Legtöbb olvasónk bizonyára hallott már a railgunról, avagy elektromágneses sínágyúról, ami az Amerikai Egyesül Államok Haditengerészetének jövőbeni fő csapásmérő eszközeként került be a köztudatba. A robbanóanyagok helyett elektromágneses térrel operáló fegyver azonban, mint oly sok más, előremutató fejlesztés, a költségvetési megszorítások áldozatává válhat. A sokmilliárd dolláros büdzsé-csökkentésnek köszönhetően a US Navy sem költhet már annyi mindenre, mint korábban, így a railgun-projektet is át kell gondolniuk a haditengerészet döntéshozóinak. A nyilvánosságra került információk alapján pedig úgy tűnik, hogy egész más irányba terelik a fejlesztést, mint amerre eddig tartott.
A technológia előnyeiből fakadóan a US Navy eddig úgy tervezte, hogy 10-15 éven belül elkezdheti felváltani vele a hagyományos hajóágyúkat, amiknél a railgun jóval messzebbre képes eljuttatni a lövedékeket. Ez óriási előnyt jelentene a szárazföldi hadműveletek támogatásában, ám lehetséges, hogy ennek megvalósulására még sokkal többet kell várnunk, mint eddig gondoltuk. Robert Work, a haditengerészet államtitkára ugyanis nemrég azt nyilatkozta: a pénzhiány miatt inkább a ballisztikus rakéták és manőverező robotrepülőgépek elleni védekező fegyverként hasznosítanák a railgunt. Ez a terv egyébként egyáltalán nem újdonság, hiszen már korábban felmerült, hogy a technológia erre is megfelelne, ám a lecsökkenő pénzmennyiség miatt képtelenek lennének egyszerre futtatni a két projektet, így nagyon valószínű, hogy minden forrást a rakétavédelmi részleg számára csoportosítanak át.
A US Navy BAE Systems által épített, 32 MJ energiájú railgunja ,
Egy csütörtöki konferencián Work kifejtette, hogy jelenleg sokkal nagyobb fejfájást okoz a haditengerészetnek a hajók elleni ballisztikus rakéták és manőverező robotrepülőgépek elleni, minél hatékonyabb védelem létrehozása, mint a csapásmérő képességek fejlesztése. Utóbbiak terén szerinte jól állnak, és még sokáig nem közelíti meg senki ezen a téren képességeiket, a potenciális ellenséges viszont folyamatosan fejlesztik rakétafegyvereiket, amik egyre komolyabb fenyegetést jelentenek a hadihajókra, főleg a repülőgép-hordozókra és kíséretükre.
Work szerint a US Navy még nem határozott az ügyben, mivel még nem döntötték el, hogy a railgun milyen formában illik bele jobban a jövő haditengerészeti doktrínájába. Az államtitkár álláspontja egyértelműen az, hogy a sínágyút inkább rakétavédelemre kellene használni, mivel ezt kívánják a kor kihívásai.
Work hozzátette, hogy a Pentagon számára minden haderőnemre vonatkoztatva kiemelten fontos a rakétavédelmi képesség kiépítése. Az mindenesetre biztos, hogy a railgun fejlesztése nem fog megállni. Egyrészt nem akarják, hogy kárba vesszen az eddig megszerzett tudás és technológia, másrészt pedig semmi esetre sem engedhetik, hogy elveszítsék a vezető szerepet az irányított energiájú fegyverek, jelen esetben kifejezetten a railgun-technológia területén, hiszen a 21. század egyik nagy haditechnikai újításáról beszélünk, ami eddig soha nem látott képességek birtokába juttathatja azt a hadviselő felet, amely először használható változatával áll elő. Addig persze még hosszú és rögös út vezet, hiszen még számos problémát kell megoldani, de ez minden új fegyverrendszer esetében így van.
