HTKA HÍRHALOM olyan hírek gyűjtőhelye, amiket rövidségük, vagy éppen időnk hiánya miatt nem tudtunk kellő formában megírni, így igen lényegre törően, de mégis közzétesszük ezeket minden hétvégén egy csokorba fűzve.

—

Olaszország rendszeresíti a pilóta nélküli Piaggio Aerospace P.1HH HammerHead típust. 3 rendszert rendeltek a gyártótól, ez hat repülőgépet és 3 földi irányítóállomást foglal magába. A közepes magasságú, hosszú őrjáratozási idejű (MALE – Medium Altitude Long Endurance) típust a 2013-as Paris Air Show-n mutatták be a nagyközönségnek, az olasz kormány már ekkor elkezdte a projekt támogatását. A típust a két hajtóműves P.180 Avanti-ból fejlesztették ki a Selex ES közreműködésével, utóbbi vállalat a küldetés irányító rendszert, a szenzorokat és az adatátviteli rendszert biztosította.

Az Eurofighter Typhoon is beszállt az indonéz vadászgép beszerzési tenderbe. Mint ismert, a típust kifejlesztő 4 állam felosztotta egymás között az érdekeltségi területeket, és a szigetország a spanyol érdekszférába esik. Spanyolország indonéziai nagykövete, Francisco Jose Viqueira Niel számolt be a hírről, hogy immár ők is versenybe szálltak az indonézek kegyeiért. Elmondása szerint eddig azt hitték, hogy nincs esélyük a győzelemre, de miután nyilvánosságra hozták részvételi szándékukat, a vevő fél is kimutatta érdekeltségét. A nagykövet már tárgyalt az ország védelmi miniszterével, Ryamirzard Ryacudu-val, az ipari miniszterrel, Saleh Husin-al és az Indonéz Fegyveres Erők vezetőjével, Moeldoko tábornokkal.

—

Az Amerikai Hadsereg nem érdekelt az A-10 flotta átvételében, hiába jelentené az a típus megmenekülését a roncsteleptől. A hadsereg egyik vezető titkára, John McHugh nyilatkozta hogy náluk fel sem merült a típus üzembe állítása. Szorosan megtervezett költségvetésük van a repülőeszközeik számára, ebbe pedig nem fér bele a merevszárnyú csapásmérő.

—

Érdekes történet került nyilvánosságra Amerikából – egy iráni származású vállalkozó, aki a Pratt & Whitney hajtóműgyártónak dolgozott be, adatokat szivárogtatott ki szülőhazájába. A 60 éves Mozaffar Khazaee 2001 és 2013 között 3 amerikai védelmi szektorban dolgozó vállalatnak dolgozott be, 2009-től kezdve pedig titkos információkat szivárogtatott ki Iránba, többek között az F119-es és F135-ös sugárhajtóművek építő anyagairól. A vállalkozó tavaly kapták el az ügyben, idén pedig bűnösnek vallotta magát a bíróság előtt, mely 20 év letöltendőre ítélte.

—

Az Ausztrál Légierő KC-30 tankerei közelednek a teljes bevethetőség (FOC – Final Operating Capabilities) elérésének időpontjához. Az 5 gépes flotta egyik példánya most is a Közel-Keleten tartózkodik az Operation Okra keretein belül, támogatva a légierő vadászgépeit az Iszlám Állam elleni légi csapások során. Egy másik példány különleges bevetésen vehet részt, feltankolhatja a Szingapúri Légierő F-15SG és F-16 gépeit, így gyakorolva a merev csöves utántölő rendszer használatát (az Ausztrál Légierő gépei mind a hajlékony tömlős rendszert használják, de a KC-30-asok alkalmasok a másik metódus használatára is). Ennek a tesztnek a sikeres elvégzése után egy másik példány Kaliforniának veszi az irányt, ahol az Edwards légibázisról repülve tesztelhetik, milyen is egy 5. generációs vadászbombázót utántölteni a levegőben, konkrétan egy F-35-öst.

