|

Kanada megint atom-tengeralattjáróval szemez?

Kanada jelenlegi tengeralattjárós erejéről sok minden elmondható, de hogy akárcsak kielégítő eredménnyel ellássa feladatát, azt nem nagyon. A tavasszal egy kapcsolódó hír keretein belül foglalkoztunk a Victoria-osztály körüli mintegy másfél évtizede tartó szerencsétlenkedéssel, így akit részletesebben érdekel a dolog, annak javasoljuk fussa át az Upholder-osztály kanadai karrierjének rövid bemutatását. Tömören összegezve: az anno 1998-ban megvett, 2000-2003 között leszállított, használt, de a kor követelményeinek megfelelő diesel-elektromos (SSK) tengeralattjárók alapvetően kanadai szolgálati idejük szinte teljes ideje alatt végig kikötőben vesztegeltek. Vannak jelek, hogy ezen gyászos helyzet javulni fog, de…

… de menetközben napról napra egyre sürgetőbb lesz az arktiszi tortaszelet megnyugtató biztosításának rendezése is. A kanadai tortaszelet pedig elég vaskosnak ígérkezik, melynek védelmére nem ártana néhány acélcápa sem – persze bevethető formában.

HMCS Corner Brook hajótest tisztítás

A HMCS Corner Brook 2008-ban a hajótest tisztítása folyamán | Fotó: Sandy McClearn ,

Ellenben jelenleg mind a 4 Victoria szárazdokkban lapít és ez várhatóan legalább 2012 végéig, a HMCS Victoria-n végzett munkálatok valószínűsített befejeztéig így is marad. A másik két egység 2013-ban csatlakozhat az aktív flottához, míg a Kanadába történő áthajózás alatt kigyulladt HMCS Chicoutimi elképzelhető, hogy csak 2016-ban!

Ekkora az anno az évtized üzletének titulált, „bagóért” (750 millió kanadai dollár) beszerzett 4 SSK állítólag 3 milliárd dollárjába kerül majd a kanadai adófizetőknek. Ha minden igaz ebből 1 milliárd már el lett tapsolva, a maradék 2 milliárdot pedig az elkövetkező 4 évben nyelné el a program. Ez 500 millió dollár/egység lenne, ami nem kevés, különös tekintettel arra, hogy az 1986-ban elkezdett építésű, eredetileg 1990-1993 között hadrendbe állított egységek addigra már hellyel-közzel 30 évesek lesznek, talán még egy 10 évnyi hasznos élettartammal. Namármost ekkora pénzeszsákot kiadni 4 használt SSK egy évtizednyi szolgálatáért erősen megfontolandó dolog.

HMCS Corner Brook

HMCS Corner Brook Újfundland partjainál | Fotó: Rick Anthony ,

A CBC értesülései szerint ezen gondolatmenetet végigvihette a kanadai kormány is, ugyanis az értesülések szerint – egyelőre megfontolás szintjén – felmerült a Victoria-osztálynak búcsút intés és nukleáris meghajtású atom-tengeralattjárók beszerzése. Ami nem lenne teljesen idegen a juharlevelesektől, hiszen már korábban volt ilyesmi fontolóra véve.

Persze a költségvonatkozások mellett sok egyéb kérdés is felmerül egy ilyen mérlegelése, megvalósíthatósága kapcsán. Többek között az, hogy ugyan kitől is érkezne a nukleáris meghajtással felvértezett acélcápa? Nos a szóba jöhető országok köre ugye nem túl széles, hiszen az Egyesült Államok, Anglia, illetve Franciaország képében ki is merül a nem hosszú lista.

A hír megszellőztetése kapcsán természetesen felmerült az USA – egyből több megoldással is. Egyik lehetséges forgatókönyvnek tűnhet, hogy Kanada levedlett Los Angeles-eket szerez be, melyekben egy alapos felújítás és reaktor újratöltés esetén lenne még egy 15-20 évnyi tartalék.

