A mamutvállalat egyszer már meglépte azt a közelmúltban, hogy saját szakállára repülőgépek „futószalagról legurítása” mellett döntött, ám jelen esetben az összefüggés csupán annyi, hogy a Globemaster III után a Super Hornet gyártósorát is szeretnék minél tovább életben tartani.

A St. Louis-ban található üzemmel kapcsolatban annak ellenére vannak ilyen jellegű tervei a gyártónak, hogy a haditengerészet részéről egymásnak olykor ellentmondó hírek érkeznek a jövőt (és a típust) illetően, koránt sem szavatolva további rendeléseket.

Nem mindenki látja sötéten a dolgokat: Michael Gibbons, az F/A-18E/F Super Hornet és az E/A-18G Growler program felelőse, valamint a cég alelnöke szerint „könnyen elképzelhető, hogy a gyártósor 2020 után is működni fog még”. Elképzelését arra alapozza, hogy „a haditengerészet számára számos év áll még rendelkezésre a vásárlásra”.

Meglátása szerint a Navy a „legjobb lehetőséget keresi a vadászrepülőgép beszerzésre”, miközben a Lockheed Martin tovább folytatja az F-35 reszelgetését, amelynek szolgálatba állítására (s az „alap” műveleti képesség elérésére) 2019-ig nem számolhatnak.

Gibbons szavai december 9-én hangzottak el az első Hornet felszállásának 35. évfordulójának alkalmából a NAS Patuxent River mellett elterülő bázison rendezett ünnepségen. (Az 1983-ban hadrendbe állt típus szűzfelszállásra igazából 1978. november 18-án került sor.)

Előre tervezni nem hiábavaló, ugyanis 2016-ban az óriáscég leszállítja az utolsó megrendelt repülőgépet a haditengerészet számára. Ezekre a forrás a 2014-es költségvetésből van biztosítva, mely jövő év szeptemberében ér majd véget.

Reményeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a Boeingnek még nem kell leállítania a gyártósort, ahol jelenleg havi négy darabos ütemben készül a típus – ezt 2016-tól három darabra kívánják csökkenteni. Gibbons szerint azonban még a két darabos ütem sem lehetetlen, a programot finanszírozhatónak találja így is.

Ami ez idáig nem is hangzik rosszul, azonban október 17-én az amerikai FedBizOpps.gov weboldalon megjelent egy ajánlattételi felhívás 36 darab további repülőgép vásárlására 2015 magasságában. A jobb és bal kéz esetét mi sem szimbolizálja jobban, minthogy a Navy pár héttel később eme dokumentumot eltávolította az oldalról.

December 9-én Frank Morley százados a Flightglobal-nak adott interjújában vállalta a felelősséget a történtekért. „Adminisztratív értelemben hiba volt ezt meglépni és ez az én felelősségem. A dokumentumot eltávolítottuk, mert ki sem szabadott volna az oldalra kerülnie. Egyelőre nincs előjele annak, hogy a 2015-ös költségvetés milyen célokat fog majd kijelölni.” A tiszt szerint egyfajta „biztosítékról” beszélhetünk, hogy a haditengerészeten belül eme lehetőség sincs kizárva a jövő évre nézve.

Mindeközben a Navy részéről már döntés született arról, hogy az F/A-18 flotta gépeinek repült idejét 9 900 órára tolják ki (eredetileg 6 000 órára tervezték a gépet), üzemben tartását pedig legalább 2030 vagy 2035-ig szorgalmazzák. Ennek tetejében megkapják az illeszkedő tartályokat is (CFT- Conformal Fuel Tanks), mellyel a tüzelőanyag készlet 1 600 kilogrammal emelkedik.

Gibbons véleménye alapján a haditengerészet lehetőségei januárban ki fognak derülni, mikor is Barack Obama elnök elképzelései a 2015-ös költségvetési évre kiderülnek. Nem sok haladékot kap a gyártó ezzel egy időben, elmondása alapján március környékén már döntésképes helyzetben kell lenniük, hogy áldoznak e forrásokat újabb hordozófedélzeti gépek legyártására. Lábjegyzetben azért azt sem titkolta, hogy egyelőre nem kongatják a vészharangot, köszönhetően olyan potenciális megrendelők miatt, mint Ausztrália, Brazília, Kanada, Dánia, Kuvait és Malajzia.

Egy Super Hornet ára hozzávetőleg 52 millió dollárt kóstál, melyben már benne foglaltatik a harcászati rendszer és a General Electric által gyártott F414 hajtómű is. Az elektronikai hadviselésre specializált Growler változat 9 millió dollárral kerül többe.

—–
luperator