—

A Raytheon az AMRAAM modifikációjának fejlesztésén dolgozik. Az AMRAAM-ER-t légvédelmi fegyvernek szánják, céljuk a hatótávolság növelése. Ugyan a fegyver légi indítású változatai szemben közeledő cél ellen akár 70 km-ről is indíthatók, ez az adat jelentősen lecsökken a földi kilövés esetén, több okból is: a rakéta kezdősebessége nulla, szemben a repülőgépről indított példányokkal, ezt tovább tetézi hogy a gyorsítás időszakában jóval sűrűbb levegőn kell áthaladnia, így a légellenállás is nagyságrendekkel megugrik. Ezek következmény, hogy a földi indítású AMRRAM-ok hatótávolsága „csupán” 20-25 km, ezen szeretne most javítani a Raytheon olyan módon, hogy az aktív irányítórendszert egy másik rakétatestbe szerelik be. A kiválasztott platform az Evolved Sea Sparrow Missile, avagy ESSM, mely a hajók védelmét látja el már hosszú idők óta. A cég egyik alkalmazottja a Shephard News-nak tett nyilatkozatában megemlíetette, hogy a NASAMS indító két rakétát vihet majd mobil formában, vagy hatot konténeres indítóban. Utóbbiak kisebb módosításra szorulnak, hisz az AMRAAM-ER hosszabb az eredeti fegyvernél, emellett a szoftvereket is át kell írni a nagyobb hatótávolság miatt.

Mialatt indiai oldalról egyre nagyobb kételyek merülnek fel a Rafale beszerzés kapcsán, a franciáknak is akadtak gondjaik a vásárlókkal. A Dassault-nál megkérdőjelezték az Hindustan Aeronautics Limited szakembereinek felkészültségét a csúcstechnikájú típus gyártásához, kiemelve két területet: szénszál erősítésű kompozitok és a radar. Előbbivel ugyan már van tapasztalata a cégnek, de fejletlenebb és jelentősen lassabb technikát használnak mint a Dassault, ezen pedig változtatni kell a Rafale egyes részegységeinek gyártásához. Ugyan ez vonatkozik a radar laborra, az AESA rendszerű RBE-2 a csúcstechnológiát képezi. Harmadik dolog, hogy Franciaország biztosítékot akar arra, hogy a mérnökök akiket kiképeznek, azok a Rafale gyártásán dolgozzanak és ne kerüljenek máshova.

Az Exelis fejleszthet új pneumatikus rakétaindító síneket a Gripen E számára. Az eszköz a gép törzs alatti felfüggesztőire kerül abban az esetben, ha oda AIM-120 AMRAAM vagy Meteor látóhatáron túli légiharc rakéták felszerelését tervezik. Indítás előtt a rendszer pneumatikus szerkezettel lelöki a rakétát a felfüggesztőről, hogy az megfelelően eltávolodhasson mielőtt beindulna a hajtóműve.

—

Az utóbbi években Iránban jelentősen fejlődött a védelmi ipar, ezt talán semmi sem mutatja annál jobban, mint hogy egyre több F-14-est sikerül újra üzembe hozniuk. Az egykor kannibalizációra ítélt példányok közül több is újra repül, de nem csak az alkatrész utánpótlást sikerült megoldaniuk, hanem a gépek fejlesztésén is munkálkodnak. Magas rangú iráni tisztviselők egy helyi hírportálnak nyilatkozták, hogy sikeresen integráltak egy új, haza fejlesztésű radart az F-14-esekbe, melynek most a megbízhatósági tesztjei folynak. A típus fegyverzetét is bővítik, elmondásuk szerint egy földi célok elleni rakétát is integráltak a típus fedélzetébe, emellett megteremtették a bombázási képességet is.

A Lockheed Martin a Raytheonnal és az L-3 Communicatons-al karöltve indul az USAF tenderén, melynek célja az E-8C JSTARS típus leváltása. A pályázaton többen is indulnak, köztük a Boeing egy 737-es alapú típussal, a Gulfstream a G650-en alapuló géppel és a Northrop Grumman egy Gulfstream G550-es átalakításával. Az USAF még nem döntött abban a kérdésben, hogy biznisz-jetet, vagy inkább nagyobb kapacitású gépet szeretne e inkább, de egy dologban már dűlőre jutottak, mégpedig h a jelenleginél kisebb méretű típust akarnak. Ez vonatkozik a platformra, a radar méretére és a kezelőszemélyzet számára is. Példaként hozták fel, hogy az E-8C-n használt 6,71 méter hosszú radart egy 3,96-6,1 méteres kategóriába esővel kell leváltani, függően a platform méretétől.