Május 20-án felvillant a zöld lámpa, melyre oly régen várt a brit haditengerészet. A kormányzat hivatalosan is jóváhagyta a Queen Elizabeth-osztályú repülőgép-hordozók megépítéséhez szükséges mintegy 3,9 milliárd Font-os (cirka 7,6 milliárd Dollár) keretet.

A tervek szerint az első hajó, az osztály névadója, a HMS Queen Elizabeth 2014-ben áll hadrendbe, míg a második egység, a HMS Prince of Wales két évvel késöbb, 2016-ban.

Angliában a kiöregedő, elsősorban tengeralattjáró elhárító szerepkörre szánt, kis méretű Invincible-osztályú hodozók utódlásának kérdése 1998-ban került terítékre, aminek következtében 1999-ben összesen 6 céget hívtak meg a tenderre. Mivel a hajókról üzemeltetendő gépek típusa még nem volt konkretizálva több lehetséges kialakítás is szóba jött:

• STOVL – Short Take-Off/Vertical Landing
  Azaz rövid felszállópályát igényló és helyben leszálló gépek üzemeltetésére alkalmas hajó. Ez feleslgeessé teszi a költséges katapult és fékezőrendszer használatát. Ezen változat esetében az F-35B jött számításba
• STOBAR – Short Take-Off But Arrested Recovery
  Azaz bár itt is olyan gép kerül alkalmazásra, mely képes katapult nélkül is rövid kifutó felhasználásval felszállni, a leszálláshoz már fékezőrendszer szükséges. Itt az Eurofighter hajófedélzeti üzemeltetésre alkalmassá alakítandó változata jött volna képbe.
• CATOBAR – Catapult Assisted Take-Off But Arrested Recovery
  Katapultos indítás, fékezőhorgos leszállás, szögfedélzet, azaz az egykori angol újításokat hordozó „szabvány” amerikai repülőgép-hordozó… F-35C, F/A-18E/F Super Hornet és Rafale-M, mint szóba jöhető gépekkel.
• Hibrid
  A BAE egyik kései tervezete szerint a hajó a STOVL és a CATOBAR jellegű hajók sajátságait is magán hordozta volna. A STOVL-ra jellemző ugrósánc mellett katapult, fékezőrendszer és szögfedélzet lehetővé teszi az olyan nagyobb madarak indítását és fogadását, mintr az E-2 Hawkeye.

Rajz a leendő Queen Elizabeth-osztályú anyhajókról

A britek 2002-ben jelentették be, hogy az F-35B, azaz egy STOVL kategóriás gépet üzemeltetnek majd az új repülőgép-hordozókról, ám a hajóosztály nagyobb méretű lesz, mint ami ezen gépek üzemeltetésélhez igazából kellene. És bár a hajó nem fog rendelkezni se katapult- se fékezőrendszerrel, a mérete és kialakítása lehetővé teszi ezen rendszerek utólagos beépítését. Ez a biztonsági kettősség azért állt elő, mert a hajókat 50 évig kívánják hadrendben tartani, azaz az F-35B utódját is képesnek kell lenniük hordozniuk, mely nem biztos, hogy STOVL képes lesz.

A győztes tervezet a Thales Group egyik tervezete lett. A döntést, valamint hogy a primary contractor szerepét a BEA Systems tölti be 2003-ban hozták nyilvánosságra. A hajók megépítéséhez a BAE Systems és a VT Group hadihajó gyárainak egyesítésére volt szükség. A folyamatnak 2007 közepére kellett volna lejátszódnia, ám az angol hadihajó gyártás ezen átszervezése csak nemrégiben fejeződött be, többek között erre is visszavezethető a program néminemű csúszása.

Az Invincible-hajóosztály összevetve a Queen Elizabeth-tel

A nukleáris meghajtástól annak költségei miatt elálltak, a hajók teljesen elektronikus meghajtás segítségével szelik majd a habokat. A szükséges energia előállításáról Rolls-Royce gázturbinák gondoskodnak majd. Utántöltés nélkül 10 000 tengeri mérföld, azaz mintegy 18 500 km megtételére lesznek képesek az angol flotta eddigi legnagyobb hajói. Összesen 40 gép hordozására lesznek képesek.