A célkitűzések azonban elmossák a határokat, egyre kevesebb stílusjegyét hagyva egy igazi forgószárnyasnak. A Boeing és a Bell az Osprey megalkotásával egy olyan útra léptek rá, mely a nehézségek ellenére úgy néz ki mások figyelmét is felkeltette.
A hasonlat nem véletlen, ugyanis a két cég mérnökei – ha nem is együtt – egy olyan, nagy sebességű repülőeszköz megalkotásán dolgoznak, mely függőleges le- és felszállási képesség mellett képes „lebegni” s mindemellett 50%-kal gyorsabb, mint a V-22 Osprey.
A Sikorsky (partnerségben a Lockheed Martin hírhedt „Skunk Works” munkacsoportjával) és az Aurora Flight Sciences fejenként 14-14 millió dollárt kapott a kezdeti tervek megalkotására a DARPA VTOL X-Plane (Vertical Take-Off and Landing Experimental Plane) programjának keretében. A négy évnél kicsivel hosszabb ciklusra összesen 130 millió dollárt kívánnak áldozni, amiért olyan teljesítményt várnak végeredményként, mint a 300 csomónál (555 km/h) nagyobb végsebesség, a „lebegés” hatásfoka 75 százalék legyen vagy nagyobb, ugyanez a szám az emelőképesség aránya esetén minimum 10 legyen. Ezen felül hasznos terhelése legalább 40 százalékát kell kitegye a tervezett össztömegének, melyet 4,5-5,5 tonna közé sorolnak (10000-12000 font).
Forrás: DARPA ,
Az egyetlen szolgálatban álló tiltrotoros eszköz csúcssebessége 275 csomó (509 km/h), ám a DARPA reményei szerint a program végére olyan VTOL eszköz készülhet el, amely gyorsabb lesz 400 csomónál (740 km/h) vagy az utazósebessége vetekszik majd egy sugármeghajtású üzleti gépével.
A DARPA szóvivői szerint az X-Plane program a merev- és forgószárnyas eszközök előnyeinek összekovácsolásával radikális áttörést érhetnek el a felszállópályát nem igénylő repülést illetően. A Sikorsky és az Aurora is ezen a nyomvonalon kíván elindulni, amely elmélet után a tervezőasztalon már egy, a kiírásnak megfelelő hibrid jármű lesz születőben.
S ha nem lenne elég a két vállalatnak egymással konkurálni, nyilvánvalóan nem üdvözlik túlbuzgóan az amerikai ügynökség azon álláspontját, hogy az első fázisra 47 millió dollárt szán és várnak más pályázókat is a koncepciójukkal.
Az összesen három szakaszra bontott „menetrend” kapcsán még elmondható, hogy idén októbertől 2018 februárjáig tart, összesen 52 hónapon át. Az első fázisból egy versenyző juthat tovább és fejlesztheti már fizikai valójában elképzelését a második fázisban, hogy 2017 tavaszán, a harmadik felvonás keretében a levegőbe emelkedjék és prezentálhassa képességeit.