Kanada jelenlegi tengeralattjárós erejéről sok minden elmondható, de hogy akárcsak kielégítő eredménnyel ellássa feladatát, azt nem nagyon. A tavasszal egy kapcsolódó hír keretein belül foglalkoztunk a Victoria-osztály körüli mintegy másfél évtizede tartó szerencsétlenkedéssel, így akit részletesebben érdekel a dolog, annak javasoljuk fussa át az Upholder-osztály kanadai karrierjének rövid bemutatását. Tömören összegezve: az anno 1998-ban megvett, 2000-2003 között leszállított, használt, de a kor követelményeinek megfelelő diesel-elektromos (SSK) tengeralattjárók alapvetően kanadai szolgálati idejük szinte teljes ideje alatt végig kikötőben vesztegeltek. Vannak jelek, hogy ezen gyászos helyzet javulni fog, de…
… de menetközben napról napra egyre sürgetőbb lesz az arktiszi tortaszelet megnyugtató biztosításának rendezése is. A kanadai tortaszelet pedig elég vaskosnak ígérkezik, melynek védelmére nem ártana néhány acélcápa sem – persze bevethető formában.
A HMCS Corner Brook 2008-ban a hajótest tisztítása folyamán | Fotó: Sandy McClearn ,
Ellenben jelenleg mind a 4 Victoria szárazdokkban lapít és ez várhatóan legalább 2012 végéig, a HMCS Victoria-n végzett munkálatok valószínűsített befejeztéig így is marad. A másik két egység 2013-ban csatlakozhat az aktív flottához, míg a Kanadába történő áthajózás alatt kigyulladt HMCS Chicoutimi elképzelhető, hogy csak 2016-ban!
Ekkora az anno az évtized üzletének titulált, „bagóért” (750 millió kanadai dollár) beszerzett 4 SSK állítólag 3 milliárd dollárjába kerül majd a kanadai adófizetőknek. Ha minden igaz ebből 1 milliárd már el lett tapsolva, a maradék 2 milliárdot pedig az elkövetkező 4 évben nyelné el a program. Ez 500 millió dollár/egység lenne, ami nem kevés, különös tekintettel arra, hogy az 1986-ban elkezdett építésű, eredetileg 1990-1993 között hadrendbe állított egységek addigra már hellyel-közzel 30 évesek lesznek, talán még egy 10 évnyi hasznos élettartammal. Namármost ekkora pénzeszsákot kiadni 4 használt SSK egy évtizednyi szolgálatáért erősen megfontolandó dolog.
HMCS Corner Brook Újfundland partjainál | Fotó: Rick Anthony ,
A CBC értesülései szerint ezen gondolatmenetet végigvihette a kanadai kormány is, ugyanis az értesülések szerint – egyelőre megfontolás szintjén – felmerült a Victoria-osztálynak búcsút intés és nukleáris meghajtású atom-tengeralattjárók beszerzése. Ami nem lenne teljesen idegen a juharlevelesektől, hiszen már korábban volt ilyesmi fontolóra véve.
Persze a költségvonatkozások mellett sok egyéb kérdés is felmerül egy ilyen mérlegelése, megvalósíthatósága kapcsán. Többek között az, hogy ugyan kitől is érkezne a nukleáris meghajtással felvértezett acélcápa? Nos a szóba jöhető országok köre ugye nem túl széles, hiszen az Egyesült Államok, Anglia, illetve Franciaország képében ki is merül a nem hosszú lista.
A hír megszellőztetése kapcsán természetesen felmerült az USA – egyből több megoldással is. Egyik lehetséges forgatókönyvnek tűnhet, hogy Kanada levedlett Los Angeles-eket szerez be, melyekben egy alapos felújítás és reaktor újratöltés esetén lenne még egy 15-20 évnyi tartalék.
A Los Angeles osztályú USS Albuquerque (SSN 706) Marokkó partjai mentén a Majstic eagle 2004 hadgyakorlat ideje alatt | Fotó: Rob Gaston, U.S. Navy: ,
Ezen a vonalon a matekozás ott kezdődik, hogy 2005-ös áron egy újratöltés elvileg 200 millió zöldhasúba került. Induljunk ki továbbá abból, hogy a kivont egységeket egy alapos modernizálás áráért odaadnák a jenki és tokkal-vonóval egy Los Angeles-osztályú SSN ára így megállna 350 millió dollárban. Ez 4 egységre vetítve 1,4 milliárd dollárjába fájna Kanadának, ami még mindig kevesebb, mint a 4 Victoria vonalán kalkulált 2 milliárd. No persze ez csak a beszerzési költség, erre jönne rá éves szinten az üzemeltetés, illetve a szükséges infrastruktúra, illetve képzés ára. Ezen utóbbi vonatkozásokat, vagy legalábbis egy részüket azonban Kanada jó eséllyel megoldhatná a déli szomszédjánál már kiépült rendszereken keresztül, ezáltal is spórolva a fenntartási költségeken. Mely összeget fordíthatná a szükséges képzések finanszírozására, így esetleg ugyanolyan árban 4 SSK helyett a célnak jobban megfelelő, bizonyított SSN állhatna akár kétszer olyan hosszú ideig a rendelkezésükre. Megfontolandó valóban!
Persze felmerülnek problémás dolgok is. Egyrészt, hogy a U.S. Navy nem feltétlenül adna vígan és dalolva 688i, azaz továbbfejlesztett Los Angeleseket szoros szövetségesének sem, lévén jelenleg szükségük van minden egységre. Márpedig Kanada szemszögéből ha már választani lehet a korai szériás, illetve a továbbfejlesztett 688-asok között, akkor minden bizonnyal az utóbbira esne a választás. Legalábbis ezzel érvelnek az ezen lehetőséget boncolgatók. Tegyük hozzá cseppet sem alaptalanul, lévén a 688i a törzsszerkezetének kialakítása végett alkalmasabb az adott esetben a jégpáncél áttörésére – erősebb szerkezet, illetve a mélységi kormányok a toronyról az orrszekcióra kerültek át, ezzel is védettebbé válva a „jeges akciók” alatt.
A korai szériás Los Angeles-ek jellemzője volt a tornyon elhelyezett mélységi kormányfelületek, melyek ellehetetlenítették bizonyos jégvastagság áttörését. ,
Másrészt ha jól tudom, akkor az amerikai tengerészeti reaktorban erősen dúsított uránt alkalmaznak, melynek exportja csöppet problematikus jogilag. Lehetséges kiskapunak tűnik a lízing – mind a használt Los Angeles-ek, mind az alternatívának javasolt Virginia beszerzés esetében. Megjegyzem, ez egy érdekes kérdés az ilyesmit szintén pedzegető ausztrálok esetében is. További alternatívát jelenthetnek a gallok, akik a reaktoraik tervezésekor eleve bekalkulálták az exportlehetőséget, így néhány Barracuda beszerzése semmilyen akadályba nem ütközne a fegyverexport tekintetében amúgy sem szívbajos Párizs részéről. Probléma, hogy várhatóan 2017-ig a Francia Haditengerészet sem rendelkezik egyetlen egységgel sem…
