A kecskeméti Nemzetközi Repülőnap és Haditechnikai Bemutató nem csak a gépcsodák dinamikus bemutatói iránt lelkesedők számára nyújtott érdekességeket, hanem azoknak is, akik a magyar hadiipari fejlesztésekről szerettek volna információkat szerezni. A kiállító vállalatok között volt a HM Currus Zrt. is, mely elsősorban harcjárművek, gépkocsik, nehézfegyverek javításával és továbbfejlesztésével foglalkozik, de emellett az utóbbi években pilóta nélküli légi járművek létrehozását is célul tűzte ki. A PNR (Pilóta Nélküli Robotrepülő) program két komponense mára négy típust eredményezett: az egyik a METEOR 3M és 3MA célrepülőgépeket, a másik az IKRAN és BORA felderítő repülőgépeket. Kecskeméten ezeket mind megtekinthették a látogatók, az irányításukat végző MRVP-vel (Mobil Repülésirányító Vezetési Pont) együtt, valamint kiállításra került egy – egyelőre névtelen – új konstrukció is.

A METEOR 3M és 3MA a légvédelmi rakétákkal végrehajtott éleslövészetek során kapnak fontos szerepet, lévén ezek az eszközök adják a Kub (SA-6 Gainful) és MISTRAL rendszerek céljait. A kisebb méretű, benzinmotoros 3M a Kub céleszköze, gyakorló célkövetéshez és éleslövészetekhez is használható. A 14 kilogrammos, 2,5 méteres fesztávolságú, 1,8 méter hosszú sárkányszerkezet orrára Luneberg-lencse rögzíthető (ez az eszköz szolgál a radarkeresztmetszet megnövelésére), az egyórás repülési idő alatt pedig 3000 méteres magasságig emelkedhet, mely alatt 60 és 180 km/h közötti sebességtartományban repülhet, az irányító központtól számított 50 kilométeres sugarú körön belül. Hasonló célt szolgál a nagyobb, 5 méteres szárnyfesztávú 3MA, mely a MISTRAL közeli légvédelmirakéta-rendszer célanyaga. A magyar fejlesztésű és gyártású sugárhajtóművel felszerelt robotrepülőgép 18 kilogramm tömegű, hatótávolsága 15 kilométer, előre programozott útvonalán repülve maximum 40 percet tölthet a levegőben.

A célgépek és a felderítőgépek fel- és leszállása egyaránt kézi vezérléssel, egy RC-távirányítóval történik, a repülésük pedig autonóm módon, előre beprogramozott útvonal alapján. Az MRVP egy időben három repülőgépet képes irányítani, ehhez rendelkezésre áll három operátori munkahely. Utóbbi két monitorból (a felsőn az IKRAN és a BORA reptetésénél a felderítő kamera képe látszik, amire rávetítik a repülési adatokat, mintegy HUD-szerűen) áll, közülük a nagyobb méretűn látható az útvonal az iránypontokkal, ez 2D-ben és 3D-ben is megjeleníthető, utóbbi esetben az adott ponthoz tartozó magasság is látszik. Az operátornak egyébként rendelkezésére áll egy kisméretű botkormány, mellyel átveheti az irányítást a repülőgép felett annak programozott repülése közben.

A HM Currus UAV-i közül a dunai árvíz kapcsán a BORA keltette fel leginkább a sajtó figyelmét – az MRVP monitorain a repülőnap alatt is az árvizes területek felett készített felvételeket játszották le a cég képviselői. A 6 kilogramm tömegű BORA 1,5 méter hosszú, 3 méteres fesztávolságú, indítása kézből, a már említett RC-távirányítóval zajlik, leszálláskor pedig a törzs alatti konténer elején lévő csúszótalpra érkezik. A motor elektromos meghajtású, az energiaellátó egység a konténerben található. Szintén ebből táplálkoznak a felderítő berendezések: rendelkezésre áll nappali és éjszakai infravörös kamera. Előbbivel 1,5, utóbbival 1 órát képes repülni, miközben 1000 méterre emelkedhet, 30 km-re eltávolodva az MRVP-től, 30-80 km/h-s sebességtartományban haladva.

