Feltételezzük, hogy – ha csak nem remeteként töltötte az elmúlt pár évet – senkinek nem kell ecsetelni, mik voltak a következményei a Bush adminisztráció azon tervének, hogy minden áron Közép-Európába akarta telepíteni az Egyesült Államok rakétavédelmi rendszerének egy részét. Aztán jött Obama és úgy tűnik, hogy egyelőre megoldódik a helyzet.
Vagy tényleg csak úgy tűnik? Jött ugye az Obama adminisztráció és a reset gomb, az európai telepítésű rakétavédelmi rendszerből való visszatáncolás kilátásba helyezése, majd a terv tényleges jegelése, ezekkel párhuzamosan pedig a korábban elhidegülő diplomácia kapcsolatok lassú felmelegedése.
Aztán jött a bejelentés, hogy a rakétavédelmi rendszert haditengerészeti alapokra kívánja helyezni Washington. No, ez még ugyan különösebben nem verte ki a biztosítékot Moszkvában, de egyből aggályaik adódtak, hogy hosszabb távon már megint a határaik mentén fognak ólálkodni az arrafelé minden csak nem kívánatos amerikai/NATO erők.
Pénteken a Russia Today neveztű TV csatornán, illetve a Voice of Russia rádióadón lefutott egy interjú Szergej Lavros orosz külügyminiszterrel Lavrov az interjúban kifejtette, hogy bár a cseh/lengyel felállás helyett kidolgozott és várhatóan az elkövetkező évtized alatt kiépítendő alternatív rakétavédelmi rendszer első fokozatában bár nem jelenthet problémát, Moszkva azért mégiscsak szeretné részleteiben látni, mire is számíthat a további lépcsők kapcsán.
Ezt megelőzően, még csütörtökön Moszkva kommunikálta, hogy aggasztja, hogy Washington állítólagos nem NATO államokkal folytatott tárgyalásai a rakétavédelmi rendszer esetleges telepítési lehetőségeiről. Itt elsősorban Ukrajnára kell gondolni jelenleg. Ukrajna amerikai nagykövete csütörtökön egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy Kijev és Washington között tárgyalások folynak, hogy Ukrajna esetleg területet biztosítana a rakétavédelmi rendszer egyes komponenseinek. Oleh Shamshur-nak az Intefax-nak adott nyilatkozatában megemlítette, hogy bár valóban folynak ilyen egyeztetések, azok még nagyon kezdeti stádiumban leledzenek.
A nyilatkozat szerint a rakétavédelmi védelmi rendszer korai előrejelző, azaz radar komponenséről van szó, nevezetesen, hogy az ukrán területen lévő, ex-szovjet és Oroszország által egy ideje már nem bérbe vett korai előrejelző radarbázist felajánlják-e Washington részére, avagy sem. A nagykövet szerint az ukrán politikai vezetés támogatná a dolgot.
Amerikai rakétavédelmi radar Ausztráliában ,
Nos igen, a híresztelés nem teljesen új keletű, hiszen a Pentagon egy korábbi nyilatkozatban már próbálta Moszkvát megnyugtatni, hogy bár a külügyminisztérium javasolta annak vizsgálatát, hogy a tengeri telepítésű rakétavédelmi rendszer hogyan lenne kiegészíthető más országok bevonásával és Kijev jelezte is érdeklődését, semmilyen javaslatot nem tettek az ukrán fél részére.
„Nyomon követjük ezen tárgyalások generálta híreket. Enyhén szólva is fenntartásaink vannak az eddigi jelentésekkel kapcsolatban.” – kommunikálta Moszkva nemtetszését Szergej Ryabkov helyettes miniszerelnök még csütörtökön.
Rendszeres, vagy a téma iránt érdeklődő olvasóink nagyon jól tudják, hogy Kijev két, még a szovjet érából visszamaradt radarbázist tudna felajánlani. Egyik Szevasztopolnál, a másik pedig a magyar határ közelében, Munkács mellett. Hogy miért nem tart már igényt Moszkva ezen radarok használatára, arról az érdeklődők például ezen írásunkból tájékozódhatnak.
