott június végi határidőig beröffentésre készen akarják tudni a 8. gépet is.

httpv://www.youtube.com/watch?v=w17qIrXL2r4