Nem sokkal azután, hogy kiderült: a Luftwaffe és a Deutsche Marine (a Német Légierő és Haditengerészet) nincs túl rózsás anyagi helyzetben, most hasonló hírek érkeztek az Egyesült Királyságból is. A BBC hírcsatorna által kiszivárogtatott információk szerint a következő nagy védelmi költségcsökkentés legnagyobb áldozata a nagyjából 130 repülőképes gépből álló Tornado GR4 és GR4/A flotta lesz. A megszorító intézkedésekre az egyre jobban szenvedő brit gazdaság miatt van szükség.
Liam Fox védelmi miniszter szerint a Védelmi Minisztérium hamarosan megkezdi azt a nagyméretű költségcsökkentési programot, melynek köszönhetően a katonai kiadásokból 10-20 %-ot spórolhatnak. A fokozatosság elvét követve szép sorban minden haderőnem megsínyli majd a programot. Konkrét adatokkal még nem szolgáltak, de idővel minden bizonnyal nyilvánosságra kerülnek a pénzmegvonások és leépítések mértékei is.
’A Védelmi Minisztériumban arról suttognak, hogy a szárazföldi erők több páncélos alakulatot, dandárt és tüzérségi egységet is teljesen felszámolnak. A Royal Air Force azt fontolgatja, hogy felhagy a tenger feletti járőrbevetésekkel és kivonja az ezt a feladatkört ellátó repülőgépeit. A csapásmérő Tornado és Harrier vadászbombázók közül sok kerül majd végleg kivonásra. Ami pedig a Királyi Haditengerészetet illeti: a nukleáris tölteteket hordozó tengeralattjárók számát négyről háromra csökkentik, a kétéltű partraszálló hajókból többet selejteznek, valamint sok esély van rá, hogy megszüntessék a Királyi Tengerészgyalogságot.’
A The Economist által szétkürtölt hírek szerint a brit felső vezetésben komoly viták folynak arról, hogy miként is alakítsák ki a jövő haderejét.
’A minisztereknek először is el kell dönteniük, hogy milyen Nagy-Britanniát szeretnének látni: egy független, a saját védelmét ellátni képes haderővel rendelkezőt, mely nem bocsátkozik külföldi missziókba, vagy egy olyat, mely képes globális méretű erődemonstrációra és szükség esetén konfliktusokba való bekapcsolódásra is?’ – vetődött fel a kérdés.
Háromféle tervet készítettek arra vonatkozóan, hogy nagy vonalakban milyen útvonalak választhatók a jövőre nézve. Az első az ún. ’Védekező-Nagy-Britannia’, melynek hadereje arra koncentrál, hogy mindig képes legyen saját légterének és felségvizeinek védelmére, valamint harcot vív a belföldi terrorizmus ellen. Emellett fenntartja a lehetőségét esetleges szövetségi feladatokban való részvételre, ám nem küldd nagyszámú erőt a világ különböző pontjaira.
A második a másik véglet, a ’Kompromittált-Nagy-Britannia’. Ez körülbelül a mai állapotokat tükrözné: a világóceán bármely pontján bevethető, potens haditengerészet, erős csapásmérő képességekkel rendelkező légierő és jelentős létszámú, külföldre telepíthető expedíciós hadsereg, mely képes távoli helyeken is komoly háborúkat megvívni. Ez természetesen azzal járna, hogy a honi védelem meggyengülne, így a vezetők egy része inkább az arany középútként is felfogható ’Alkalmazható-Nagy-Britannia’ képét látja maga előtt, mely mindkét véglet pozitív tulajdonságait magáénak tudja.
Az persze mindenki előtt világos, hogy bármelyiket is választják, a megvalósításhoz sok pénzre lesz szükség, az meg most pont nincs. Ebből fakadóan arról is folyik a vita, hogy a költségcsökkentés melyik haderőnemet érintse a leginkább, ugyanis egyik fél sem akar kevesebbet kapni, és ha már muszáj, akkor is a lehető legkisebb mértékű csökkentést akarják elérni. Így ismét kiéleződnek az ellentétek a haditengerészet és a légierő között: előbbi állítja, hogy a globális kereskedelmi érdekek megkívánják folyamatos minőségi és mennyiségi erejét, utóbbi viszont ragaszkodik hozzá, hogy a haza védelmének érdekében inkább őt kell fejleszteni és fenntartani.
Ez azonban nem változtat a lényegen: Nagy-Britanniának gyorsan lépnie kell, mert az afganisztáni háborúzásra költött gigászi összegek nem térülnek meg, közben pedig otthon egyre jobban romlik a helyzet…