Pirossal jelölve munkácsi és szevasztopoli radarbázis. Nagyobb térképen való megjelenítés
Üdv Tcat!
Szinte borítékolható, hogy a közeljövőben tovább fog romlani a viszony az USA és a keleti nagyhatalmak között.
Ennek valódi oka nem a rakétavédelem kérdése, a rakétavédelmi rendszer USA általi kiépítésének szándéka is csak következménye annak, hogy az ottani stratégák is számolnak a továbbiakban a viszonyrendszer romlásával.
Háttere pedig röviden a Kaszpi-térség nyersanyag lelőhelyeinek Nyugat elől történő „lezárása” (Törökország pálfordulása is ennek tudható be, miután ő is érdekelt az orosz és iráni bizniszben arrafelé), a másik tényező a szibériai lelőhelyekről való kényszerű távozása a nyugati cégeknek (lásd Hodorkovszkij és a Jukosz bukását), ehhez jön adalékként a dél-amerikai lelőhelyekkel (Venezuel és Brazília) kapcsolatos hasonló helyzet (az USA újjászervezi a 4. flottát), illetve a Sárga-tenger alatti lelőhelyek Kína és Japán közötti felosztása. Az Északi-tenger alatti lelőhelyek hosszabbtávú birtoklásáért is megindult a versenyfutás (USA – Kanada – Dánia – Oroszország).
Az már csak hab a tortán, hogy rövidesen kiépül a japán – orosz közvetlen rendszer, ezen kívül pedig Kínával is megtörtént a megállapodás – így ezen országokban az USA hátrányára tovább növekedhet az orosz politika befolyása.
Ennek eredménye pedig az, hogy az eddig a Nyugat kezében lévő „szénhidrogén – gyeplő” lassan de biztosan csúszik ki a kezükből, melynek drámai következményei lehetnek a most ismert világra nézve.
Egyik oldalról csökkenő befolyással rendelkezhetnek világviszonylatban ezen nyersanyagok árszintjére (márpedig petrodollár korszak van, a dollár árfolyama erősen függ a kőolaj világpiaci árától), másrészről pedig ennek a folyamatnak egyenes hozadéka a szintén csökkenő befolyás egyes államok (pl. Oroszország, Brazília, Irán, stb.) nemzetgazdasági bevételeinek „szabályozására”.
Félő, hogy amennyiben Kína és India ipara és gazdasága tovább növekszik, a nyersanyag igények miatt az árszint erősen megidul felfelé, emiatt a rivalizáció ezen lelőhelyek birtoklásáért tovább fog erősödni.
Ha valamilyen csoda folytán a nyugati gazdasági élet is magához térne, ez csak fokozná a folyamatot, amely hatása „pozitív visszacsatolásként” ismét újabb gazdasági válságot generálna.
Belátható időn belül komoly érdekellentétek fognak a felszínre törni a világ különböző hatalmai között – erre készül mindegyik oldal.
Üdv: M
Üdv Monti!
Igen, az Arktisz feliratú torta felszeletelése végett borítékolhatóan lesznek mosolyszünetek. Nem lesz egy könnyű diplomáciai meccs az egyszer biztos.
Moszkva gondolom nem véletlenül épp a szibériai partokat említette, az amerikai/NATO hadihajókkal kapcsolatos aggályai kapcsán. Medvegyev nyilatkozta asszem valamikor az idén, hogy erre a századra az orosz energiahordozó export vonatkozásában már bőven az arktiszi területekre alapoznak. Mondjuk ez persze nem meglepő, meg az sem, hogy nyilván meg is tesznek majd mindent annak érdekében, hogy minél nagyobb szeletet hasítsanak ki.
Ahhoz, hogy a többiek meg akarják fingatni Washington meg annyit tennék hozzá, hogy az meg hülye lesz hagyni :) Bár kétségtelen, hogy kezd szarban lenni a jelek alapján.
Félő, hogy amennyiben Kína és India ipara és gazdasága tovább növekszik, a nyersanyag igények miatt az árszint erősen megidul felfelé, emiatt a rivalizáló ezen lelőhelyek birtoklásáért tovább fog erősödni.
