A Sankei Shimbun értesülései alapján Japánban változtatnak a készültségi gépek ügyében: a Japán Önvédelmi Légierő által (is) alkalmazott készenléti géppár helyett ezentúl 4 gépet küldenek fel. Az elérhető információk szerint ezen döntés mögött az húzódik meg, hogy így jobban tudják kezelni a Népi Felszabadító Hadsereg Légiereje által minden évben igen nagy számban kiváltott riasztási helyzeteket. Az említett japán gazdasági napilap japánról fordított cikke alapján ugyanakkor nem egyértelmű, de nem kizárható, hogy ezen procedúra csak a vitatott hovatartozású és állandó aktivitást generáló Szenkaku-szigetek környékén érvényes, ahol időnként nagyobb gépmennyiséggel jelenik meg Kína, mint amit egy géppár hathatósan szemmel tudna tartani.

Ilyenre legutóbb 2016. szeptemberében került sor, mikor Kína részéről összesen 40 gép, köztük Szu-30-as vadászbombázók, H-6K stratégiai bombázók és tankerek vettek részt egy olyan gyakorlaton, melyben az Okinavától délre található Mijako-szoros légterében is repültek.

Mint arról többször írtunk az évek alatt, Kína légierejének a japán légtérhez közeli tevékenysége és néha légtérsértése éves szinten igen nagy számban kényszeríti ki a japán vadászgépek riasztását. Mint ismert lehet a két nemzet közti feszültség egyik oka a rendezetlen hovatartozású területek kérdése – ilyen az Okinava és Tajvan között elterülő, 5 apró szigetből és 3 sziklából álló Szenkaku/Tiaojü-szigetek, amit mindkét fél magáénak könyvel el: a szigetek felfedezésének tényét Kína magának tulajdonítja, ám a területet a 19. század vége óta Japán felügyelete alatt áll – leszámítva az 1945-1972 közti amerikai fennhatóságot.

A problémás terület kapcsán az elmúlt években a jelenlegi kontrollt gyakorló Japán részéről szó volt már légtérellenőrző gépek közelebb telepítéséről, de hajó elleni rakéták telepítéséről is.