Celso Amorim brazil védelmi miniszter a tegnapi napon úgy nyilatkozott a média képviselői előtt, hogy a brazil védelmi képességek növelése részeként a terv egy saját építésű repülőgép-hordozó realizálása.
A szűkszavú nyilatkozat alapján tennék mindezt külföldi partner bevonásával és esetlegesen egy már megtervezett hordozó alapjaira építkezvén.
A miniszter elmondása szerint az új repülőgép-hordozóra 15 éven belül szükségük van, azonban addig is a franciáktól 2000-ben megvett, Clemenceau-osztályú BNS A12 São Paulo hordozót tartják hadrendben tartható állapotban.
A BNS Sao Paulo (A12) és a USS Ronald Reagan (CVN 76) egy 2004-es fotón. | Fotó: John Lill, U.S. Navy ,
A regionális vezető szerepre pályázó Brazília védelmi miniszterének bejelentésével kapcsolatban kapásból két kérdés is felmerül: milyen géptípust képzelnek el új hordozójukra, illetve kikkel állnának össze a project megvalósítása érdekében. Sajnos ezen szűkmarkúan szabott információból egyelőre csak találgatni lehet, hiszen nagyon sok múlik azon konkrétan mik lesznek majd a cégleges követelmények abban az esetben, ha beindul a program. Ennélfogva az alábbiak a lehetőségek gyors áttekintéseként kezelendőek.
Az üzemeltetendő repülőgépek köre – már ha egy rendelkezésre álló, bizonyítottan problémamentes megoldásra vágynak – meglehetősen szűk. Ezen kínálat 2 igen potens tagját, azaz a Rafale-t és a Super Hornetet ejtették ki véglegesen a légierő F-X2 tenderének decemberi eredményhirdetésekor, mikor is a Saab Gripenjére esett a választás. Ebből adódik, hogy a haditengerészet merevszárnyas gépparkja várhatóan a jövőben sem fog jelentős egyezést mutatni a légierőével – hacsak nem realizálódik a Sea Gripen kocepció…
Áttérve a külföldi partner kérdésére. Repülőgép-hordozó tervezésében és építésében kevés országnak van jelentős tapasztalata. Ehhez adjuk hozzá azt, hogy relatíve gyorsan kéne, ezért nem teljesen nulláról indulnának a brazilok. Ha az Egyesült Államokat kihúzzuk a listáról, akkor első körben szóba jöhetnek az angolok és a franciák.
Az angol Queen Elizabeth-osztály meglehetősen nagy méretű, igen komoly képességű. Ugyanez mondható el a később érkező, távoli francia rokonáról is. Ezzel azt akarjuk mondani, hogy nem biztos, hogy ezek megfelelnének a brazil lehetőségeknek.
A spanyoloknak jelenleg nincs klasszikus repülőgép-hordozójuk, ahogy az olaszok is csak egy kis hordozót tudnak felmutatni. Az oroszok jó esetben majd elkezdik újratanulni, amit a szovjet érában Ukrajnában csináltak, így velük nem érdeme számolni. A kínaiak is még az út elején tartanak. Ahogy India is, ám nem kizárható, hogy ők lehetnek a brazil partnerek. Főleg, ha azt is beleszámítjuk, hogy 2 évvel ezelőtt pont a szorosabb együttműködés lehetőségéről nyilatkoztak a hasonló ambíciójú felek.
Ugyan szintén nem rendelkeznek még hatalmas tapasztalatokkal, de a Vikrant-osztály formájában van programjuk saját fejlesztésű repülőgép-hordozókra, melyből az első, kisebb méretű próbálkozás jelenleg építés alatt áll.
Az INS Vikrant építésének egy korábbi szakaszában ,
A szóban forgó INS Vikrant ugyan nagyobb méretű lesz, mint az öreg São Paulo, ámde a francia hordozóval ellentétben nem CATOBAR rendszerű, így a katapultos indítást igénylő nyugati haditengerészeti vadászbombázókat – F/A-18, Rafale, F-35C – ez esetben el lehetne felejteni. Ugyanakkor a Vikrant-osztály második egységét már sokkal nagyobb behemótként képzelik el az indiaiak: nukleáris meghajtású, 65 000 tonnás CATOBAR. Persze ezzel már elértük a Queen Elizabeth, illetve a leendő új francia hordozó kategóriáját mely adja a kérdést: múltbéli teljesítményük alapján melyik a megbízhatóbb…