Na ja. Emlékezve a kis szigetecskék miatti korábbi csetepatékra nem is véletlenül fegyverkezik „egész” Délkelet-Ázsia. Lehetnek még ott is csúnya dolgok, ha nem lesznek észnél.
Sa sarkok feletti marakodást meg nem értem. A marakodó országok nagy része egy kutatóállomást nem tudna fentartani, nemhogy ipari tevékenységet folytatni gazdaságosan vagy egyáltalán. Mintha a Holdat osztanák fel bányászati jogokért…
Üdv Fiúk!
Kedves Tcat!
Az USA „megfingatása” nem egyszerű dolog. Nyilván Washington sem ülne ölbe tett kézzel, de a mostani helyzetben sokkal kisebb a mozgástere, mint egykoron. Elsősorban nem is az amerikai ellenlépések miatt nem tették meg eddig, hanem azért, mert jelenkorunk realitása az, hogy semelyik nagyhatalmat nem lehet egyoldalúan úgy falhoz állítani, hogy a „falhoz állítók” nem bukjanak a szorin.
Az USA például képes lenne secperc alatt hazavágni Kína valutatartalékát egy tollvonással – de ezzel együtt hazavágná Japán, Oroszország és az európai szövetségesek tartalékait is, ami azonnali összezárást jelentene az USA ellen – garantált pénzügyi és gazdasági háború venné kezdetét az USA vs. a világ többi része között. Ennek pedig jó vége nem lenne egyik oldalra nézve sem.
Kína vagy az oroszok pedig nem akarják jelen pillanatban a dollárt „kicsinálni”, mert ez rájuk is negatívan visszaütne. Kínának szüksége van az amerikai felvevő piacra, addig mindenképpen, amíg a saját belső piaci fogyasztása nem lesz akkora mértékű, hogy elvileg kiválthatja az amerikait.
Ha ez bekövetkezik, ennek természetesen egyéb hozadékai is vannak – növekvő belső fogyasztás csak növekvő belső fizetőképességgel együtt működhet, aminek következménye a lakosság életszínvonal emelkedése – ez pedig hosszabb távon kizárja a kínai gazdaság versenyképességének a legfontosabb pillérét, ami a relatíve olcsó munkaerőt jelenti.
Egyszóval – ahogy az előbb írtam – sem Amerikát, sem Kínát, sem az oroszokat, de lassan Indiát vagy Brazíliát sem lehet csak úgy egyoldalúan „leírni”. Illetve lehet, csak nem érdemes. :)
Kedves Molni!
Az északi térség feletti hegemónia biztosításának kérdése hosszú távú stratégia. Per pillanat még nem rentábilis azon gondolkodni, hogy az ottani tengerfenék alatti lelőhelyek kitermelését beindítsák.
Amennyiben viszont egy-két évtizeden belül beigazolódik a peak oil elmélet igaza, abban a pillanatban fontossá válhat. Jelen idő szerint a technológia már adott ehhez, csak rendkívül drága lenne ezt kiépíteni, ami nagyon megdrágítaná a kitermelt nyersanyagokat is.
De ha a helyzet úgy alakul, hogy a szénhidrogének ára megállíthatatlanul elindul felfelé, lesz egy pont, ahol már meg fogja érni.
A másik fontos dolog pedig az, ha a jégtakarók olvadása tovább folytatódik, akkor a teljes északi tenger egész évben hajózhatóvá válik, ami több ezer kilométerrel lerövidítheti a szállítási útvonalat Európa és Ázsia között. Megint nem mindegy, hogy ki felügyeli ezeket az útvonalakat majd.
A jégtakarók végleges eltűnése pedig a hadászati és a harcászati stratégia viszonyait is felülírja a térségben. Mivel az olvadás már megállíthatatlannak tűnik, így az érintett hatalmak megkezdték a felkészülést egy „újonann születő”, eddig jégtakaróval fedett térség katonai ellenőrzésének a kiépítésére.
Üdv: M
Ha ez bekövetkezik, ennek természetesen egyéb hozadékai is vannak – növekvő belső fogyasztás csak növekvő belső fizetőképességgel együtt működhet, aminek következménye a lakosság életszínvonal emelkedése – ez pedig hosszabb távon kizárja a kínai gazdaság versenyképességének a legfontosabb pillérét, ami a relatíve olcsó munkaerőt jelenti.
