A Lockheed Martin a múlt héten, még az Euronaval szakkiállítás kapcsán tett közzé egy, érdemi tartalom szempontjából nem túl vaskos sajtóközleményt, mely alapvetően a Lockheed Martin / Marinette Marine nevével fémjelzett Freedom-osztályhoz, avagy a hagyományos kialakítású hajótesttel rendelkező LCS-hez köthető.
A bethesdai székhelyű védelmi óriás azon tervéről lebbentette fel a fátylat, miszerint a nemzetközi piacra – értsd: az Egyesült Államok szövetségesei – lépne egy a Freedom-osztályon alapuló, a partmenti vizeken felmerülő feladatok megoldásában jeleskedő hadihajóval. A dolog pikantériája, hogy az elérhető információk szerint ezen hajócsalád megvalósulása esetén a U.S. Navy jelenleg nem túl combos képességű LCS hajói csak jelenthetnének majd a nagyobb változatoknak…
A Multi-Mission Combatant elnevezés alatt egy hajócsaládot vázolt fel a Lockheed Martin. Egy többfeladatos hajócsaládot, melynek egyik (legnagyobb?) tagja alapvetően a Freedom-osztállyal egyezne meg. Legalábbis méretben és vízkiszorításban, lévén képességek terén elhúzna rokonától.
A Lockheed Martin kapcsolódó oldalán olvashatóak szerint a szóban forgó hajócsalád egyrészt kiváló alapot jelenthet a világ haditengerészetei számára olyan regionális fenyegetésekre történő válaszadásban, mint a kalózkodás és a kereskedelmi útvonalak egyéb eredetű veszélyeztetése, ám mivel ezen hajók megállnák helyüket a nyílt óceánon is, így ennél sokkal szélesebb feladatkörben lennének alkalmazhatóak.
Multi-Mission Combatant hajócsalád – a hivatalos illusztráció neve alapján 85, 118 és 150 méteres hosszal. Itt némi zavar érezhető az erőben, mert a sajtóanyagban az amúgy nem említett Freedom-osztállyal cirka egyező méretű 118 méteres a legnagyobb. Mindenesetre a lényeg – a képességek fokozatos növekedése jól látszik így is. | Forrás: Lockheed Martin ,
Kihangsúlyozásra kerül, hogy a legnagyobb méretű változat egy időben rendelkezne légi, vízfelszíni, illetve vízfelszín alatti célpontok leküzdésének képességével, mely mellett lehetőség lenne a különleges erőkhöz kötődő műveletek támogatására is. Mivel a hajócsaládot számos konfigurációban tudnák szállítani, valószínűsíthető bizonyos fokú modularitás, ám az is vélhető, hogy nem az LCS program kapcsán egyelőre elég harmatos megoldás lapulhat a háttérben.
Az eddigiekben felsorolt általánosságokon felül sok konkrétumot egyelőre nem ismerni a tervekkel kapcsolatban, lévén az esetleges termékük általánosságokban történő fényezése mellett a Lockheed Martin csak pár konkrétumra tért ki – igaz ezek közül kettő valóban komoly képességek lehetőségét vetíti elő. Nem másról van szó, mint az AEGIS rendszernek a fregattokra szánt SPY-1F radarral történő házasításáról, megfűszerezve az Mk 41 VLS rendszerrel.
Az Mk 41 VLS rendszer komolyabb képességekkel ruházná fel a hajócsaládot ahhoz képest, mint amiről – legalábbis egyelőre – a nagyjából lenullázott rakétafegyverzetű LCS kapcsán a U.S. Navy álmodhat. A látványtervek alapján a legnagyobb változat 8 cellát kapna, amivel azonos tűzereje lenne, mint a szintén 8-8 Mk 41-es cellával ellátott norvég, ausztrál, török, vagy thaiföldi kollégái. | Fotó: Leah Stiles, U.S. Navy ,
Ezek után gondolom érthető azon korábbi megjegyzés, hogy az ugyanebben a súlycsoportban játszó LCS-ek csak jelenthetnének. Hiába na, az LCS a U.S. Navy változatban nemzetközi fregatt mezőnyben csúnyán elvérezne, azzal mégsem lehet nyitni…
