Az iráni állami hírügynökség kedden a haditengerészet parancsnokát, Habibollah Sayari admirálist idézte, aki pedig az iráni-iraki háború 31. évfordulója kapcsán megejtett beszédében arra tért ki, hogy ha az arrogáns világhatalom az iráni partok közelében parádézhat, akkor annak sincsen semmi akadálya, hogy az irániak erős tengeri jelenlétet küldjenek annak atlanti partjához, tengeri határvonalának közelébe. Az Egyesült Államok konkrétan ugyan nem lett megnevezve, de nyilvánvalóan e nélkül is egyértelmű a címzett.
A címzett, mely részéről még nem érkezett reakció a nyilatkozatra. Talán épp azt számolgatják, hogy 1 modernnek nevezhető hajót tudna-e küldeni Teherán, és hogy egy, az Öböl felé tartó CVN le tudja-e gázolni azt – persze véletlenül…
Az iráni haditengerészet nagyobbacska hajói jelenleg egyébként egyrészt 2. világháború alatt tervezett amerikai rombolók (Allen M. Sumner-osztály), melyeket még az USA-tól való eltávolodás előtt kaptak a 70-es évek elején, másrészt angol fregattok (Vosper Mk5), melyek a 60-as évek végén érkeztek.
Az Alvand-osztályú fregattokból eredetileg 4 darabot rendszeresítettek az irániak. Ebből egyet 1988. április 18-án Harpoon és AGM-123 általi kezelésnek vetettek alá az amerikaiak a megtorló célzatú Operation Praying Mantis hadművelet keretében. A szóban forgó Sahand látszik a fenti képen, 17 nappal a megsemmisülése előtt. | Fotó: Alex Hicks ,
A tavaly év februárjában állt hadrendbe a Teherán által rombolónak nevezett, de méretei, képességei alapján igazából csak könnyű fregattnak számító – és egyes vélemények szerint az angol fregattokra alapozó – Moudge-osztály első tagja, a Jamaran. A kínai, illetve nyugati eredetű fegyverzet iráni utánérzeteivel felfegyverzett hajóosztályba a tervek szerint 4 hadihajó tartozik majd.