Igen, nyilván ezt csak ideig-óráig tudják halogatni, de azért ez sem máról holnapra fog bekövetkezni, pár évtizedig biztosan marad igencsak versenyképes. Utána meg talán kiszervezik Afrikába a gyártás egy részét ha minden kötél szakad és Afrika akár csak minimálisan is, „magára talál” addig, hogy ez kivitelezhető legyen.
A másik fontos dolog pedig az, ha a jégtakarók olvadása tovább folytatódik, akkor a teljes északi tenger egész évben hajózhatóvá válik, ami több ezer kilométerrel lerövidítheti a szállítási útvonalat Európa és Ázsia között. Megint nem mindegy, hogy ki felügyeli ezeket az útvonalakat majd.
Igen, ez mondjuk valóban így igaz. Pont most néztem ezzel kapcsolatosan, hogy múlt hónapban érkezett meg Dél-Koreából két német teherhajó, melyek elvileg elsőként használták az Északi tengeri utat (Északkeleti átjáró) a nyugati kereskedelmi hajók közül: http://news.bbc.co.uk/2/hi/europe/8264345.stm
http://en.wikipedia.org/wiki/Northern_Sea_Route
Jó, ezek a alapvetően a nyár végén hajóztak át, de ha így változik a klíma, lassan tényleg egész évben hajózható lesz és nyilván rengetegen erre mennek majd az Indiai-óceán + Szuez helyett. Mivel nagyrészt orosz területek közelében megy az útvonal Moszkvának persze érdeke, hogy majdhogynem csakis ők nyújtsanak szolgáltatást, kíséretet, stb.
http://www.arctic.noaa.gov/detect/detection-images/climate-overview-arctic-map.jpg
A térkép alapján talán egyértelműbb, hogy lényegében Oroszország és Kanada viheti a prímet a térségben, a többi csak az említett két ország rovására tud(na) terjeszkedni – ami nem tűnik túl jó ötletnek. Oroszország javára szólnak a szigetei is.
Hajózás tekintetében viszont az amcsik és az oroszok vannak döntő helyzetben.
No igen, a Bering-tenger/Bering-szoros végett abban a régióban egyforma helyzetben van a két nagy. Ugyanakkor azért hajózás szempontjából mégiscsak az oroszok vannak nyerőbb helyzetben szerintem. Ugyan az Északnyugati átjáró is hajózhatóvá vált teljes hosszában pl. 2007-ben, de azért az én tippem, hogy az Északkeleti átjáró lesz hosszabb távon a fontosabb útvonal lesz. Báár ez még eldőlhet + majd meglátjuk hogyan olvad a sarki jég.
https://htka.hu/wp-content/uploads/2009/09/sea_routes.png
Oroszország javára szólnak a szigetei is.
Azért Kanada is eléggé felnyúlik. Ellenben az oroszok ha jól tudom a kontinentális talapzattal kapcsolatban is vizsgálódnak, arra is próbálják alapozni területi igényeiket.
Megint nem mindegy, hogy ki felügyeli ezeket az útvonalakat majd.
Azok pont olyan nemzetközi vizek lesznek, mint az Atlanti-óceán közepe. Nem fog senkihez tartozni. A 24 mérföldes parti sáv mindenhol érvényes marad.
Ellenben az oroszok ha jól tudom a kontinentális talapzattal kapcsolatban is vizsgálódnak, arra is próbálják alapozni területi igényeiket.
A nemzetközi jog, nem a kontinetnális talapzattól mér. Nem is lehet így definiálin. Mit tekintesz annak? Ahol 200 méter mély a víz? Ahol 500? Ez vicc. Ha mindenki így mérne, az elég vicces lenne…
molni:
Igazad van, valóban nem onnan mérik egyik határt sem a tengerekre vonatkozó nemzetközi törvények szerint. Ellenben kicsit utánanéztem, és pontosítanám az előző kommentemet. Igen, próbálkoznak az oroszok, de semmi olyasmivel, amivel már korábban ők, vagy más nemzet nem. Szóval a jogi alapon vett kontinentális talapzatukat akarják kibővíttetni gondolom ezzel. Ebben nem igen vagyok képben, de a jogi értelemben vett kontinentális talapzat = az exkluzív gazdasági zóna, nem? Legalábbis alapból mindkettő max. 200 mérföldre ér véget a partoktól.
