A C-17-est elég sok helyzetben kipróbálták már, ám ezidáig a Déli-sark környékén az antarktiszi tél 24 órás sötétségében végrehajtott utánpótlás ledobás nem szerepelt a listán. Ezidáig. Történt ugyanis, hogy a téli hónapok alatt tipikusan redukált méretű, cirka 50 fős csapattal rendelkező Amundsen-Scott bázison az egyik amerikainak a bázis készletein felüli orvosi ellátmányra lett szüksége – méghozzá sürgősen. Igen ám, de a Déli-sarknál található, a téli hónapok alatt állandó sötétségbe burkolózó bázis felkeresése a -70 fok alá is eső hőmérséklet és erős szelek jellemezte időjárási körülmények közepette nem az a tipikus hétvégi kiruccanás. Értelemszerűen repülőgéppel történő landolás megkísérlése nem lehetséges – ám ejtőernyővel ledobható ellátmány.
Az USA antarktiszi programját a National Science Foundation (NSF, Nemzeti Tudományos Alap) koordinálja, így a helyzetről is ők értesítették együttműködő partnerük, a Joint Task Force-Support Forces Antarctica parancsnokságát. Ami történetesen a 13. Légierő parancsnokának irányítása alatt áll. A Hawaii-i Hickam légibázison berendezkedett parancsnokság számára a washingtoni Lewis-McChord bázisról áttelepült C-17-esek állnak rendelkezésére, a feladatot így a 304th Expeditionary Airlift Squadron egyik Globemasterének személyzete hajtotta végre. És bár a nyári hónapok alatt készülnek erre a feladatra, az illetékesek elmondása szerint ez volt az első alkalom, hogy a tél közepén, éjjellátó készülékek segítségével hajtsanak végre airdrop feladatot a Déli-sarknál.
A szeptember 1-i repülésen a gép személyzete egyébként két bázist látogatott meg. Elsőként a Ross-tenger mentén fekvő McMurdo bázist látogatták meg, majd az úgymond rutinszerűen látogatott bázistól indultak útra a nagyságrendekkel zordabb időjárási viszonyokba burkolózó Déli-sark felé. Az új-zélandi Christchurch-ből a McMurdo állomásig tipikusan 4,5 óra az út, ehhez csapták hozzá az Amundsen-Scott bázisig tartó további 2,5 órás utat, melynek végén, 2 db 200-200 fontnyi ellátmányt dobtak le – egyben elvitték a postát és egyéb ellátmányt is, ha már arra jártak.
Nem semmi.
Igen.
Nallunk is szeressek a fujjuk. Extra egyedulallo dolgokra kepes a foldon es a levegoben egyarant. Nem veletlen hogy iden marcius tajekan mikor kiderult hogy maradt 500 millio dolcsi tavajrol ( amit nem vont el, vissza a goverment ) azt tobbek kozott egy 5. C-17 re koltik. Jellemzo a jo USA kapcsolatokra hogy az USAF egy neki keszulo C-17 et engedett at igy a marciusban megrendelt gepet most vehettek at a fiuk.
Vettunk meg az 500 millabol egy uj partraszallo hajot ex HMAS LARGS BAY valamint hogy serodes ne legyen az ARMY reszerol kaptak 100 uj Bushmaster csotroganyt furikazni.
Úúúúgy írígylem ilyenkor Ausztráliát…
Szükséges ezeken a gépeken valamiféle átalakitás jégre szállás előtt? Elsősorban a gumikra gondolok,ugyanazokkal landolnak betonra is meg jégre is?
sulyid
Csak annyi a kulonbseg hogy a serteget itt nem egy koloncnak tartjak hanem a fuggetlenseguk a jovojuk egyik biztositekanak.
Meg mondjuk a politikusok egy ket fokkal normalisabbak de ez is a tarsadalmi normak „masmilyensegebol” adodik.
repa
Nem tudom de nem hallottam arrol hogy kulon lene esogumi meg „szlip”:-)
Szerintem a gumik ugyanazok.
„serodes ne legyen az ARMY reszerol kaptak 100 uj Bushmaster csotroganyt furikazni.”
Mi meg x év után úgy szenvedünk össze innen x db Humvee-t, onnan 3 Cougar-t, amonnan x számú MaxxPro-t…