Ariel Sharon izraeli miniszterelnök szokatlan lépésre szánta magát, egy arab vezető, Hosni Mubarak segítségét és figyelmét kérte az Izrael gázai kivonulása utáni időszakra vonatkozó határtvidéki katonai előírások megalkotásában.
A kérés Manny Mazuz államügyész észrevételének következménye, aki felhívta a figyelmet arra, hogy akár egyetlen egyiptomi katona belépése a Sínai félszigetre megszüntetné annak demilitarizált státusát, amit az 1979-es Kneszet által ratifikált békeszerződés szentesített. Bármely izraeli állampolgár sikeresen támadhatná az előírásokat és elérhetné a katonai átadási folyamat leállítását.
Sharon arra kérte Mubarakot, hogy értsen egyet az általánosan megfogalmazott javaslattal, a részletes szabályozást kétoldalú szóbeli megállapodásként kötnék, amit bajos lenne bizonyítani bírósági vagy parlamenti megtámadás esetén.
Egyiptom sínai katonai jelenlétét az alábbiak szerint álcáznák:
1. A határövezetbe (Philadelphi route) kihelyezett kommandós osztagok rendőrségi egyenruhát viselnének, a járműveik rendőrségi színekre lennének festve, rendőrség jelzéssel ellátva.
2. A Sínai félsziget mediterrán oldalán állomásoztatott egyiptomi haditengerészeti egységek, amiket El Arish-ban fognak állomásoztatni valószínűleg egyiptomi kikötői rendőrségnek lennének álcázva.
3. A katonai előírások csak egyiptomi rendőri felfejlődésre hivatkoznának a Philadelphi határsávban, és elkerülnék egy második vonalbeli egyiptomi katonai felfejlődés említését a teljes határszakaszon Eilatig.
Mubarak még nem adott választ Sharon kérésére. Mindenesetre jól kiaknázhatja az izraeli miniszterelnök által elárult hazai gyengeségét arra, hogy megemelje a tétet az egyiptomi együttműködésért cserében. Kairó minden valószínűség szerint nem támogatja a tervezetet és könnyen megtorpedózhatja mindössze az együttműkösése megtagadásával.
Számomra úgy tűnik a kérés, mintha az Antal kormány egyiptomi diplomáciai malőrjét ismételnék meg. Akkor ugyanis úgy gondolták, hogy a miniszterelnökkel mennek tárgyalni és ennek megfelelő előkészületeket is tettek. Mubarak azonban Egyiptom állam elnöke, majdhogynem egyedülálló státussal a világon, egyfajta autokrata szuverén ura az államnak. Majdhogynem úgy tekinthetjük, mint a hazai köztársasági és a miniszterelnök összevont hatáskörével – egy nagyon rossz megközelítéssel.
[Beküldte hendrick]