Wiki: http://en.wikipedia.org/wiki/Territorial_waters#Continental_shelf
A Lomonsov tenger latti hegyvonulat (vagy hogy hívják ezeket) körül próbálkoznak egyébként: http://newsimg.bbc.co.uk/media/images/44032000/gif/_44032849_arctic_russia416.gif
Állítólag talajminták alapján bizonyítottnak vélik, hogy a szóban forgó terület anyaga megegyezik a világ legtöbb selfjének összetételével, így bizony az orosz kontinentális talapzathoz tartozik.
http://news.bbc.co.uk/2/hi/7005483.stm
http://www.reuters.com/article/scienceNews/idUSLH46436320080917
Kedves Molni és Tcat!
Hajózhatóság kérdése:
Természetesen nemzetközi vizek lesznek. Senki sem beszélt ennek az ellenkezőjéről. De az is teljesen egyértelmű, hogy nem fog katonai szempontból „gazdátlanul” maradni a régió.
A felmerült tengerfenék igényekkel kapcsolatban ajánlom az alábbi magyar nyelvű linkeket:
http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=13900
http://www.freeweb.hu/nemzetkozijog/tanszek/anyag/20080901/nj-konttalap-08.pdf
http://www.greenfo.hu/hirek/hirek_item.php?hir=19295
Ezeken kívül még számtalan cikk és tanulmány született a kérdésben. Egy biztos, komoly érvek fognak előbb-utóbb előkerülni mindegyik érintett oldalon.
Üdv: M
Nincs igaza Molninak, újdonsült és önjelölt nemzetközi jogászunknak, ugyanis a 24 mérföld egetverő hülyeség: 12 (tengeri) mérföld a sáv valójában. A többi pedig pláne hülyeség, ugyanis van egy UNCLOS is…
cinikus:
Igen, a 24 mérföld nekem is szemet szúrt, mert az UNCLOS alapján 12 mérföld az ország területéhez tartozó sáv, de a molni lehet hozzácsapta a következő max. 12 mérföldes sávot is, ahol viszont már korlátozottak az adott állam jogai. Vagy szimplán rosszul tudta, de ezt majd megmondja Ő. :)
Ő soha semmit nem tud rosszul. :)
A távolságra nem emlékeztem pontosan. A lényeg nem a távolság, hanem azon van, hogy partvonaltól. Miért? Mert az nem mindenféle szubjektív értelmezés meg mismásolás alapján van. Ott a part és kész. Komlyan mondom eszamfaszom megáll, hogy ilyen nevetséges dolgokkal próbálkoznak. Egy egyszerre undorító és szánalmas, a megalol kategória.
Veled ellentétben persze mindenki hülye, főleg azon országok vezetői és kutatói, akik a Sark kisebb-nagyobb részére pályáznak – szólj nekik is, hogy hiába, mert te nem tudsz az UNCLOS-ról, így az nem is létezik. :D
Ez lenne amúgy a híres „hűvös tárgyilagos és néha kicsit szarkasztikus stílus”-od? :D
molni:
Nézd, röhejesnek tűnik, avagy sem, gondolták bepróbálják. :) Megosztottak voltak az orosz kutatók ez ügyben by the way.
De akkora vélt kincsek lapulnak a mélyben, hogy mindegyik nemzet szeme előtt csak az lebeg, hogy tudná a többieket minél inkább kitúrni – hiába szövegelnek mást esetleg. De biztos vagyok benne, hogy ebben Te sem kételkedsz, nem is azért írom. :) Hogy emiatt esetleg visszatetszést keltő próbálkozások is vannak, hidegen hagyja őket.
