„The show must go on” szól a Queen együttes híres dalának címe, és az a helyzet, hogy a cím eme hírre is tökéletesen ráillene.

2014 sem lenne teljes év, ha nem lenne szó Kanadáról és a Villám-beszerzés körüli felhajtásról. A hírek mellett a fórumban is figyelemmel kísért típus és a végtelen erdőségek országának kapcsolata így mindenki előtt ismert. (Aki előtt nem, korábbi híreinkből tisztán fog látni, miképp is váltottak a költségek „villámindulatokat” a döntéshozók fejében.)

Annak ellenére, hogy az észak-amerikai állam fixáras szerződést kötött bölcsen a Lockheed Martin céggel – és ezért nyilvánvalóan a további rendszeresítők őszültek is egy kicsit -, a vonatkozó anyagi vonzatok emelkedése és a légi-utántöltő rendszerrel kapcsolatos mizéria, s egyéb aggodalmak miatt még mindig bizonytalan az egyébként bombaüzletnek számító beszerzés.

Ezzel eljutottunk a jelenbe, ahol újév másodnapján olyan hír került napvilágra, hogy a Kanadai Fegyveres Erők sikerrel körbenéztek a világpiacon vadászrepülőgép beszerzés ügyében és most az elkövetkező választások előtt szeretnék döntésre sarkallni az aktuális kormányt az új tender indításáról vagy a végleges voksot az F-35 mellett.

A szövetségi honlapon aznap megjelent közlemény tanulsága szerint a hadsereg részéről olyan összehasonlító dokumentum készült, melyben négy vadászrepülőgép típus (nem lehet nehéz kitalálni, melyek is lehetnek azok) olyan „adottságait” monitorozzák, mint a technikai képességek, az ár és vásárlás esetén a stratégiai előnyök.

„A folyamat már majdnem befejeződött” – nyilatkozott egy névtelenségbe burkolózó tisztviselő. A sürgetéssel kapcsolatos szorgalmat nem lehet ok nélkülinek nevezni, ugyanis a jelenleg hadrendben álló CF-18 flotta kivonása 2017 és 2023 között kellene bekövetkezzen. Bár a „hogyan tovább” egyértelmű lehetne, ennek ellenére nem zárják ki egy újabb tender indítását új gépek beszerzésére, valamint a jelenleg fejlesztés (és gyártás) alatt álló és már élő szerződésben szereplő 65 F-35 Lightning II elfogadását.

Mindezt a számvevőszék erőteljes bírálata tüzelte fel, mely 2012 tavaszán politikai vihart kavart, amelynek eredményeképp a hatalmon lévők visszakoztak és a 2015-ös választás utánra jósolták és még jósolják is jelenleg a végső döntést. Katonai részről nyilván ezt nem nézik jó szemmel, így minden lehetőséget felvázolva igyekeznek hozzásegíteni a kormányt a megfelelő választ és egyben meggyőzni az adófizetőket, hogy Kanada a legjobb megoldást finanszírozza.

A rendszeresítéssel kapcsolatos nagy nyilvánosság azt sejteti, hogy az „F-35 téma” ismét heves vitákat fog kiváltani politikai körökben, amely az elkövetkező időszak miatt nem hozza könnyű helyzetbe az irányító hatalmat.

A „nagy érdeklődésre tekintettel” a Kanadai Királyi Légierő (RCAF) november-december magasságában a vizsgálóbizottság elé tárta a később teljes értékűre hízó „Opcionális Lehetőségek Becslésének” kezdeti változatát és a helyettes miniszterek bizottsága elé kerül a napokban az „Egységes Bevetéskockázati Értékelés” is, melyből a tagok több variációt tárnak majd Stephen Harper miniszterelnök és kabinete elé, ahol a végső döntés megszületik.

S, hogy mi is volt az állam pénzügyeit felügyelő hivatal problémája? Konkrétan, hogy 2010-ben elhangzott (s később valósággá vált) egy olyan kijelentés, melynek lényege az volt, hogy eltekintenek a Hornet váltótípusának tenderen keresztüli beszerzésétől és a Lockheed felemelkedőben lévő csillagát vásárolják meg, mert Kanada igényeit ez a típus elégíti ki. Politikai vonalon továbbhaladva, ezt a 2011-es választás után a konzervatívok megvédték és elhárítottak minden olyan felvetést, hogy hibát követtek volna el. Eljött 2012, újabb negatív visszhangok és elkezdődött a kontraktus körbetáncolása is (ekkor már ugye az opciók keresése is).

Összefoglalva tömören a folytatást: megalakul még ebben az évben a Nemzeti Vadászrepülőgép Beszerzési Titkárság és a 40 milliárd dollár értékű szerződésért összemérik az F-35, Eurofighter Typhoon, a Dassault Rafale és a Boeing Super Hornet adottságait.

Eme se füle, se farka epizódnak a végét a már leköszönt védelmi miniszter, Peter Mackay szavaival zárnám, talán mintegy tanúbizonyságát adva, hogy ami anno elhangzott, sajnos még most is aktuális. „Amit fontos megjegyezni az az, hogy úgy kezeljük ezeket a javaslatokat, hogy Kanada lakói számára kezeskedünk ama bizonyosságért, amire szükségük van. A jó repülőgép fogja hazánkat hosszú ideig oltalmazni és felelősséget vállalunk adófizetőink minden dollárjáért.”