A Lockheed Martin a múlt héten, még az Euronaval szakkiállítás kapcsán tett közzé egy, érdemi tartalom szempontjából nem túl vaskos sajtóközleményt, mely alapvetően a Lockheed Martin / Marinette Marine nevével fémjelzett Freedom-osztályhoz, avagy a hagyományos kialakítású hajótesttel rendelkező LCS-hez köthető.
A bethesdai székhelyű védelmi óriás azon tervéről lebbentette fel a fátylat, miszerint a nemzetközi piacra – értsd: az Egyesült Államok szövetségesei – lépne egy a Freedom-osztályon alapuló, a partmenti vizeken felmerülő feladatok megoldásában jeleskedő hadihajóval. A dolog pikantériája, hogy az elérhető információk szerint ezen hajócsalád megvalósulása esetén a U.S. Navy jelenleg nem túl combos képességű LCS hajói csak jelenthetnének majd a nagyobb változatoknak…
A Multi-Mission Combatant elnevezés alatt egy hajócsaládot vázolt fel a Lockheed Martin. Egy többfeladatos hajócsaládot, melynek egyik (legnagyobb?) tagja alapvetően a Freedom-osztállyal egyezne meg. Legalábbis méretben és vízkiszorításban, lévén képességek terén elhúzna rokonától.
A Lockheed Martin kapcsolódó oldalán olvashatóak szerint a szóban forgó hajócsalád egyrészt kiváló alapot jelenthet a világ haditengerészetei számára olyan regionális fenyegetésekre történő válaszadásban, mint a kalózkodás és a kereskedelmi útvonalak egyéb eredetű veszélyeztetése, ám mivel ezen hajók megállnák helyüket a nyílt óceánon is, így ennél sokkal szélesebb feladatkörben lennének alkalmazhatóak.
Kihangsúlyozásra kerül, hogy a legnagyobb méretű változat egy időben rendelkezne légi, vízfelszíni, illetve vízfelszín alatti célpontok leküzdésének képességével, mely mellett lehetőség lenne a különleges erőkhöz kötődő műveletek támogatására is. Mivel a hajócsaládot számos konfigurációban tudnák szállítani, valószínűsíthető bizonyos fokú modularitás, ám az is vélhető, hogy nem az LCS program kapcsán egyelőre elég harmatos megoldás lapulhat a háttérben.
Az eddigiekben felsorolt általánosságokon felül sok konkrétumot egyelőre nem ismerni a tervekkel kapcsolatban, lévén az esetleges termékük általánosságokban történő fényezése mellett a Lockheed Martin csak pár konkrétumra tért ki – igaz ezek közül kettő valóban komoly képességek lehetőségét vetíti elő. Nem másról van szó, mint az AEGIS rendszernek a fregattokra szánt SPY-1F radarral történő házasításáról, megfűszerezve az Mk 41 VLS rendszerrel.
Ezek után gondolom érthető azon korábbi megjegyzés, hogy az ugyanebben a súlycsoportban játszó LCS-ek csak jelenthetnének. Hiába na, az LCS a U.S. Navy változatban nemzetközi fregatt mezőnyben csúnyán elvérezne, azzal mégsem lehet nyitni…
Mobil lapos elem extrákkal eladó….
Tengerészeti szagértőket megkérem homályosítsák fel 1 szárazföldi patkány elméjét hogy mitől lesz 1 csónak akarom mondani hajó alkalmas a nyílt óceánon való úszkálásra.
Szerintem már sosem fogom megérteni ezt az LCS-t. Egy fegyverzet terén nettó kiherélt osztály a Perry fregattok helyett, egy 57 mm-es ágyúval és még 2-3 db 12,7 mm-es M2-essel????
Még a RAM-ból is az olcsósított SeaRAM kerül fel. Ezzel az osztállyal mit akarnak egyáltalán?
A Cyclone-ok felett és a Burke-ok alatt lenne értelmezésemben, de annak liba f0s gyenge.
Utóbbi időben ez a sokadik – nekem – érthetetlen lépés. Kezdődött a Phalanx lespórolás majd felszereléssel a Burke-knél, meg ott a technológiai demonstrátornak rohadt drága Zumwalt osztály…..
Kuruc nem is olyan rég belinkelt egy írást a hajóról. Abban volt valami olyasmi, hogy a döntéshozók most „találják ki”, hogy mire is kéne használni ezt a hajót.
Hans: ”…3000 ton speedboat chasers with the endurance of a Swedish corvette, the weapon payload of a German logistics ship, and the cargo hold of a small North Korean arms smuggler.”
viszont ezen már van VLS