Az Egyesült Államok légierejéből történt 1998-as kivonása óta a General Dynamics F-111 „Aardvark”-ok már csak az Ausztrália légierejében találhatóak meg. Nem új hír, hogy 2010-ben jelölték meg az egykoron Ausztrália számára olyannyira fontos, nagy hatósugarú csapásmérő gépek nyugdíjazását. Mostani hírünk apropója csak egy kis adalék ezen 2007-es döntés hátteréhez.

Lapértesülések alapján az Ausztráliában csak „Disznó”-nak nevezett gépek karbantartási igénye finoman szólva is a gigászi jelzővel írható le a legjobban: az ausztrál F-111-esek egyetlen repült órájára átlagosan 180 óra megy el a karbantartó személyzet idejéből, amivel a 60-as években kifejlesztett vadászbombázó minden bizonnyal a leginkább munkaigényes harci gép napjainkban. Ennek a hatalmas időráfordításnak persze nem kis anyagi oldala is van, mely egy komoly érv volt az egykoron jelentős elrettentő erővel bíró vén csatalovak nyugdíjazása mellett.

Egy ausztrál F-111-es a klasszikus mutatvány előadása közben ,

Canberra 1963-ben rendelt meg 24 C változatú F-111-est. Ugyan hivatalosan 1968-ban átadásra került az első F-111C, de az amerikai gépeken felfedezett strukturális problémák miatt egészen 1973-ig csúszott a gépek Ausztráliában történő hadrendbe állítása. Ausztrália 1989-ben újabb 4, ex-USAF F-111 C variánssá átépített példányának vásárlása mellett döntött, melyet 1992-ben további 18 F-111G-vel fejelt meg. Utóbbiak 1994 folyamán kerültek átadásra.

Amerikai kollégáikkal ellentétben az ausztrál gépek nem láttak harcot, bár például az 1991-es Sivatagi Vihar kirobbanásakor Washington kérte Canberrát gépek küldésére. Az ausztrál vezetés azonban nemzetbiztonsági szempontból túl értékesnek ítélte az öregedő típust, mintsem, hogy egy távoli háborúban vesszen el belőlük. Azért ha kellően lazán vesszük a Disznóknak mégis van bevetése külhoni célpont ellen. Ez pedig nem más, mint a 2003-ban drogcsempészési váddal ausztrál vizeken lefoglalt észak-koreai teherhajó, a Pong Su. Három évnyi huzavona után a hajó sorsát 2006 márciusában két darab, 2 000 fontos (~900 kg) GBU-10 Paveway II lézerirányítású bomba pecsételte meg.

Az ausztrálok 2007-ben döntöttek a gépek 2010-ig tartó nyugdíjazása mellett, de mivel az F-35 szállítása nem volt megoldható erre a dátumra, közbenső megoldásként 2007 tavaszán a csapásmérő képesség szinten tartása végett 24 Super Hornet beszerzése mellett döntöttek. Ezen ügyletről mi is számos alkalommal írtunk, legutóbb például az első ausztrál F/A-18F Super Hornet szűzfelszállása kapcsán.

Az első Super Hornet-ekkel felszerelt század felállítása 2010 áprilisára várható és ez egyben megteremti a lehetőséget a megmaradt 18 F-111 kivonásának megkezdéséhez. A RAAF a 24. gépet 2011-ben kapja meg a szerződés szerint, ám a Boeing teljesítményét ismerve elképzelhető, hogy erre előbb sor kerül. De legalábbis mindenképpen határidőre.

F-111 géppár áthúzása a 2004-es Riverfire alkalmával ,

Menetközben az ausztrálok még mindig nem tudtak döntésre jutni azon probléma felett, hogy a gazdasági helyzet miatt akkor a korábbi döntéshez hűen mégiscsak megfinanszírozzák, a 24 gép második felének E/A-18G Growler konfigurációban érkezését, avagy táncoljanak vissza ebből. A légierő mindenesetre továbbra is igyekszik puhítani a végső döntésben illetékeseket ez ügyben.