Az amerikai hadiipari óriásvállalat Skunk Works nevű részlege nem arról híres, hogy nagy dobra verné fejlesztéseit azok elkészülte előtt, azonban most az Amerikai Egyesült Államok Légiereje tett róla, hogy az X-56A fejlesztésére idő előtt fény derüljön.

Az USAF tegnap nagy csinnadrattával rántotta le a virtuális leplet egy még el sem készült típusról, ugyanis bejelentették a legújabb HALE kategóriájú (High Altitude Long Endurance – nagy szolgálati magassággal és hosszú őrjáratozási idővel rendelkező) pilóta nélküli repülőgép, az X-56A fejlesztését. A csupaszárnyú masina nem konkrétan felderítőgépnek készül, inkább a jövő kémrepülőgépeinek aerodinamikáját fejlesztenék vele, mivel szükségük van egy olyan tesztplatformra, melyet lehet kockáztatni a kétes kimenetű repülési kísérletek alkalmával.

A moduláris felépítésű, többféle szárnnyal felszerelhető gépet az USAF és a NASA használja majd a flatter-jelenség (aerodinamikai erők okozta lengés, mely a szerkezet károsodásához vezethet) csökkentésének módjainak vizsgálatához, továbbá széllökések okozta túlterhelések mérséklésére. A tervek szerint ezen a gépen próbálnák ki a nagy hajlékonyságú és a nagy karcsúságú szárnyakat, továbbá mindazon új technológiákat (anyagokat, szárnykialakításokat), melyek a jövő teherszállító és utasszállító repülőgépei számára kísérleteznek ki.

Mindehhez a mérnökök számára nagy segítség lesz a típus könnyen leszerelhető és cserélhető szárnyszekciója és az, hogy a két JetCat P240 típusú sugárhajtóművet a gép középvonalához közel, a törzs tetejére pilonokra építik rá, továbbá egy harmadik megerősített részt is létrehoznak egy harmadik hajtómű és annak pilonja számára, amennyiben a kísérletek izmosabb meghajtást követelnek. A megerősített csomópont másra is használható lesz, ide csatlakoztatnák a ‘boxed/joined/diamond wing’ nevekkel illetett, rendhagyó szárnykialakítás (KÉP) egyik elemét.

Emellett az MUTT (Multi-Use Technology Testbed – többféle felhasználású technológiai próbapad) jelzéssel is illetett masina mentőernyőt is kap, ha végül nem épp pozitív eredménnyel zárulna valamelyik próba, akkor se vesszen oda az értékes eszköz.

A megbízás szerint a Lockheed Martin két azonos központi törzsrészt és négy szett, állandó húrhosszal rendelkező szárnyat gyárt le. Utóbbiak közül egy párt használnak fel a gép berepülésére, míg a maradék három pár vékonyabb borítással készül a flatter-tesztekhez. A 7.5 láb (2.286 méter) hosszú és 28 láb (8.5344) fesztávú masina elemeit a GFMI Aerospace and Defense vállalat szereli majd össze.

A gép gyártása várhatóan áprilisban fejeződik be, majd az első rendszerteszteket követően júniusban költözik át az Edwards támaszpontra, ahol júliusban kezdik meg vele a repülési teszteket az USAF szakemberei, akik várhatóan szeptemberig nyüstölik, ezután a NASA alkalmazottai vehetik át a gépet tanulmányozásra.