Peking nem új keletű, eltökélt szándéka, hogy a nem is annyira távoli jövőben a repülőgép piac egyik meghatározó szereplőjévé váljon. Ezt a bravúrt szeretnék a civil vonalon is elérni, meg a katonai gépek piacából is egy komolyabb szeletet kihasítani, éppen ezért agresszív exportpolitikába készülnek fogni.
Tervüket arra alapozzák, hogy meglátásiak szerint sok olyan légierő van, mely céljaihoz mérten vásárolna megfelelően potens, ámde „jóárasított” harci gépeket. Peking pedig mondanunk sem kell magára ismert ezen gépek szállítójában. És bár harci gépeik exportját nem tegnap kezdték, komoly változásokat vetítenek elő: összehangolt marketinggel, a gépek megfelelő támogatásával igyekeznek magasabb fokozatba kapcsolni a hírek szerint.
Az értesülések szerint az elmúlt pár hónapban lezajlott a felkínálható portékák elemzése, annak kiderítése is, vajon mikre lenne a legnagyobb igény. Talán senki nem lepődik meg, ha a harci gép fronton a pakisztáni – kínai koprodukcióban készült Csengdu FC-1/JF-17 illetve J-10 jött ki…
httpv://www.youtube.com/watch?v=pZwJIv6mwzk
Az elérhető információk alapján a lényegesen potensebb J-10-est, bár továbbra is igen nagy az érdeklődés a típus iránt, a B változat tesztelésének végéig, sorozatgyártásra éréséig nem kívánják bedobni az export piacra, így egyelőre a pakisztáni közreműködéssel összedobott, a leendő J-10B-nél szerényebb képességű, ám cserébe olcsóbb JF-17/FC-1 szerepel a lista élén.
Köztudott, hogy a Kína által – egyelőre legalábbis – nem rendszersített JF-17 Thunder /FC-1 Fierce Dragon első megrendelője Pakisztán. Az egyelőre 150 gépre szóló, egyes remények szerint akár 250-300 gépig feltornászható megrendelést lassan-lassan 3 éve India Moszkva segítségét kérve igyekezett megfúrni. A gép orosz hajtóművére alapozó aknamunka végül azonban nem jött össze a legutóbbi információk szerint az első, Thunder-ekkel felszerelt század felállítása még az idei év vége előtt megtörténik.
httpv://www.youtube.com/watch?v=sA896isG70g
A J-10 első külföldi megrendelője egyébként szintén Pakisztán lehet, akik már évek óta érdeklődést mutatnak a típus iránt, első körben 36 gép beszerzését szeretnék megvalósítani.
Az exporttól várt dollár milliárdok befolyása szempontjából meglehetősen kellemetlenek az ilyen malőrök, így Kína ha lehetséges még nagyobb intenzitással igyekszik levetkőzni magáról azon képet, miszerint csak a relatíve réginek és nyugati mércével nem túl magas élettartamú orosz hajtóművek még inkább silány élettartamú lemásolására képes. Kétségtelen, hogy még a közelmúltban is a saját fejlesztésű hajtóművek kérdése volt a kínai fejlesztések legnagyobb rákfenéje, ami persze borítékolhatóan javult, javulni fog, kérdés mikorra sikerül az orosz Saturn AL-31 kiváltását célzó, hazai Shenyang WS-10 „Taihang” tökéletesítése. Idén áprilisban ugyanis még minőségellenőrzési problémákról regéltek kínai barátaink, beismerve, hogy az 1987 óta fejlesztgetett hajtómű bár teljesítményben már versenytársa az orosz AL-31-nek, de minőség tekintetében még mindig leveri a felállított lécet.
WS-10A (Zhuhai Air Show 2008) ,
Saját fejlesztésű hajtómű nélkül pedig bizony elképzelhető, hogy a kínaiak adott esetekben akár illegálisnak is nevezhető „másológépezetét”, illetve az exportterveivel egyre inkább konkurensnek tekinthető Pekingre egyre ferdébb szemmel néző Moszkva esetleg még képes és keresztbe tesz, vagy legalábbis megnehezíti Peking életét. Persze ezzel nyilván kínai barátaink is tökéletesen tisztában vannak, nem véletlen az igyekezet ezen a fronton (is).
