Annak ellenére, hogy a HAL Tejas LCA számára gyengécskének bizonyult, a Kaveri erőforrás fejlesztését vezető DRDO (Defence Research and Development Organisation) illetékesei szerint korántsem kell kukázni a sugárhajtóművet.

Az indiaiak legújabb elgondolása szerint a „szárazon” 49.2 kN, míg forszázson 70.4 kN maximális tolóerőt produkáló erőforrás ideális lenne 8-10 tonnás maximális felszállótömegű, felfegyverezhető, pilóta nélküli légijárművek (Unmanned Strike Air Vehicle – USAV) számára, melyeknél (egyelőre) nem indokolt olyan magas tolóerő/tömeg-arány elérése, mint amikkel a vadászbombázók vagy elfogóvadászok esetében tapasztalhatunk.

Az 1989 óta fejlesztés alatt álló erőforrás 9 tesztpéldánya eddig 2200 üzemórát teljesített, ebbe beletartozik a repülőképes példány is, mely egy Il-76 légi próbapadon üzemelve 27 repüléssel és 57 repült órával járult hozzá ehhez az értékhez, mely során Mach 0.7 sebességet és 40 000 láb (12192 méter) magasságot ért el.

Bár olyan híreket is hallani lehetett, hogy a Kaveri fejlesztését végleg beszüntetik, a SNECMA egyre nagyobb bevonásával tovább folyik a jelentős mértékben pénznyelő, ámde hasznos nehézipar-fejlesztő projekt. A cél az 51 kN-os „száraz”, valamint forszázzsal 81 kN-os tolóerő elérése, emellett a hajtómű megbízhatóságát is szeretnék növelni.

Az azonban egyre biztosabb, hogy a Kaveri kerül a 300 kilométer hatótávolságú, fejlesztés alatt álló, indiai drónba, ha kell, akár a jelenlegi formájában is, természetesen az utánégető-kamra eltávolítása után, mellyel jelentős tömegcsökkenést érnek majd el.