A nála némileg nagyobb, 16 kilós és két méter hosszú IKRAN ugyanazokat a szoftvereket és felderítő rendszereket használja, mint kisebb „társa”, még a hatótávolságuk és a repülési idejük is megegyezik. A különbség a repülési magasságban és sebességben, és a meghajtás, valamint a fel- és leszállás módjában rejlik – a benzinmotoros IKRAN ugyanis merev futóműves kialakítású.

A Currus igazi újdonsága egy szürke, csupaszárny kialakítású, mérethű makett volt, amivel eddig még nem találkoztunk. Az egyelőre névtelen UAV a Magyar Honvédség műszaki követelményrendszere alapján készült, melyet a Skylark pilóta nélküli felderítővel szerzett tapasztalatok alapján állítottak össze, kibővítve néhány plusz kívánsággal. Mindezeket egyetlen gépbe kellett sűríteni, ami igén nehéz feladatnak bizonyult – árulta el Dinnyés Ferenc nyugállományú őrnagy, a Currus egyik szakértői munkatársa. Ennek ellenére elfogadták a kihívást, és úgy döntöttek, keresnek egy olyan kialakítású repülőgépet, ami alkalmas lesz a követelmények teljesítésére. Az egyik fő szempont az üzemeltető személyzet számának csökkentése volt, konkrétan maximum 2 főre redukálva azt, mivel a műveleti területen szerzett tapasztalatok ezt diktálják. Ezzel együtt az üzembe helyezési időt 10 percben maximálták, ez szintén a Skylarkot használó katonák igényeit tükrözi.

A létrejött, csupaszárny kialakítású UAV könnyen szét- és összeszerelhető, két hátizsákban egyszerűen tárolható és hordozható, strapabíró, valamint nagy belső térrel rendelkezik, hogy többféle felderítő rendszert legyen képes hordozni. Az eszköz kézből indítható lesz, irányíthatóságánál elsődleges szempont volt a MH részéről az egyszerűség, kamerája képének könnyen és gyorsan feldolgozható képet kell adnia, bevethetőségi idejét pedig 2-2,5 órásra tervezik (még annak ellenére is, hogy a gyakorlatban ritkán van szükség ennyi levegőben töltött időre egy taktikai UAV esetében). A leszálláshoz a BORA esetében is alkalmazott csúszkát szeretnék rászerelni, de gondolkoznak beejtésen is, azaz lehetséges, hogy ejtőernyő is kerül a repülőgépre. Fontosnak tartják, hogy a szerkezeti elemek minél erősebbek legyenek, mivel el szeretnék kerülni a leszállás során történő töréseket, gépveszteségeket – ezek miatt korábban sok Skylark ment tönkre.

A zajszint csökkentése érdekében elektromos motor kerül majd bele, ami egy tolólégcsavart forgat meg. Az erőforrás típusa és teljesítménye a gép tömegétől függően kerül meghatározásra és kiválasztásra, így ez még nem ismert. Az UAV teljesen moduláris felépítésű lesz, ami egyaránt vonatkozik a szerkezeti elemekre és a felderítő rendszerekre. Mivel jelenleg a cégnek más, fontosabb feladatai is vannak, így a fejlesztés egyelőre lelassult, de várhatóan jövő tavasszal sor kerül az új típus első repülésére. A fedélzeti elektronikája egyébként már készen van, azt gyakorlatilag teljes egészében az IKRAN/BORA típusokból emelték át.

Azt már a cég egy másik munkatársa árulta el, hogy termékeikre nemzetközi szinten is van érdeklődés, mind katonai, mind civil oldalról. Nemrégiben a Veszprémhez közeli Jutaspusztán hajtottak végre gyakorlatot az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred kijelölt állományával, amit a cseh haderő megbízottjai is megtekintettek, érdeklődésüket fejezve ki a célgépek iránt, de igénybe vette már szolgáltatásaikat a Földmérési és Távérzékelési intézet is. Ezzel kapcsolatban egyébként valószínű, hogy már nem az IKRAN és BORA UAV-ket ajánlják majd már fel az érdeklődőknek, hanem az új, csupaszárny konstrukciót.