A tegnapi Borej és Nerpa hírek után maradjunk ma is picit az orosz haditengerészet vonalán. Hovatovább továbbra is tengeralattjáró vonalon. Rakétateszt és szomorú sors két Viktornak.
Tegnap estefelé távirati stílusban a magyar elektronikus médiában már lehetett olvasni Dimitrij Medvegyev azon szűkszavú bejelentéséről, miszerint sikeres SLBM tesztet hajtottak végre hétfőn. Akkor sokat nem lehetett tudni, mindössze annyit, hogy nem a Bulava-ról van szó és egy Delta IV volt az indítóplatform. Mondjuk ez persze eléggé leszűkítette a lehetőségeket a Sineva-ra…
És valóban, ma már tudni lehet, hogy valóban egy Sineva által meglódított visszatérő egység röppent rá sikeresen a kamcsatkai Kura tesztmezőn kijelölt célpontra. Az indítást végrehajtó Delta IV-es nem lett megnevezve, de lehetett például a K-114 Tula, mely felújításából visszatérve 2006-ban indította már az akkor még rendszeresítés előtt álló Sineva-t. Ugyanakkor ez persze csak egy tipp. Fissítés @ 2009.07.15: Már tudni lehet, hogy a Sineva indítása a K-117 Brjanszk-ról történt.
Mint korábban már írtunk róla, a 2007 júliusában hadrendbe állított Sineva alapjában véve nem más, mint a Delta IV rakétahordozó tengeralattjárókhoz anno kifejlesztett RSM-54 (NATO: SS-N-23 Skiff) modernizált változata. A Sineva így egy három fokozatú, folyékony hajtóanyagú interkontinentális ballisztikus rakéta. Egy 2008 novemberi tesztje során 11 547 km távolságban lévő célpontot talált el, így hatótávolsága is kiemelkedő. Maximálisan 10 visszatérő egység hordozására képes és minden egyes visszatérő egységben egy 100 kT hatóerejű nukleáris töltet található.
httpv://www.youtube.com/watch?v=3o7hNHtOtno
A Sineva egyik 2008-as tesztje, aminek a végére az orosz híradósok valamiért egy Typhoon-t is bevágtak megtévesztésül :)
A Sineva megalkotása részét képzi az orosz stratégiai nukleáris erők modernizálásának. A nukleáris triász haditengerészeti lábának vonatkozásában ez a kiemelt prioritású Borej/Bulava páros mellett a Delta IV-esek felújítása illetve azok fegyverzetének megújítását jelenti. Utóbbit szolgálja értelemszerűen a Sineva.
httpv://www.youtube.com/watch?v=rhI9F0WW3eU
Ezen dátum megjelölés nélküli teszt pedig elvileg az Arktisz területén zajlott le egy, a jégpáncél miatt értelemszerűen felszíni indítás formájában.
Ezen új érát azonban két Victor III már biztosan nem láthatja meg. Lévén múlt hét pénteken érkeztek meg egy 2 500 kilométeres út után a holland Transshelf hátán végső nyughelyükre, a Zveda hajógyárba. A 173 méter hosszú és 40 méter széles Transshelf érdekessége, hogy képes részben víz alá merülni, ezzel lehetővé téve a rakomány rá illetve leúsztatását.
Éppen emiatt elsősorban különféle tengeri platformok szállítását végzi, de ettől még nem idegenek tőle az orosz tengeralattjárók sem, hiszen a múltban már volt többel is dolga. Ugyanakkor a mostani eset egyértelműen rekord, hiszen a Transshelf ezúttal egyszerre 2 tengeralattjárót kapott 40×132 méteres fedélzetére. Egyetlen szállítóhajó sem csinált még ilyet eddig.
Az esettel kapcsolatos nyilatkozatok szerint a két Victor III azért lett a Zveda-hoz küldve, mert a Csendes-óceáni partvidék másik nagy bontója, a North-Eastern Regional Center túlterhelt, a határidőket pedig tartani akarják. A határidőket, melyekkel kapcsolatban épp tavaly novemberben volt helyzetjelentés. A szeverodovinszki Zvezdocska hajógyár és javító üzem igazgatója akkor úgy nyilatkozott, hogy 2010-ig, de legeslegkésőbb 2012-ig szétdarabolják az összes kivont orosz nukleáris meghajtású tengeralattjárót. Az akkori nyilatkozatban elhangzott, hogy elsősorban a Csendes-óceáni Flotta egykori egységeire kell koncentrálni, hiszen a távol-keleti régióban lassabban haladnak a bontási munkálatok.
Írásunk első részében említett Deltákkal ellentétben a Victor-osztály úgynevezett SSN, azaz nukleáris meghajtású vadász tengeralattjáró, melyeknek így elsődleges feladata a saját felszíni egységek védelme mellett az ellenség felszíni erőinek illetve ballisztikus rakétahordozó tengeralattjáróinak kiiktatása lett volna.
A Victor-osztály első változatát képző egységek, a Victor I-esek 1967-től jelentek mneg a szovjet haditengerészet állományában. Írásunk apropójául szolgáló Victor III változat 1979-tól jelent meg. 1991-ig 25 vagy 26 egység került megépítésre a korábbi orosz tengeralattjáróknál csendesebb változatból.