USS Albuquerque (SSN 706) Marokkó partjai mentén

A Los Angeles osztályú USS Albuquerque (SSN 706) Marokkó partjai mentén a Majstic eagle 2004 hadgyakorlat ideje alatt | Fotó: Rob Gaston, U.S. Navy: ,

Ezen a vonalon a matekozás ott kezdődik, hogy 2005-ös áron egy újratöltés elvileg 200 millió zöldhasúba került. Induljunk ki továbbá abból, hogy a kivont egységeket egy alapos modernizálás áráért odaadnák a jenki és tokkal-vonóval egy Los Angeles-osztályú SSN ára így megállna 350 millió dollárban. Ez 4 egységre vetítve 1,4 milliárd dollárjába fájna Kanadának, ami még mindig kevesebb, mint a 4 Victoria vonalán kalkulált 2 milliárd. No persze ez csak a beszerzési költség, erre jönne rá éves szinten az üzemeltetés, illetve a szükséges infrastruktúra, illetve képzés ára. Ezen utóbbi vonatkozásokat, vagy legalábbis egy részüket azonban Kanada jó eséllyel megoldhatná a déli szomszédjánál már kiépült rendszereken keresztül, ezáltal is spórolva a fenntartási költségeken. Mely összeget fordíthatná a szükséges képzések finanszírozására, így esetleg ugyanolyan árban 4 SSK helyett a célnak jobban megfelelő, bizonyított SSN állhatna akár kétszer olyan hosszú ideig a rendelkezésükre. Megfontolandó valóban!

Persze felmerülnek problémás dolgok is. Egyrészt, hogy a U.S. Navy nem feltétlenül adna vígan és dalolva 688i, azaz továbbfejlesztett Los Angeleseket szoros szövetségesének sem, lévén jelenleg szükségük van minden egységre. Márpedig Kanada szemszögéből ha már választani lehet a korai szériás, illetve a továbbfejlesztett 688-asok között, akkor minden bizonnyal az utóbbira esne a választás. Legalábbis ezzel érvelnek az ezen lehetőséget boncolgatók. Tegyük hozzá cseppet sem alaptalanul, lévén a 688i a törzsszerkezetének kialakítása végett alkalmasabb az adott esetben a jégpáncél áttörésére – erősebb szerkezet, illetve a mélységi kormányok a toronyról az orrszekcióra kerültek át, ezzel is védettebbé válva a „jeges akciók” alatt.

Los Angeles-osztályú tengeralattjáró a jégpáncél áttörése után

A korai szériás Los Angeles-ek jellemzője volt a tornyon elhelyezett mélységi kormányfelületek, melyek ellehetetlenítették bizonyos jégvastagság áttörését. ,

ICEX 2011 - tengeralattjáró a felszínen

Másrészt ha jól tudom, akkor az amerikai tengerészeti reaktorban erősen dúsított uránt alkalmaznak, melynek exportja csöppet problematikus jogilag. Lehetséges kiskapunak tűnik a lízing – mind a használt Los Angeles-ek, mind az alternatívának javasolt Virginia beszerzés esetében. Megjegyzem, ez egy érdekes kérdés az ilyesmit szintén pedzegető ausztrálok esetében is. További alternatívát jelenthetnek a gallok, akik a reaktoraik tervezésekor eleve bekalkulálták az exportlehetőséget, így néhány Barracuda beszerzése semmilyen akadályba nem ütközne a fegyverexport tekintetében amúgy sem szívbajos Párizs részéről. Probléma, hogy várhatóan 2017-ig a Francia Haditengerészet sem rendelkezik egyetlen egységgel sem…

9 hozzászólás “Kanada megint atom-tengeralattjáróval szemez?”