Ahogy picit utánaolvastam az UNCLOS erre vonatkozó szabályozásának, nekem úgy tűnik, hogy relatíve mindenféle „ha ez és ez, akkor így, ha az meg az, akkor úgy” kitételekkel megtűzdelt, éppenséggel lehet azt csűrni-csavarni. Nem mellesleg úgy olvastam az imént, hogy a többi 4 versenyző is készül ilyen „mismásolással” is nevezni többek között, a felosztással kapcsolatos egyéb „kiváló” ötleteik mellett… :) Ráadásul az oroszok legalább ratifikálták az UNCLOS-t, míg az amcsik még mindig nem…
Pl. nem tudom a dán javaslat most ez ügyben micsoda, de korábban elvileg volt egy olyan javaslatuk, hogy mindegyik ország ugyanakkora szélességű, a nemzeti határaitól mért sávra tarthasson igényt. Így Grönlandról röhögve besöpörték volna egy jó nagy területet. Az EU meg „véletlenül” támogatta ezt az ötletet… :)
http://en.rian.ru/analysis/20080526/108478684.html (A 6. bekezdéstől érdekes.)
Apropó, erre most nincs erőm rákeresni, de belefutott valaki abba az orosz felvetésbe, hogy határszakasz hossza alapján kéne esetleg szeletelni? Vagy ezt csak álmodtam? :D Bár ez elvileg a kanadai szektorozási javaslat ha jól vettem ki utóbbit. Na jó, mek fekni, mindjárt megvirrad :)
Cinkus, látom nem érted. Nem arról van szó, hogy tudtam -e az említett dolog vagy sem. A határnak egyértelműen és nen szubjektíven definiálhatónak kell lennie. Ez a fajt új bohóckodás nem az. Pont. Mellesleg a világ egyetlen országba erőteti. Ne akard azt mondani, hogy ez nem a szánalmas kategória, mert szerintem az. Ha a jenki is ezt erőltetné, az már ténygel a szánalom csúcsa lenne.
Mitha a telkem határát nem a kerítés jelentené, hanem a kerítésen átbukó homokfolyás, növényzet és széljárás, amit én definiálok. Vicc…
Molni:
Tényleg baromira nem érted, hiába magyarázod, mert Tcat éppen az imént írta le, mi az ábra. Előtte már linkelték a helyzetet Montival, de te még mindig a saját véleményedhez ragaszkodsz.
A véleményedet rajtad kívül még ezen oldal látogatói ismerik, azonban a Sarkra pályázó országok… hogy is mondjam… ha ismernék, sem foglalkoznának vele. (Nahát, milyen finom voltam! :D)
Az UNCLOS nem egy vélemény, hanem egy nemzetközileg elfogadott szabályozás, azaz az a döntő a kérdésben, nem pedig az, hogy neked mi a véleményed vagy logikusabb-e a parthoz kötni az ilyesmit – logikusabb, de itt komolyabb dolgokról van szó, tehát a logika inkább zavaró körülmény. :D
Másrészt az UNCLOS illetékes bírósága majd eldönti, hogy melyik igény a megalapozott, aztán ezt vagy elfogadják az érintettek vagy szétlövik egymás s*ggét.
Továbbá: Dániát, Kanadát és Oroszországot nem nevezném a világ egyetlen országának – már csak azért sem, mert a norvégok is be fogják adni a hasonló módon tálalt igényüket.
Ami pedig az amcsikat illeti, most főhet a fejük, amiért kimaradtak az UNCLOS-ból. :D
Tcat:
A határhoz kötött felvetés nem hülyeség, én is úgy tudom, hogy több ország is előrukkolt már vele, csak közben vérszemet kaptak és igyekeznek nagyobb szelethez jutni a tortából – „próba, szerencse” alapon. :)
cinikus:
De egyébként érdekes, hogy Washington aktívan részt is vett az UNCLOS megalkotásában, 94-ben alá is írta, azt jó 15 éven át nem ratifikálta. Bár ahogy olvastam tegnap, Hilary Clintonnak korábbi nyilatkozata szerint elvileg elsődleges prioritásai között szerepel ennek összehozása. Diplomácia, szóval majd meglássuk…
Mondjuk a dán felvetés végülis tényleg nem elvetemült annyira, ha azt nézzük, hogy végülis UNCLOS szabályozáshoz hasonló. Viszont ha azt nézzük, hogy „mellesleg” ők járnának az egyik legjobban… Kivéve persze, ha Grönland teljesen búcsút int nekik esetleg a jövőben :D Jó, ez valószínűtlen azért.
