Egy ízben már írtunk róla idén, hogy Indiában számvetést készítettek az elmúlt évek repülőgép-veszteségeiről és az ezekhez köthető halálesetekről. Nem meglepő módon a kapott adatok elkeserítők lettek, különösképpen a felső vezetés számára, mely dollármilliárdokat szán a hajózók és műszakiak kiképzésére, valamint a technika beszerzésére. Ráadásul a tény, hogy az elmúlt hat év során 46 repülőeszköz veszett oda számtalan emberéletet követelve, nem éppen marketingértékű tényező a toborzás során, és a külföld számára sem fest túlzottan szép képet a helyi viszonyokról. Megszületett hát a döntés: tenni kell valamit!
Persze a fenti megállapításra már sokan és sokszor rájöttek sok helyen, ám India nem az a hely, ahol az esetek többségében csak eddig jutnak (ellentétben például Európa közép-keleti régiójának néhány országával). A. K. Antony védelmi miniszter parancsára először is megnézték, mi okozhatta az elmúlt hat év egyre romló statisztikáit (2005-ben és 2006-ban hat-hat, 2007-2008-ban nyolc-nyolc, 2009-ben pedig már 10 súlyos incidens), majd levonták a konklúziókat. A parlamenti felülvizsgálat kimutatta, hogy a baleseteket főleg a régi típusok okozták, így megtették a szükséges lépéseket ezek kivonására. Nemsokára tehát végleg eltűnnek India egéről a MiG-21, MiG-27, Harrier és Jaguar típusok.
Indiai Szu-30MKI | Forrás: Wikimédia Commons ,
A tüneti kezelésen túl mélyebb jellegű beavatkozásokra is sor került. Szigorítottak a repülőgépek felszállás előtti ellenőrzésén, elkerülendő a meghibásodások feletti elsiklást; a repülőműszaki-állomány képességeinek javítása érdekében modernizálták az oktatásukat; megtöbbszörözték a repülőgépek időszakonkénti átvizsgálásait; javítottak a balesetek utáni kiértékelő rendszeren; szimulátorok beszerzésével modernizálták a hajózók kiképzését – az új eszközökkel képesek begyakorolni a vészhelyzetek esetében szükséges teendőket; a madárral való ütközések számának csökkentésére intézkedéseket tettek a tollas jószágok repülőterektől való távoltartására.
Látható tehát, hogy nem teketóriáztak az ázsiai szubkontinensen, aminek meg is lett az eredménye: 2011. augusztus 17-ig mindössze két repülőeszközt veszített az Indiai Légierő, ami az ottani repült órák számához viszonyítva teljesen elfogadható, ráadásul még egy év sem telt el a változtatások bevezetése óta. Reméljük, a statisztika továbbra is javuló tendenciát mutat majd, hiszen történjék bárhol, a gép- és emberveszteség mindig fájó dolog.
