A nemrégiben lezajlott kormányváltás arra sarkalt, hogy kiemeljünk néhányat a Magyar Honvédséget, de főként a Magyar Légierőt érintő problémák közül, amelyekkel bizony szembe kell nézni az elkövetkező években.
Ha a rendszerváltás óta eltelt időszakban vizsgáljuk a kormányok ténykedéseit a Honvédség irányába, akkor bizony megállapítható, hogy nem bántak kesztyűs kézzel a katonákkal, így a légierővel sem. Akármelyik politikai oldal döntéseit nézzük, a leépítés, bezárás jelenségével találkozunk, ezt a politikus csak haderő reformnak hívták. Börgönd, Taszár, Tököl, Pápa, Szentkirályszabadja, Dunai Repülőgépgyár, hogy csak a nagyobbakat említsük, azt hiszem nem kell különösebb magyarázatot fűznöm ehhez a felsoroláshoz.
Nézzünk szét egy kicsit a merevszárnyúak háza tájékán. A Magyar Honvédség ezen kategóriájú eszközei – néhány Jak-52-est leszámítva – Kecskeméten találhatóak. 2010-ben befejezi a pályafutás a MiG-29 Fulcrum flottánkból megmaradt néhány üzemképes gép. A folyamatos lemorzsolódás fő oka, a finanszírozásból, és alkatrész utánpótlásból adódott. A gépek kivonása egy újabb kérdést vet fel, mit kezdjünk azzal a 25 géppel ami ott parkírozik a szabad ég alatt. Akár honnan is nézzük nem szabad elfelejteni, hogy a típusra még mindig akadhat kereslet a nemzetközi piacon. Nem kéne megismételni azt a hibát, ami a Pápán tárolt gépekkel is történt, magyarán nem kéne a használhatatlanságig rozsdásodni hagyni a gépeket. Korábban már szárnyra keltek olyan hírek, hogy az oroszok visszavennék a gépeket és cserébe helikoptereket adnának. Az elgondolás nem lenne rossz, de további információkat egy jó ideje nem lehet hallani erről a lehetőségről. Csak remélni lehet, hogy racionális döntés születik ezen a téren.
Az Albák legvalószínűbb utódjának egyike díszruhában a 2008-as kecskeméti repülőnapon. HTKA fotó by Spawn ,
A közelmúltban kivonásra kerülő L-39 Albatroszok pótlására sem látszanak hosszútávú tervek. Az előző kormányzat csak felvázolta új gépek bérlésének/vásárlásának lehetőségét, de a döntés már az új kormányra vár majd. A kategória megléte mindenképpen indokolt, mivel a szubszonikus gyakorlógépek, bizonyos feladatokra gazdaságosabban alkalmazhatók, mint a Gripenek. Gondolok itt olyan feladatokra, mint a légi jártasság fenntartása, navigációs útvonalrepülések, célrepülések a légvédelmi alakulatoknak vagy a Gripenek számára, egyéb gyakorló feladatok végrehajtása. Természetesen fegyveres gyakorlásra is alkalmasak lehetnek ezek a gépek. Kecskeméten nem ismeretlen az L-159-es gépek látványa, amelyet a cseh Aero Vodochody gyártól bérelünk, leginkább “glass cockpit” gyakorlás céljából, hosszú távon elképzelhető, hogy gazdaságosabb lenne saját gépek beszerzése.
A Gripenek jövője biztosítottnak látszik hosszú éveken keresztül, az elkövetkező években az elérhető képességek elsajátítása lenne a legfőbb cél. A közelmúltban nyilvánosságra került képek alapján állítható, hogy az AIM-120C AMRAAM, BVR kategóriájú rakéták már megérkeztek, így elkezdődhet az alkalmazáshoz szükséges harcászati stratégiák begyakorlása. A jövőben fontos lenne a légi utántöltő képesség elsajátítása is. A precíziós lézerbombák beszerzésére is adottak a lehetőségek, hiszen rendelkezünk a szükséges célzókonténerekkel. A rendszerbe állított fegyverek fajtájáról és azok darabszámáról, érthetetlen módon nem látott még napvilágot túl sok információ, erre jó ellenpélda Lengyelország, ahol a Falconok beszerzése kapcsán nyilvános adat volt a fegyverzet csomag is az utolsó gépágyú töltényig.
