Tavaly decemberben írtunk róla, hogy Sunil Lanba admirális, az Indiai Haditengerészet vezérkari főnöke úgy nyilatkozott: a HAL LCA Tejas repülőgép-hordozók fedélzetére tervezett változata nem felel meg a vele szemben támasztott követelményeknek, ezért nem látnak esélyt rá, hogy valaha is szolgálatba állítsák. Már akkor is sejthető volt, hogy a kemény szavak mögött valóban igaz tartalom bújik meg, és erre most ráerősített az a hír, miszerint India elindított egy beszerzési eljárást 57 hajófedélzeti vadászbombázó beszerzésére.

Jegyezzük meg az új mozaikszót: MRCBF. A „MultiRole Carrier-Borne Fighter”, azaz többfeladatú, repülőgép-hordozó fedélzeti harci repülőgép kifejezés rövidítéseként létrejött betűkombináció alatt indult el a tender, aminek első lépése – mint minden ilyen esetben – a potenciális gyártók felé kiküldött felhívás volt. Az 59 oldalas dokumentum tartalmazza az összes paramétert és specifikációt, amit a majdani típussal szemben támaszt az Indiai Haditengerészet. A cégeknek május 24-ig van idejük benyújtani pályázatukat a megrendelő felé.

A viszonylag szűk határidőnek részben az az oka, hogy India szeretné 5-6 éven belül átvenni az első példányokat. A tengerészeti Tejas fejlesztése ugyanis jókora csúszást szenvedett, ám sokáig kitartottak mellette, így most valahogyan be kell tölteniük a keletkezett űrt. A követelmények egyébként némileg túlmutatnak az LCA várható képességein: az új típusnak képesnek kell lennie légi és földi célok elleni tevékenységre, rendelkeznie kell fejlett elektronikai hadviselési rendszerrel, valamint fontos, hogy átalakítható legyen légi-utántöltő konfigurációjúvá is. A felhívásban szerepel az indiai gyártósor létrehozása és a technológiai transzfer is.

A fegyverzet terén elvárás, hogy lehetséges legyen indiai, orosz és nyugati eredetű eszközök integrációja is, beleértve a jelenleg még csak fejlesztés alatt álló típusokat is. A típusnak képesnek kell lennie bevetések teljesítésére éjjel-nappal, bármilyen időjárási körülmények között, ezek során pedig 1500 kg-nyi vegyes (levegő-levegő és levegő-föld) fegyverzetet hordoznia. Utóbbiak között rendelkezésre kell állniuk olyan csapásmérő eszközöknek, amiket akár 12 000 méterről, illetve az ellenséges légvédelem hatótávolságán kívülről is indíthat.

Végül pedig lássuk, kik a potenciális jelentkezők! Új-Delhi felhívását a Boeing, a Dassault és a RAC-MiG kapták meg, tehát a három pályázó az F/A-18E/F Super Hornet, a Rafale M és a MiG-29K/KUB. Ez egyben azt is jelenti, hogy az 57 repülőgépet nem az INS Vikramaditya és az INS Vikrant fedélzetére szánják, hanem a 2025 környékére elkészülő INS Vishal-ra, ami már CATOBAR típusú lesz (tehát katapult segítségével szállnak majd fel róla a repülőgépek). Ha ugyanis az első két, STOBAR (úgynevezett „síugró sánccal” segített felszállási módú) kialakítású hordozó is szóba kerül, mint potenciális üzemeltetési helyszín, akkor az orosz típus gyakorlatilag egyedül marad a versenyben.

E logika mentén haladva viszont vissza kell kanyarodnunk a Tejashoz, ami célzottan úgy készült, hogy STOBAR hordozókról is üzemelhessen. Elképzelhető tehát, hogy az INS Vikramaditya és az INS Vikrant kizárólag a MiG-29K/KUB századoknak ad majd otthont, az INS Vishal pedig egy nagyobb teljesítményű, a fenti információk szerint nyugati típussal lesz felszerelve. Mindenesetre érdemes lesz figyelni az eseményeket, különösen a május 24. utáni híreket, hiszen addigra beérkezik minden ajánlat.