Hamarosan új szakaszba léphet az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének UCAV-programja, mely eddig javarészt kimerült abban, hogy időnként támogatták a fejlesztés alatt álló technológiai demonstrátorokat, melyek alapján létrehozhatóak lesznek azok a típusok, amik egy majdani tenderen versenybe szállhatnak a megrendelő kegyeiért. Mint ismeretes, jelenleg két ilyen létezik: a Northrop Grumman X-47B és a Boeing X-45C, melyek mára túl vannak több repülésen, sőt, előbbiből már két példány is rendszeresen szeli az eget. Ideje hát, hogy komolyabbra forduljanak a dolgok, amit erősen indokol, hogy 2020-ra a U.S. Navy szeretne egy korlátozottan bevethető állapotú UCAV-típust.
A pilóta nélküli harci repülőgépek repülőgép-hordozó fedélzeti alkalmazása régóta ott motoszkál a flotta parancsnokainak fejében, ám eddig sem megfelelő technológia, sem pénz nem állt rendelkezésre. Utóbbival most is gondban vannak az illetékesek, ugyanis kérdéses, hogy a lefaragott védelmi büdzséből mennyit sikerül kikanyarítani születőben lévő, új programjuk, az UCLASS (Unmanned Carrier Launched Suveillance and Strike – pilóta nélküli hordozófedélzeti felderítő és csapásmérő) számára. Ennek célja a fentebb említett képesség elérése, vagyis egy olyan UCAV rendszeresítése, mely képes autonóm módon végezni feladatát, ami lehet felderítés, elektronikai harc, vagy csapásmérés.
Charlie Nava, a UCLASS projekt vezetője március 13-án tett írásos nyilatkozatában azt vallotta, hogy a közbeszerzési programot jóváhagyták a legfelsőbb szinteken is, a kezdés várható időpontja pedig 2012, vagyis még az idei évben rajtol a tender. Az idő sürget, mivel a 2020-ig hátralévő nyolc év nem biztos, hogy elég lesz a kívánt eredmény elérésére, továbbá számolni kell azzal is, hogy a UCLASS-ra fordítható pénzösszeg csökkenni fog, vagy legalábbis nem nő.
X-47B, az egyik esélyes |Fotó: Northrop Grumman ,
A U.S. Navy egyelőre csak a pályázati felhívást adja majd ki, erre várják a jelentkezőket. Ezt alapos felkészítési folyamat előzte meg, melyben részt vett a Pentagon több szakértői csoportja is. Többek között nekik is köszönhető, hogy mára több, mélyreható tanulmány is a döntéshozók rendelkezésére áll, amik segítenek reálisan átlátni a helyzetet, és megmutatják, hogy milyen képességekre lehet szüksége a haditengerészetnek a jövőben, illetve, hogy milyen pozitív és negatív oldalai lehetnek a UCAV-ok használatának. Vannak azonban még olyan kérdéskörök, amiket nem zártak le, néhány tanulmány pedig még készülőben van. Amerikai katonai szakértők szerint a haditengerészet álláspontja sem egészen világos még, konkrétan nem tudni, hogy 2020-ra pontosan milyen szintű bevethetőséget szeretnének elérni – korlátozottat, vagy úgymond kezdetit. A különbség az alkalmazható képességekben van, és egyáltalán nem mindegy, főleg a gyártók számára.
Nava kiemelte, hogy az UCLASS azért lesz jelentős, mert ezúttal már tényleg az lesz a cél, hogy ezt az egészen új képességet integrálják a repülőgép-hordozó harccsoportok arzenáljába. Tehát nem csak magát a repülőgépet fejlesztik ki, hanem a hozzá tartozó összes eszközt és rendszert egyaránt, melyeket beépítenek a jelenlegi struktúrába. Ebbe beletartozik a UCAV és a hordozó kapcsolata, az üzemeltetési, kiszolgálási szisztéma, a felderítési adatok továbbítása, a fegyverrendszerek távolról történő kezelése, a bevetéstervezés, a kapcsolat más haderőnemekkel, esetleg azok UAV és UCAV repülőgépeivel, stb. Ennek tükrében már másabb a leányzó fekvése, továbbá Nava szavaiból kitűnt, hogy a U.S. Navy inkább csak korlátozott bevethetőséget szeretne 2020-ig elérni, és talán még ez is túl nagy falat lesz addigra.
Az ipari szereplők erre egyelőre csak annyit mondtak, hogy várják a tender követelményrendszerét, mivel most még túl átláthatatlan számukra az egész. Azért nekik sem teljesen mindegy, hogy mit várnak el tőlük, hiszen a korlátozott műveleti képesség keretében elég, ha az általuk gyártott típus képes egyszerű repülési feladatok végrehajtására repülőgép-hordozóról, és alkalmas a tengeri üzemelésre. A kezdeti műveleti képesség esetén azonban már kritérium a fegyverhasználat, azon belül is a precíziós csapásmérés, esetleg a légi-utántöltés, az együttműködés ember vezette típusokkal, az elektronikai harc, a felderítés, stb. Ha pedig a flotta olyan UCAV-et akar 2020-ra, ami a kezdeti bevethetőség stádiumában van, akkor „nem elég, ha a gép fel- és le tud szállni, hanem valami „hasznosat” is kell tudnia csinálni közben” – fűzte hozzá Dan Goure, a Lexington Intézet elemzője.
