Haditechnika torzítások nélkül
Az indiai vállallat a védelmi szférában történő térnyerés folytatásának részeként a DEFEXPO rendezvényen prezentálta a nagyközönségnek a 8×8 kerékképletű kétéltű harcjárművet, mely a tűzerő és a mobilitás mellett védelmet is nyújt a benne utazóknak.
Az amerikai gyártó neve bizony nem sok hadrendben álló repülőgép előtt szerepel, ám miután az első, 5. generációt képviselő vadászgép előállításáért vívott csatában alulmaradt a Lockheed Martin YF-22 típusával szemben, a B-2 stratégiai bombázó megrendelését bezsebelve letehette ismét névjegyét a repülőgépiparban.
Habár még a hordozó sincs teljesen kész, a Királyi Haditengerészetnél mindent elkövetnek, hogy ne kelljen semmire várni.
Noha a hírek zöme a fejlesztések aktuális állásáról szól, tagadhatatlan, hogy mind Európában, mind az Egyesült Államokban törekednek a kellő technológiával rendelkező vállalatok, hogy mihamarabb (első körben) védelmi berendezésekbe adoptálják a koncentrált fénysugár erejét.
Ha ezt a címet látja az olvasó, valószínűleg eszébe jut egy (vagy több) sci-fi, ahol vezető nélküli járművek haladtak a céljuk felé, akár táv- vagy önirányítás elvét használva.
Meglehet, hogy az öreg kontinens eddig önállóan fejlesztő két országa észbe kapott és a külön utak helyett közösen kívánják beérni a tengerentúli ember nélküli masinát?
A tengerentúli „kútfúrás” bajnokát még combosabb paraméterekkel kívánják felvértezni, így a 2002-ben kezdődött történet nem ért véget a rendszerbeállítással.
Az UAV gépek igazi igáslovává nőtte ki magát az MQ-1 Predator/MQ-9 Reaper (Predator B) páros, mely utóbbi a világ első aktív „kardforgató” pilóta nélküli eszköze és most újabb képességgel gyarapodik amúgy sem szűkös felhasználási arzenálja.
Elképzelések alapján a négy hajtóműves „égi szem” személyzetének a jövőben a kisebbel kell majd beérnie.
Nem léteznének fegyverek, ha nem lennének eszmék, amik létrehozták volna őket.