Az már korábban is tudott volt, hogy Magyarország 2015-től kezdődő időszakban teljesíti NATO-kötelezettségét és elvállalja a légtérvédelemre alkalmas flottával nem rendelkező balti államok őrzését. Most az is kiderült, hogy mennyi géppel és mikor megyünk.

Névtelenséget kérő forrásunk szerint eldőlt, hogy a Magyar Honvédség JAS-39C/D Gripen típusú vadászbombázói 2015 szeptember elejétől december végéig őrzik majd a Baltikum légterét. Jelen állás szerint a missziós feladatot a többi nemzet által küldött négy gépes flotta helyett csak két géppel fogjuk ellátni.

Ez a döntés eléggé érdekes (és felelőtlen), mivel annak ellenére, hogy a NATO eljárási utasításai szerint a készültséget géppárnak kell adnia, esetleges meghibásodással is számolni kell, és a meghibásodó gép helyett a tartalékot kell küldeni bevetésre a 15 perces normaidőn belül. (Nyilván nem véletlenül települ ki 4-5 gépes flottával a többi NATO-tagország…)

Itt merül fel a kérdés, hogy a Magyar Honvédség hogyan oldja majd meg az esetlegesen meghibásodó Gripen pótlását a közel 1200 kilométerre lévő honi bázisról? Miért akarunk különcködni?

A kérdések megválaszolására nézzük meg a gépszámot: 14 Gripennel rendelkezünk, ebből egy gép kint van időszakos javításon Svédországban, 2 gép az itthoni készültséget látja el, egy gép a tartalék, emellett 3-4 gép a hangárban van karbantartáson, így marad 6-7 gép a kiképzőrepülésre és a missziós feladatra. Ebből bőven ki lehetne küldeni 3 gépet a Baltikumba (azt a 4 hónapot a kiképzési repülések esetében ki lehetne húzni 3-4 géppel), főleg, hogy kint többet repülnek a pilóták, mint itthon (a csehek eddigi balti kiküldetéseik alkalmával missziónként több mint 400 órát repültek), ráadásul a balti országok fizetik a misszió költségeinek egy részét, ami miatt olcsóbb, mintha itthon repülnék el ugyanezt a mennyiséget pilótáink.

A misszió másik fontos alappillére a személyi állomány kérdése. Sajnos jelenleg több mint 50 fős (!) hiánnyal rendelkezik a műszaki kiszolgáló személyzet, emiatt van az, hogy a hangárban végzendő időszakos karbantartások lassabban haladnak a kelleténél és több gép is a földhöz van szegezve emiatt. Amennyiben sikerülne a humánerőforrás-hiányt csökkenteni, úgy felgyorsítható lenne a hangárkarbantartások átfutási ideje és magasabb lenne a bevethető gépek száma.

A harmadik alappillér a szállítókapacitás (lenne). Sajnos jelenleg csak egyetlen repülőképes An-26-ossal (407-es oldalszámú gép) rendelkezik a Magyar Honvédség, és amennyiben sikeres lesz a 603-as gép üzemidő-hosszabbítására kiírt közbeszerzési eljárás, akkor ezt szinten tudják tartani vagy talán két gépre is felmehet a létszám és nem fogy el teljesen a flotta. (Az An-26-osok váltását és a helikopterflottát egy későbbi bejegyzésben tárgyaljuk ki.) Emellett ott van még a pápai C-17-es flotta repidejéből nekünk jutó évi 60 repült óra, amely mellé szükség esetén lehet bérelni további repült órákat is, tehát a szállítókapacitás biztosított lenne a balti misszióhoz.

Látható tehát, hogy megfelelő szervezéssel megoldható lenne a szükséges (és elegendő) gépmennyiség biztosítása, elkerülve azt, hogy nemzetközi szinten is leégesse magát a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség vezetése.