Nos, az embernek nincs mindig könnyű dolga az oroszok védelmi szektoros nyilatkozataival. Mert hát egyrészt az orosz katonai vezetők a mai napig hajlamosak „szájkarate” gyakorlatokra, másrészt ha éppen nem ezen sportot űzik, akkor meg fennáll a veszélye, hogy a honi sajtó munkatársai alakítanak a hallottakon, adott esetben olyanokról írva, melyek nem is hangoztak el. (Mondjuk ez nem csak orosz sajátosság.) Az extrém változat ugyebár ennek a kombinációja, de ebbe inkább most ne menjünk bele…
Lényeg a lényeg, hogy az Orosz Haditengerészet parancsnoka nemrégiben haderőnemének acélcápáiról, konkrétan a Project 949A Antej (NATO: Oscar II) és a Project 941 Akula (NATO: Typhoon) osztályok kapcsán nyilatkozott. Ha az utóbbi osztály kapcsán elfogadjuk az orosz állami hírügynökség, a RIA Novosztyi angol kiadása által leközölteket, akkor azt is el kell ismernünk, hogy Viszockij admirális fekete öves szájkaratés.
Ám némi időhúzást eszközölvén térjünk ki előbb az Oscarokra. A Project 949A típusú, nukleáris meghajtású robotrepülőgép hordozók (SSGN) nem is olyan régen szerepeltek több alkalommal is híreink között – felújításuk, illetve bejelentett átfegyverzésük kapcsán. A némiképp lepényhal benyomását keltó SSGN-ek a mára kérdéses harcértékű P-700 Granit helyett a jövőben P-800 Oniksz és Caliber robotrepülőgépeket kapnak majd.
Oscar II-esek egymás közt: a K-150 Tomszk és a K-186 Omszk ,
Vlagyimir Viszockij admirális azonban nem ezen jövőbeni folyamatot fűszerezte újabb adalékokkal, hanem egy máig befejezetlen Oscar II, a K-139 Belgorod kapcsán tett bejelentést. Az 1992-ben elkezdett, majd többször is, legutóbb 2009-ben leállított építésű, 85% körüli készültségi állapotú tengeralattjárót az admirális elmondása szerint a Szevmash mégiscsak befejezheti, a Project 949AM változatként érkező egység pedig számos különleges feladatkört lát majd el. Hogy pontosabban mi is értendő a speciális feladatkörök alatt, arról az admirális nem óhajtott társalogni hallgatóságával.
A Belgorod egy elviekben 2006-os felvételen. | Fotó: pilot.strizhi.info ,
Az Antejek mellett terítékre került a Project 941 osztály is. Melyről a mai napig nem lehetett egyértelműen tudni, mik is az Orosz Haditengerészet tervei velük. Vélhetően ők sem tudták eldönteni mit is kezdjenek, a még megmaradt, felújításon nem átesett, hosszú évek óta a móló mellett szomorkodó óriásokkal, melyek hasznos élettartama erősen fogyóban – de ez megint csak egy piszkálódó részletkérdés.
A Bulava tesztelésekre átalakított és annak kapcsán természetesen fel is újított TK-208 Dimitrij Donszkoj tesztplatformként történő további alkalmazása adta magát – főleg azon korábbi nyilatkozat alapján, mely azt tartalmazta, hogy az eredeti, R-29 Rif (NATO: SS-N-20 Sturgeon) SLBM rakétáikkal már nem rendelkező 3 db megmaradt Typhoonra Moszkva nem tekint úgy, mint leendő Bulava hordozóplatformokra.
A méretek magukért beszélnek… A TK-208 Dimitrij Donszkoj a felújítása, átépítése után. ,
A TK-17 Arhangelszk és a TK-20 Szeversztal aktív szolgálatra történő újbóli alkalmassá tételét 2008 óta pedzegetik orosz barátaink ilyen-olyan aktivitással, ám hogy konkrétan milyen feladatkörben érkeznének esetleg ezen egykori boomerek, (ballisztikus rakéta hordozók) azt sohasem öntötték betonba – a nem SSBN szerepkör és a 2019-ig történő hadrendben tartás azért fix pontok voltak. Legvalószínűbbnek tűnt, hogy a pénzügyi keret esetleges összehozása esetén a 2 Typhoon hasonlóan 4 amerikai kollégájához SSGN-né, azaz robotrepülőgép hordozó tengeralattjáróvá avanzsálhat. A friss fejlemények között nemrégiben pedzegették a Typhoonok hosszabb ideig történő hadrendben tartását.
“Több lehetőség van terítéken, de ezen tengeralattjárók nem hordoznak többé majd nukleáris fegyverzetet. Átépíthetőek lehetnek robotrepülőgépek hordozására, aknatelepítésre, vagy különleges műveletekben történő alkalmazásra.” – reflektáltunk még egy 2010-es hírünkben egy 2008 végi nyilatkozatra.
Vagy mégis… – már ha Viszockij admirális legutóbbi nyilatkozatából indulunk ki, melyben így nyilatkozott ezen leviatánokról:
„Az Orosz Haditengerészet nem vonta ki az állományból ezen egységeket. Még mindig elegendő rakéta van hozzájuk, akárcsak további kolosszális potenciálok, így az Akula-osztályú tengeralattjárók hadrendben maradnak, mint nukleáris fegyver hordozók. … Külföldi országok speciális programokat is kidolgoztak a rakéták megsemmisítésének felgyorsítása érdekében, de mi megőriztünk egy bizonyos mennyiséget ezen rakétákból és hordozó platformként fogjuk tovább használni az Akulákat.”
A háttérben: Typhoonok parkolópályán ,
Az Orosz Haditengerészet parancsnoka kitért arra, hogy ez a TK-17 és TK-20 esetében lesz így, a TK-208 a korábbi bejelentéseknek megfelelően marad Bulava tesztplatform.
Az admirális nyilatkozata azért igencsak érdekes, mert a Project 941 Akula / Typhoon eredeti fegyverzete a hajóosztályhoz a Makajev tervezőiroda által a 70-es évek folyamán kifejlesztett, majd a Zlatouszti gépgyár által gyártott és a 80-as évek első felében hadrendbe álló R-39 Rif / SS-N-20 a 2000-es évek közepén már igencsak múlt idő volt: akkoriban a Typhoonokon már közel sem volt meg a teljes, 20 rakétából álló fegyverzet, lévén sok, a tervezett élettartamán akkor már túl lévő rakétát karbantartási problémák miatt el kellett távolítani. Mindemellett, már 1996-1997 folyamán, a START I egyezmény értelmében is megsemmisítésre került egy nagyobb adag R-39-es.
Mindezek végett igencsak valószínűtlen, hogy az intenzív hajógyári törődésről álmodozó TK-17 és TK-20 valaha is R-39-el legyen ismételten feltöltve. SLBM szerepkörben maximum úgy tündökölhetnének újra, ha a Dimitrij Donszkojhoz hasonlóan átépítenék őket Bulva hordozóvá.
