Egy ötödik generációs vadászbombázó kifejlesztése hatalmas terheket ró a programot folytató országra, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy eddig csupán a 3 államnak sikerült létrehoznia lopakodó típust. A költségek és fejlesztési nehézségek ellenére több, kisebb országban is próbálkoznak, ezek közül az egyik legígéretesebb program a dél-koreai-indonéz közös KF-X projekt.

A bevezetően említett okok miatt azonban még a technológiailag fejlett Dél-Koreai Köztársaság sem szándékozik teljesen önerőből nekifogni a fejlesztésnek: a 2013-as F-35 rendelést ilyen szempontból is előnyükre akarták fordítani, teljes technológiai transzfert szerettek volna a gépek mellé. Washington azonban keresztbe tett a terveiknek, a „Villám” 4 kulcsfontosságú rendszerére ugyanis exporttilalom van érvényben, és a koreaiak reményeivel ellentétben nem kivételeznek velük sem. A 4 tétel az AESA radar technológiája, az IRST (InfraRed Search and Track), az elektro-optikai célzó- (EO TPG – lectro-optical target tracnking devices) és az elektronikus zavarórendszer.

Az amerikai döntésnek már meg is van az első áldozata, Pak Kunhje, a dél-korai elnök ugyanis felmentette kötelezettségei alól a külügyi államtitkárt. Az indoklás az információk nem megfelelő továbbítása, az elnöki hivatal ugyanis csak júniusban szerzett tudomást az exporttilalomról, pedig a külügyi hivatalt már két hónappal korábban informálta az Egyesült Államok.

A technológia átadásának megtagadása érthető módon hátráltatja a KF-X fejlesztését – az 5. generációs gépek létfontosságú eleme az előbb említett 4 berendezés. Ezek a legmodernebb technológiák közé tartoznak, így a nulláról való létrehozásuk nem éppen idő és költséghatékony megoldás, ennek fejében az F-35-ösön alkalmazott eszközök módosított változatát akarták felhasználni. Mivel ez a lehetőség meghiúsult, így kénytelenek voltak a nehezebb utat választani, és a Dél-Koreai Védelmi Fejlesztési Ügynökség belekezdett a fejlesztésbe. A hírek szerint nem is haladnak rosszul, az ADEX 2015 hadi kiállításon kisszámú közönségnek már be is mutatták az IRST és az EO TPG mintapéldányát. Az előbbi egy, a haditengerészetnél használt típus átalakításával készült, így magyarázható a gyors fejlesztés. Az elektronikai zavarórendszer szintén elkészült, de ezt nem láthatták a résztvevők. Egyedül az AESA radar igényel további fejlesztést, de ehhez valószínűleg külföldi segítségre lesz szükségük.

Ajánlatokból persze nincs hiány, 3 európai gyártó jelentkezett saját lokátorával: a Selex ES az Eurofighter Typhoonhoz fejlesztett Captor-E-t, a Saab a PS-05/A, míg az Elta az EL/M-2052 AESA antennával ellátott változatát ajánlja. Utóbbi hagyományos adó-vevős verziója már üzemel a KAI FA-50-esekben, így némi előnnyel indulhatnak a megrendelésért.

A szenzorok mellett az erőforrást is külföldi forrásból akarják biztosítani, a szükséges méret és teljesítménykategóriába két jelenleg is gyártásban lévő hajtómű esik bele, az Eurojet EJ200 valamint a General Electric F414 – előbbi az Eurofighter Typhoon, míg utóbbi az F/A-18E/F meghajtásáról gondoskodik. A tender győztese portékájának legalább 400 példányos megrendelésére számíthat: a Dél-Koreai Légierő 120 vadászgép beszerzését tervezi, ehhez jön még hozzá az Indonéz Légierő 80 gépes igénye. A típust fejlesztő Korea Aerospace Industries exportmegrendelésre is számít, így tovább nőhet a legyártandó sugárhajtóművek száma.
A két sugárhajtómű egyébként már más tendereken is egymásnak feszült, a Gripen NG, valamint az indiai Tejas MkII-es verziója számára is ezek közül választottak a repülőgépeket tervezők, és eddig mindkét alkalommal az amerikai típus győzedelmeskedett.