Egy feltöltött szerelvény cirka 2 hónapot tudott távol lenni logisztikai bázisától, akár 1500km távolságban. Egy-egy hadosztály 5 ilyen szerelvényből állt össze. A kilövés előre kialakított indítóhelyekről és a pálya tetszőleges pontjáról is megvalósítható volt. Feltöltés alatt direkt erre kialakított alagutakban állomásoztatták a szerelvényeket. Ennek kettős szerepe volt: egyrészt eltűntették őket a műholdak szemei elől, másrészt egy atomcsapás ellen is nyújtott némi védelmet.
Washington amint a politikai helyzet az 1990-es években lehetővé tette egyből megpróbált megszabadulni ezen vonatoktól. Először azt igyekezett kiharcolni, hogy a vonatok helyben állomásozzanak [így elég volt 3-4 műhold a megfigyelésükre], majd később [nyilván anyagi támogatás ellenében] arra próbálta rábeszélni az orosz vezetőket, hogy szereljék le a teljes rendszert. [Hozzá tartozik, hogy anyagi okok miatt 1994-től a legtöbb szerelvény tartalék állományba került.]">