Megszokhattuk, hogy ami technológiailag fejlett – az érdeklődés ellenére -, az bizony titkos is. Japán úgy tűnik nem tett le a repülőgépgyártásról továbbra sem, s a „trendnek” megfelelően következő hazai fejlesztésű eszköze már a csökkentett észlelhetőségű repülőgépek szűk (de egyre bővülő) táborát kívánja erősíteni.

A Védelmi Minisztérium Műszaki Kutató és Fejlesztő Intézete (Technical Research and Development Institute – TRDI) egy hónapon belül szeretné lerántani a leplet az ATD-X (Advanced Technology Demonstrator-eXperimental) elnevezésű vadászrepülőgépről, hova tovább, idén még levegőbe is szeretnék emelni. Mindezen kijelentést teszik annak ellenére, hogy a program „pár hónapos” késésben szenved – erősítette meg mindkét információt Itsunori Onodera védelmi miniszter a Japán felsőházban tartott beszéde alkalmával.

A két hajtóművel megálmodott japán Villám fejlesztés alatt álló erőforrásainak egyenként 11 023 font (5 tonna) tolóerőt kell szolgáltatniuk a maximálisan 28 659 font (nagyjából 13 tonna) felszálló tömegű repülőgépnek, amely a felkelő nap országában Shinshin néven ismert inkább. „Versenytársait” tekintve méretben némileg elmarad a Lockheed Martin F-35 Ligthning II mögött, 14.174 méteres hosszával és 9 méteres szárnyfesztávolságával eltörpül a kínai J-20 és az orosz T-50 PAK-FA mellett.

A kevés konkrétum között annyi bizonyos még, hogy a korábbi hírt megerősítve a hajtómű fejlesztését a Mitsubishi és a Ishikawajima-Harima Heavy Industries (IHI) közösen végzi és még mindig XF5-1 névre hallgat. A döntéshozók a két vállalatnál tapasztaltabb hazai versenyzőt talán nem is találhattak volna, ugyanis ugyanezen duó gyártja az F-15J Pratt & Whitney F100 és az F-2 General Electric F110 szériájú erőforrásainak helyi változatát is, valamint együttműködnek majd a 42 darab japán F-35A legyártásában is.

A projekt „minimális” csúszása nem szegi kedvét a japán szakembereknek, akik szerint a 2000-es évek elején elkezdett munkálatok alapján terv szerint haladnak és 2014-ben a típus szűzfelszállása is megtörténhet. Ha a tesztek folyamán minden terv szerint alakul, akkor 2016-ra a fejlesztési fázisa a jövő lopakodó repülőgépének akár le is zárulhat.

A lépéstartás mellett a projekthez fűződő gazdasági érdek szintén jelentős súlyt képvisel, ugyanis az ATD-X megalkotásától várják azon gyártástechnológiák kidolgozását, melyek a jövő honi fejlesztésű vadászrepülőgépeihez szükségeltetnek majd. A lassan révbe érő folyamatot mi sem jelzi jobban, minthogy az előző évtized elején Franciaországban vetették vizsgálat alá az ATD-X sárkányának radarkeresztmetszetét, ezután immár otthon egy 1:5 léptékben elkészített modell nagy állásszögnél való viselkedését monitorozták és a teljes életnagyságú makett 2007-ben készült el.

A külalak mellett a borítás alá is élvonalbeli technikát kívánnak beépíteni, melynek egyik jeles képviselője az üvegszálas optikai kábelen keresztül dolgozó repülésirányító rendszer, amely „öngyógyító” képességgel is rendelkezni fog és sérülés vagy műszaki hiba esetén a repülőgép irányításának újrakonfigurálhatósága biztosítva lesz (hogy ez alatt mit értenek, az nem derül ki). Továbbá, az utánégetővel ellátott XF5-1 erőforrások tolóerő-vektorálással fognak rendelkezni a manőverező képesség fokozásának érdekében, miközben a pilótának az I3 (Informed, Intelligent, Instantaneous – Tájékozott, Intelligens, Azonnali) névre keresztelt szoftver fog a feladatellátáshoz asszisztálni.

Mindennek igazi jelentősége 2018-ban fog megmutatkozni, amikor is döntés fog születni arról, hogy a hazai fejlesztés vagy egy külföldi típus megvásárlása lenne e a prioritásoknak megfelelőbb. Az F-2 kivonását 2020-ban kívánják megkezdeni s az ATD-X programnak le kell nyűgöznie a döntéshozókat, hogy az előbbi mellett döntsenek, mivel eddig olyan specializált, alapvetően nem harci rendeltetésű repülőgépek fejlesztése történt önerőből, mint a Mitsubishi PX-1 tengerészeti felderítő/szállító, a Kawasaki HC-2 STOL teherszállító, a T-4 kiképző és ShinMaywa US-2 kétéltű repülőgépeké.