Nem mértem le, de megfelelően vastag sáv esetén az Északi-sark is hozzájuk kerülne gondolom. Mondjuk arra az oroszok is szeretnének igényt formálni feltételezem. Persze igazából mindenképp úgy kéne, mint ami szerepelt is valamelyik felvetésben ha jól rémlik, hogy a sark köröli X sugarú gyűrű marad felosztatlan.
A kanadai szektorozás javaslata áll a legközelebb ahhoz, amit végül szerintem mindenki el fog fogadni. Az oroszok határszakasz hosszhoz való kötéséről én is hallottam már, wgyébként tényleg ez áll a kanadai ötlethez a legközelebb.
Ha engem kérdeztek, akkor valószínűleg orosz – kanadai háttéralku lesz ebből, mivel így ők járnak a legjobban.
A dánok is fognak próbálkozni a kérdésben, az USA pedig több szempontból is jelentős hátránnyal indul a futamban.
Ha határszakaszok hosszához viszonyítva kezelik a kérdést, akkor Oroszország és Kanada lesz a nyerő, Dánia, az USA és végül Norvégia a helyezési sorrend.
A Molni által „szánalmasnak” minősített próbálkozások háttere annyi, hogy per pillanat nincs ehhez fogható precedens. Ha megszületik az alku, akkor ez az eset lesz a továbbiakban az, amit precedens értékűnek fognak tartani.
Az ügy nem mellékes: hatalmas készletek kitermelési jogáról van szó, amelyben ha nincs megegyezés, akár háborúhoz is vezethet. Mivel az Északi-Sark térségéről illetve tengerekről van szó, evidens, hogy azok az államok osztozkodnak, akik határai mentén van a régió.
Semmivel sem „szánalmasabb” az ügy, mint az iraki kőolajért – pardon, az iraki tömegpusztító fegyverek leszereléséért – indított háború. A Közel-Kelet geográfiai értelemben még annyira sem közvetlen érdekszférája az USA-nak, mint az Északi-Sark vidéke. Tehát óvatosan a jelzőkkel!
Üdv: M
Tcat:
Elvileg az Északi Sarktól kezdenék meghúzni a határokat, szóval azon „túl” senki nem terjeszkedne. Viszont így nem lennének nemzetközi vizek, ami ellen jópáran tiltakoznának minden valószínűség szerint. Persze a „helyzetben lévőket” ez csöppet sem izgatná. :)
Az amik valóban tervezik a ratifikációt, mert jelenleg úgy fest, hogy kimaradnak a buliból, ha ezt nem teszik meg. Kicsit későn ébredtek, de még nem vesztettek semmit.
Monti:
A két „legesélyesebb” pályázó kétségtelenül Kanada és Oroszország (nem pont ebben a sorrendben :D), a többiek lényegében „futottak még” kategória. :) Így valóban nem zárható ki, hogy ők ketten megegyeznek valamiben és igyekeznek majd kész tények elé állítani a többieket (bár ez nem is túl valószínű, mert Kanada Dániával közösen kutat). Másrészt ehhez a többieknek is lenne egy-két keresetlen szava. :)
Molni minősítgetéseivel nem kívánok foglalkozni, mert azoknak egyrészt a valósághoz semmi közük, másrészt komolytalan, amikor a „sarki fűszeres” akarja megmondani, hogy hogyan működjön a világpolitika. :)
Lényeg a lényeg, az UNCLOS bírósága nem lesz egyszerű helyzetben, mert a térség geológiailag elég macerás: ha úgy tetszik, akkor ennek kedvez, ha meg úgy, akkor annak. Ráadásul valóban nem volt még precedens ilyesmire, így könnyen megeshet, hogy végül egy vonalzóval oldják meg a kérdést a Sarktól kiindulva a jelenlegi határoknak megfelelően.