Nem kívánjuk újból részletezni, lévén ismert: a híres-hírhedt harckocsi lékelő szolgálati idejének lezárásának engedélyezését kérvényezte az USAF a 2015-ös költségvetési keretben. A típus utolsó mentsvára az amerikai törvényhozás, ahol a törvényhozók egy részének heves ellenállása fogadta a már régebb óta pedzegetett elképzelést.
A kezdeményező fél részéről legutóbb kedden nyilatkoztak az ügyben a sajtó képviselőinek: James Jones vezérőrnagy megismételte, hogy a teljes A-10 géppark, illetve a kapcsolódó infrastruktúra leépítésével 3,7 milliárd dollárt spórolhatnak meg, amihez hozzá csapódik még további 500 millió zöldhasú költségmegelőzés okán.
Ha ezen költségcsökkentő megoldásukat nem fogadják el és nem biztosítanak extra pénzügyi lehetőségeket, akkor az A-10 kivonásánál rizikósabb tartalék megoldásokhoz kell folyamodniuk: nekiesni a bombázóknak és a vadászbombázóknak. Konkrétabban a B-1B és az F-16 típusoknak.
Számításaik szerint az A-10 kivonásával egyenértékű spórolás realizálható a teljes B-1B flotta, vagy 350 F-16 kivonásával. Utóbbi az aktuális gépparknak nagyjából a harmada egyébként.
Ezek természetesen nem szerepelnek a 2015-ös javaslatban, ám mint Jones kifejtette, ha az általuk legkisebb kockázatúnak ítélt opciót, avagy az A-10 kivonását nem engedélyezik, akkor más lehetőségeket kell számításba venniük.
Az A-10 sorsa kapcsán kibontakozó harc egyébként a közvetlen légi támogatás (CAS – Close Air Support) képességére van/lesz kihegyezve: az A-10 megtartásért küzdők azon az állásponton vannak, hogy a típus kivonása súlyosan degradálná a légierő ezen képességét nagyobb veszélynek kitéve ezzel a szárazföldi alakulatokat. Ezzel szemben a légierő azt hangoztatja, hogy ezen feladatot az F-16, különösképpen pedig az F-35 tökéletesen el tudja látni, éppen ezért nem csökkenne ezen szóban forgó képesség. Amit természetesen egyébként sem kívánnának degradálni. Ennek alátámasztásaként lobogtatják azon statisztikát, miszerint az afganisztáni CAS feladatokat 80 százalékát nem az A-10 látta el.