Az északi testvérek szemmel tartása végett Dél-Koreában mér évek óta napirenden van, hogy saját erőből is képesek legyenek a hírszerzési, felderítési feladatok megvalósítására, ne kizárólagosan az amerikaiaktól függjenek ebben. A sufnituning módszerek nem túl jó szereplése után 2005-ben, majd 2006-ban kérelmezték az RQ-4 Global Hawk eladását, amit az Egyesült Államok az akkoriban fennálló diplomáciai nézeteltérések miatt az MTCR egyezményre hivatkozván sorra megtagadott.
Az eredetileg a ballisztikus rakáták terjedésének akadályozására születet Rakétatechnológiai Ellenőrzési Rendszerben (MTCR) 1992 óta szerepelenk az UAV-ok is. Az MTCR aláírók esetében a legalább 500 kg tömegű harci részt legalább 300 km távolságba eljuttatni képes rendszerek szerepelnek. Feladatköréből adódóan a Global Hawk ettől persze messze áll, ám az Egyesült Államok Dél-Korea esetében csak 2011 őszén adta áldását és sorolta ki HALE karegüriás UAV-ját. | Fotó: Nichelle Anderson, U.S. Air Force ,
Lee Myung-bak megválasztásával újfent Washingtonnak minden szempontból tetsző irányba fordult a koreai diplomácia, melyet követően egyből zöld lámpát kaphatott a Global Hawk koreai exportja – az USA 2008 nyarán adott informális jelzése után folytatásra kerülhettek a korábban zsákutcába szaladt tárgyalások.
A történet következő publikus állomása 2009 nyara, mikor is az Egyesült Államok jelezte, hogy a Dél-Korában állomásoztatott U-2 kémrepülőgépeit Global Hawk UAV-okkal tervezi váltani és álláspontjuk szerint Szöulnak is ezen típust kéne bedobnia a közös erőbe.
2011 márciusára ugrunk, mikor is már 4 RQ-4B Block 30I beszerzéséről szólnak az információk. Mely változat ugyan tartalmazza a nappali és éjszakai fotófelderítéshez szükséges nagy felbontású kamerarendszereket, illetve a szintetikus apertúrájú radart, ám a dél-koreaiak vágyaival szemben híján van a SIGINT (rádiókommunikációs/elektronikai hírszerzés) rendszereknek, lévén Washington a Global Hawk ezen rakományát nem kívánja megosztani ázsiai szövetségesével.
Szeptemberben Szöul már azzal fenyegetőzik, hogy visszatáncol a programból, lévén az amerikaiak által megjelölt mintegy 820 milliós költségvonzat lényegesen meghaladja az erre számított összeget. Első körben állítólag 380-400 millió dollárról indult a párbeszéd – amit a dél-koreaiaknak az ilyen-olyan puhatolózó, szerződéskibővítő lépéseikkel sikerült egy olyan összegre feltornászni, amiről amerikai barátaik úgy vélik, hogy minden, nem biztosra mondott koreai óhaj-sóhaj belefér. Hozzátesszük elég borsos árat szabtak ki a SIGINT képességek nélküli gépekre, de ehhez hozzátartozik, hogy azt, miszerint mikről is zajlottak a tárgyalások, azt nem ismerjük.
Októberben a 4 darab HALE kategóriájú drón és egy földi kezelőállomás kapcsán mindenesetre 850 millió dolláros árcéduláról és a gépek 2015-16 folyamán történő leszállításáról értekezhettünk. Október folyamán ezen felül a beszerzés 30 százalékos ipari ellentételezéséről is megszületett a szándéknyilatkozat a Northrop Grumman, és a kiválasztott 4 koreai cég – Korean Air, DACC, Foosung, KJF – képviselői között.
Mindezeket követően a dél-koreai Yonhap hírügynökség a közelmúltban arról számolt be, hogy értesülései szerint Szöul a beszerzés jegelését tervezi, lévén nem sikerült megállapodniuk a végső árról. A tervek szerint új beszerzési folyamat indul útjára, melyben a Global Hawk mellett szemrevételezik a Boeing Phantom Eye, illetve az AeroVironment Global Observer portékáját is.
