Ambiciózus terveket dédelget az Amerikai Hadsereg vezetősége a tüzérséget illetően, melytől nem kevesebbet szeretnének, minthogy sokkal messzebbre tüzeljen a pontosság javítása mellett.
A valóság természetesen ettől még nagyon messze áll, hiszen az M-109A8 alapjára tervezett XM-907 155mm-es, 58-szoros kaliberhosszúságú löveg 2023-tól jelenhet meg a csapatoknál, amely 70 km-re biztosít precíziós csapást, a Hadsereg várakozásai szerint továbbfejlesztett lőszerrel mindez 100 km-re tolható ki.
Mindez nem a végső határ, egy új, nagy hatótávolságú löveggel 1000 km-t kívánnak elérni, válaszként az egyre fejlettebb orosz és kínai légvédelmi fejlesztésekre (melyeket Anti-Access Area Denial – A2AD néven említ a szerző).
Az Amerikai Hadsereg illetékesei többnemzetiségű háborút vízionálnak, melyben a szárazföldi haderő hiperszonikus rakéták segítségével vezetési pontokat, stratégiai célpontokat iktathatnának ki, míg a „hagyományos tüzérség” a kevésbé megerősített célpontokat semlegesítené, például rakétaindítókat és légvédelmi eszközöket, utat nyitva ezzel a légicsapás/ cirkáló rakéták bevetésének lehetőségéhez.
Noha az Army jelenleg is rendelkezik a 70 km-es hatótávolságot elérő GMLRS (Guided Multiple Launch Rocket System) eszközökkel, ám nem teljesen elégedettek vele a harci rész kevésbé variálhatósága miatt. A közelmúltbeli fejlesztések eredményeként új vezérsík irányítási rendszert tesztelnek, amelyet a következő generációs precíziós csapásmérő rakétákhoz kívánnak felhasználni. A Precision Strike Missile (PrSM) névre hallgató eszközt egyébiránt az Army Tactical Missile System (ATacMS) váltótípusának szánják, egyelőre 499 km-es hatótávval az INF (Intermediate-Range Nuclear Forces Treaty, azaz „közepes hatótávolságú nukleáris erők szerződése”) szerződésben foglaltak figyelembevételével. (Azzal a megjegyzéssel természetesen, hogy ha a szerződés érvényét veszti, más meghajtási módok alkalmazásával sokkal nagyobb távolságra lesz bevethető.)
Visszakanyarodva a jelenhez, a hadsereg legnagyobb hatótávolságú tüzérségi lövedéke jelenleg az Excalibur (melyről korábban oldalunkon is beszámoltunk), amely a tesztek során 62 km-es távolságon két méteres szórást ért el.
Az ERCA (Extended Range Cannon Artillery) tesztjei márciusban kezdődtek meg, melyhez a hosszabb cső mellett áttervezett závárzatot és töltényűrt igényelt a megnövekedett nyomás következtében. Az M-109A8 a tervezett új lőszerekkel percenként 6-10 lövésre lesz képes, ehhez automata töltőrendszert és új tűzvezérlő rendszer fejlesztését irányozták elő. Az egyelőre XM-654 és XM-1113 RAP (Rocket Assisted Projectile) néven illetett lövedékektől kétszer nagyobb hatótávolságot várnak a jelenleg alkalmazott (M549A1 RAP) típusnál, 20 százalékkal nagyobb tűzgyorsaság biztosítása mellett. Az eddig elvégzett tesztek során az XM-1113 30 százalékos hatótáv növekedést ért el (40 km) 20 méteres szórás mellett M-109A7 Paladinból útnak indítva. (Noha a cikk nem jegyzi meg, olybá tűnik, hogy a töltetként használt TNT kiváltásra került az XM-1113 esetén „kevésbé balesetveszélyes” robbanóanyagra.)
Amennyiben az ERCA beváltja a hozzá fűzött reményeket, az Amerikai Hadsereg olyan precíziós, mobilis és olcsó eszközhöz jut, mely az ellenséges tüzérség hatókörén kívül képes operálni nagy pontossággal és biztonságos távolságról, amivel jelenleg nincsenek megelégedve.