  1. Ez a pénz tényleg kicsit soknak tűnik…. Az aussik mellett most már Kanada is nukit szeretne. Mindenesetre érdekes. Az USA – minden aggálya ellenére – érdekelt lehet a dologban, ugyanis az északon tartózkodó leendő kanadai nukik tehermentesíthetnék részben az USA tengóit, így költségvetési pénzt spórolhatnának ott is. Azért Kanada elég stabil szövetségese katonai vonalon az USA-nak… A francia nukik szerintem nem játszanak, a kanadai haderő minden porcikája angolszász alapú…. Ja… még egy.. az arktisz környékén talán egy nuki tényleg megfelelőbb és hatékonyabb lehet, mint egy bármilyen modern dízeles…..

  2. Puma. Pannon Puma

    Most már nem a meghajtás a lényeg, egy tengó bevethetőségi idejét a legénység teherbiró képessége adja.

    Oszt’ az AIP meghajtó rendszer sokkal csendesebb mint az atom, és ez hatalmas előny !

  3. Kedves Puma…
    Az AIP-rendszer hatékonyságában igazad van, de a sarkköri jég alatt két hónapig ücsörögni és hallgatózni egy nuki sokkal alkalmasabb. Kormánysebességen és álló helyzetben nem sokkal hangosabb egy LA Class, mint egy AIP-es tengó… A keleti passzív szonárteljesítmények (orosz, kínai) ez bőven a hibahatáron belüli…

  4. Puma. Pannon Puma

    Kedves Littlejohn !

    Ami az említett tengók zajszintjét illeti én csak arról olvastam,hogy az AIP hajtóművesek vitathatatlanul csendesebbek az atomosoknál.
    Sajnos több adatom, érvem nincs.

    Mire Kanadának bevethető új tengói lesznek – már a jég is elolvad !

    Ide csak egy mosoly /D/ mert utóbbi nem mulatságos !!!

  5. Kedves Puma…
    Csak el ne olvadjon. :)
    Mondtam, egyébként teljesen igazad van. Csakhogy az AIP-hajókat alapvetően partközeli járőrözésre optimalizálták. A nukikat pedig tartós bevetésekre. Te is írtad, hogy lényeges a legénység teherbírása. Egy nukin a körülmények sokkal jobbak egy hosszú távú bevetéshez. Ráadásul van még egy bibi. A Kanada északi részén zajló jég olyan zaj-kakofoniát okoz, melynek feldolgozása kemény számtech kapacitást igényel. Egy AIP-es dízel is nagyon modern lehet elektronikailag, de a lehetőségei behatároltak – épp alapvető feladatáből adódóan (cirkálás, támadás, futás).
    Még valami. Ha érdekel:
    http://www.delmagyar.hu/vilagvevo/azonositatlan_hangok_az_oceanok_melyen_-_hallgassa_meg/2154921/
    Üdv.

  6. Ezek is a hazai munkaerő foglalkoztatásán baszták el? Megrendelhették volna az angoloktól a felújítást, és már selejtezhetnék is őket.
    Ha meg még a franciáknak sincs a saját tengójukból, az a flotta baja. Azé a cucc, aki kifizeti. Kanada aligha fogja megtámadni őket.

  7. Alapvetően én sem értem a dolgot. Megkérdeztem a fiam, ő azt mondja, hogy az eredeti Upholderek annak idején jó hajónak számítottak. A briteknek – kivonásukig – nem volt vele különösebben sok bajuk. Bővebben talán Kuruc kolléga tudna az Upholderekről értekezni, én inkább a német és ami rendszerekben vagyok képben. Valószínű lehet, hogy mégis van némi különbség a kanadai és a brit üzemeltetési standardokban, ez okozhatja a gondok egy részét.

  8. A sarki jeg ala bemenni akarmilyen D/E geppel nem egy eletbiztositas. Maximum csak belopodzkodni ala egy kicsit de nem messze, mert ha tolteni kell az aksit es fent csak baromi vastag jeg van akkor megette a fene az egesz hajot meg a legenyseget mert nem biztos hogy at tudja torni a jeget, max nagysebessegu es kockazatos manoverrel.

    D/E gepek csak elvetve jarkalnak jeg ala.