Az Amerikai Légierő elképzelése önmagában nem is lenne meglepő, ha a B-1 és B-52 típusú nehézbombázóinak új „szemét” nem a nyílt víz felé irányítaná.
Február 18-án az Air Force Life Cycle Management Center vadászrepülőgépekre és bombázókra szakosodott részlege és a Légierő Kutatólaboratóriuma együttesen vette fel a gyártókkal a kapcsolatot, hogy a radarberendezésekkel kapcsolatban információt és megoldási javaslatokat kérjenek a bombázóflotta modernizálása érdekében.
Tripla indítón az AGM-84D Harpoon a Stratofortress egyik szárny alatti függesztési pontján l Forrás: boeing.com ,
A Federal Business Opportunities hasábjain olvasható közlemény szerint az Amerikai Légierő nagy érdeklődéssel tekint a hadászati eszközök képességeinek bővítésére, amelytől a tengerészeti megfigyelés és célazonosítás javulását várják. Habár a Légierő tisztviselői elmondták, hogy a B-52 jelenleg is képes a Harpoon hajó elleni rakéta hordozására, úgy tűnik, a jövőben a Haditengerészettel karöltve több közös művelet végrehajtását szeretnék kivitelezni.
„Úgy vélem, ez egy jel, hogy a Légierő komolyan veszi az effajta felhasználást. Noha sosem tartozott a prioritásaik közé, ezek szerint fontosabbnak látják ezt a területet, mint az elmúlt időkben. A jelen képességeik mellett képzeljük el ezeket a gépeket, hogy nagy mennyiségű vízfelszíni célpont elleni fegyver hordozására lesznek alkalmasak és ezen felül a rendelkezésre álló érzékelőkkel messzebbről is operálhatnak majd. Az LRASM (Long Range Anti-Ship Missile – Nagy Hatótávolságú Hajóelleni Rakéta) függesztésével igen impozáns képesség tulajdonosai lehetünk” – nyilatkozta Mark Gunzinger B-52 expilóta és a Center for Strategic and Budgetary Assessment főmunkatársa.
LRASM „próbálgatása” a B-1 bombaterébe. A Lockheed Martin megnövelt hatótávolságú, „fire and forget” elvű terméke az Office of Naval Research és a DARPA közös programjának gyümölcseként született l Forrás: solomon.blogspot.com ,
Míg a fent említett eszközökön nem elérhető az aktív fáziseltérítést alkalmazó technológia, addig a hadviselés egyéb szegmenseiben széleskörűen elterjedt. Elég csak a vadászrepülőgépek széles skálájára, a szárazföldi csapatokra, a korai előrejelző repülőgépekre vagy a légvédelmi ütegek berendezéseire gondolni.
„A Northrop Grumman légi telepítésű lokátorok ezreit gyártotta már le az amerikai Védelmi Minisztériumnak és nemzetközi partnereinek. Szakmai tapasztalata pedig – mely az AESA-rendszerű érzékelők fejlesztésén és integrálásán alapul – kiemelkedővé tette az elektronikai gyártók között. Szintén a mi kezünk által készültek el a Lancerek eredeti radarjai és az üzemeltetés hosszú ideje alatt csak pozitív élményekkel szolgálhatunk a platformról. Jelenleg az USAF kérésének megvalósíthatóságát vizsgáljuk a Rockwell B-1 és a Boeing B-52 kapcsán” – közölte Gina Piellusch, a Northrop Grumman szóvivője (akik a Raytheon vállalattal ellentétben meg is szólaltak, holott utóbbi sem szégyenkezhet e témájú megrendeléseit illetően).
Az elvárások tekintetében egyelőre annyit mondhatunk biztosnak, hogy a 120 fokos látószög kialakításán felül a tengerészeti alkalmazhatóságot, a minél kisebb karbantartási igényt és a könnyű hozzáférhetőséget kívánják az illetékesek.