Magyarország Afganisztáni szerepvállalása állandó munkát ad a Magyar Honvédség öt An-26-os gépének, amelyeknek kihasználtsága átlagon felüli. A gépek többsége az 1975 és 76-ban lett szolgálatba állítva, valamint 2004-ben egy használt gép került beszerzése Ukrajnából. A több mint 30 éves gépek, felvetik a jövőben a típusváltás lehetőségét, amely talán ebben a kategóriában a legvalószínűbb, hiszen a missziós feladatok ellátásához elengedhetetlen a szállítógépek megléte. Románia és Bulgária is a közelmúltban szerzett be C-27J Spartan típusú közepes szállítógépeket, náluk is hasonló okok vezettek a típusváltáshoz. Bár a két ország szintén tagja a NATO Stratégiai Szállítási Programjának (SAC), a közepes szállítási képességre továbbra is szükség van, és ez Magyarország esetében is vonatkozik.
A SAC program keretében Pápán állomásozó C-17 Globemaster III flottával is számolni kell. Itt elsősorban lehetővé kellene tenni, hogy a jövőben szélesebb keretek között működhessen a NATO ezen projektje. Célként kell kezelni további országok bevonását a programba. Egy esetleges gépállomány bővülés esetén, lehetőség nyílna karbantartói bázis létrehozása Pápán, amely lehetővé tenné a gépeken mélyebb műszaki karbantartások elvégzését is a repülőtéren.
A szállítóhelikoptereknél jelentkező problémákat az árvízi védekezés kapcsán már boncolgattuk, erről a témáról több információ itt olvasható! A forgószárnyasok rugalmasan alkalmazhatóak természeti katasztrófák esetén a bajbajutottak kimentésére vagy speciális teheremelési feladatok végrehajtására.
Sajnos teljesen homályos a Mi-24-esek jövője is. Az elmúlt években megcsappant az üzemképes gépek száma, átfogó modernizáció sem történt, pedig korábban ezen a téren ambiciózus tervek léteztek. 2004-ben szolgálatba állítottuk a Németországtól ajándékba kapott volt kelet-német Mi-24-esek közül kettő P változatot a szükséges nagyjavítás után, sajnos a további négy P változat rendszerbe állítására akkor nem volt forrás. Ennek a négy gépnek a jelenlegi állapota ismeretlen, minden esetre ha újra hadrendbe lehetne őket állítani a kieső gépek helyére, akkor ez rövid/közép távon javítaná a jelenlegi helyzetet. A harcihelikopterek többsége 1985 óta üzemel, így középtávon ugyancsak számolni kell a gépállomány még drasztikusabb csökkenésével.
Orosz harci helikopter kabinja ,
A Honvédség jelenlegi légijármű állományának többségét – a Gripeneket és a néhány 29-est leszámítva – a néphadseregtől örökölte meg. A korábbi tömeghadsereg rendszerű struktúra, a rendszerváltozás után magában hordozta a változtatás igényét. A Délszláv válság idején jelentős erők mozgósítása nem okozott problémát, bár számos tanulsággal még napjainkban is szolgálnak az akkori események. A légierőnél elindított reform törekvések, átfordultak egy koordinálatlan leépítési folyamattá, amely nem vázolt egy racionális jövőképet a fegyvernem elé. Napjainkban az eszközök száma és a velük megoldható feladatok száma lecsökkent egy minimális szintre, és a lehetőségek továbbra is szűkülőben vannak. A politikusaink nem képesek megalkotni egy szakmailag racionális célrendszert (minden politikai erő által elfogadott), amely összhangban van az ország gazdasági teljesítményével és légierővel szemben támasztott szövetségesi és a hazai védelmi igényekkel. Csak egy példa: Egy új helikopter rendszerbe állítása nem olcsó, de ha munkába állt akkor akár 30-40 éven keresztül végrehajthat olyan teheremelési feladatokat árvízi helyzetekben, ami megvédhet életeket és anyagi javakat, no meg az ország költségvetését több 10 Mrd forinttól. Így már azért más a képlet. De ne feledjük, egy országnak alapérdeke, hogy képes legyen magát megvédeni. Egy fegyver rendszer kivonása nagyon gyorsan kivitelezhető, látszólag megtakarítást jelenthet. De egy országot fenyegető helyzetben új repülőeszközök beszerzése és üzembe állítása akár éveket is igénybe vehet, ezzel szemben a kül- és biztonság politikai helyzet egy hónap alatt is gyökeres változásokat hozhat, minderre csak akkor döbbenünk majd rá amikor már túl késő lesz…
Írta: Pap Ferenc, Kerozingőzös Portál
