A HTKA HÍRHALOM, mely olyan hírek gyűjtőhelye, amiket rövidségük, vagy éppen időnk hiánya miatt nem tudtunk kellő formában megírni, így igen lényegre törően, de mégis közzétesszük ezeket minden hétvégén egy csokorba fűzve.

Miközben a kínai és pakisztáni hadsereg közös hadgyakorlatot tart az indiai határ közelében, az Indiai Hadsereg sem tétlenkedik, a Rajasthan sivatagban tesztelték a Brahmos szuperszonikus rakéta Block III-as verzióját. A fegyver új variánsa annyiban különbözik az eddigiektől, hogy hajók helyett megerősített bunkerek jelentik majd a célpontját, az észlelése megnehezítésének érdekében pedig az útját alacsony magasságban teszi meg akár a hangsebesség 2,8 szorosával. Háború esetén így szeretnék elkerülni, hogy a kínai vagy pakisztáni légvédelem megsemmisítse a rakétákat mielőtt azok elérik célpontjaikat.

Július vége felé számolhattunk be róla, hogy akár 40 darab (28 + 12 db opció) Szu-30SzM típusú vadászbombázó szállításáról egyezkedik az Irkut az orosz védelmi minisztériummal. Sokkal több információ azóta nem látott napvilágot – ami a júliusi szösszenetünk óta újdonság, az egyrészt az, miszerint Interfaxnak az Irkut vezetése úgy nyilatkozott, hogy nagyon közel járnak a szerződés nyélbe ütéséhez, másrészt úgy tudni, hogy a 2013-tól leszállítandó mennyiségből egy tucatnyi a Krím-félszigeten a Szevasztopolhoz közeli Gvardejszkij repülőterén sütteti majd a hátát. Ahol a Fekete-tengeri Flottához tartozó Szu-24-eseket váltja majd – talán a haditengerészeti repülés, talán a légierő részeként. Ez kissé bizonytalan, hiszen idén tavasszal még arról szólt a fáma, hogy a Kuznyecov repülőgép-hordozó aktuális és leendő gépparkja, illetve a tengeralattjáró elhárító feladatkörű gépek kivételével a legtöbb merevszárnyast átveszi a légierő. A Szu-24-esekről akkor nem szólt a fáma, így az utódtípusuk is kérdéses.

Míg egyes országok már vonják ki a repülőerőiket a Líbia feletti bevetésekből, mások most állnak neki a hadműveletekben részt vevő típusok palettáját szélesíteni. Nincs ezzel másképp Olaszország sem, ahol most a legújabb pilóta nélküli gépüket küldték harcba, nevezetesen az MQ-9 Reaper típust. A Preador B-nek is nevezett MALE (Medium Altitude Long Endurance – közepes magasságú hosszú őrjáratozási idejű) kategóriájú típus első bevetésére augusztus 10-én szállt fel az Amendola légibázisról, hogy elvégezze a hírszerzésből, megfigyelésből és felderítésből álló feladatát. A nevezett példány a felszállás után 12 órával tért vissza bázisára.
A típus egyébként mindössze a múlt hónapban érte el a bevethetőséget az Olasz Légierő keretein belül. Idáig két példány áll szolgállatban Itáliában, további kettőt kapnak az év végéig, a maradékot pedig jövőre szállítja le az amerikai gyártó. A gépeket a 28. század kapja, itt üzemelnek együtt az elődjüknek számító MQ-1C Predator A típussal.

Ha már a Predatornál tartunk, említést érdemel, hogy az Amerikai Egyesült Államok is növeli a Líbiai konfliktusban részt vevő Predator gépei számát, szintén két darabbal, bár nem az MQ-9 verziót küldik ki hanem az előd MQ-1-est. A védelmi minisztérium szerint erre azért kerül sor, mert így egyidejűleg nagyobb terület figyelemmel követésére alkalmasak, és ami talán a legfontosabb, költséghatékony módon.

Mint az F-35 program egyik legfontosabb beszállítója, a Northrop Grumman a napokban ünnepelte az 50. F-35 törzsközéprész elkészültét. Az esemény részeként ceremóniát rendeztek, melyre a mamutvállalat Palmdale-i üzeménél került sor. A cég tisztviselői szerint büszkék lehetnek az 50. átadott törzsközéprészre, mivel a munka bonyolultsága és összetettsége ellenére a gyárnak sikerült idő és pénzkereten belül szállítania az említett alkatrészt. Az 50 példány közül kerül ki mindhárom típusvariánshoz szállított törzsközéprész, lévén a Northrop Grumman kezében áll mind az A, B, és C típusok törzsközéprészének gyártása.

Ausztráliában még nem csengett le az F-35 rendszeresítése körüli bonyodalmak, ennek jelenként meglebegtették, hogy talán további F/A-18E/F Super Hornetek beszerzése várható. Az ország védelmi minisztere, Stephen Smith egy televíziós interjúban hangsúlyozta, hogy az év végén egy teljes kockázatfelmérést végeznek az F-35 program jövőjével kapcsolatban, és ha az nem hozna kielégítő eredményeket, a Boeing további megrendelésre számíthat a Super Hornet-re. Smith hozzátette, hogy az eddigi tapasztalatok alapján nagyon meg vannak elégedve az F/A-18E/F képességeivel, így azt sem bánnák ha abból kéne további példányokat rendelni, ugyanakkor személyesen bízik a Joint Strike Fighter program jövőjében.

Kapcsolódó hír, hogy augusztus 5-én az Ausztrál Királyi Légierő újabb két Super Hornet-ét vehette át, ezzel 20-ra növekedett a kengurus felségjeles „Szuper Lódarazsak” száma.

Az izraeli IAI és az indiai HAL szerződést kötött a Chetak (más nevén Alouette III) helikopter pilóta nélküli verziójának létrehozásáról. Az új típusváltozatra az Indiai Haditengerészet nyújtotta be az igényét, ezért is köttetett szerződés a két vállalat között. Az Israel Aerospace Industries része egyébként a repülésvezérlő rendszer létrehozása, illetve csupán integrálása a Chetak-on, ugyanis egy már létező rendszert használnak majd, melyet a Bell 206-hoz fejlesztettek ki.
Az Izraeli Haditengerészet is érdeklődik egy pilóta nélküli helikopter iránt, ugyanis a jelenlegi ember vezette helikopterekkel bonyolult időjárási viszonyok között veszélyes a feladatok ellátása.

A héten egy érdekesebbnek mondható hírről is beszámolhatunk, ami a Brit Királyi Haditengerészet légtérfigyelő helikoptereinek eredményességét sugallja. Konkrétan a radarral felszerelt Sea King Mk7-esekről van szó, melyek a közelmúltban jelentős mennyiségű kábítószer lefoglalásában segítették a földi egységeket. A jelentősebb mennyiség alatt nem kevesebb mint 5 000 kg-t kell érteni, a becslések szerint ennek utcai értéke eléri a 6 millió angol fontot. Az elmúlt hónapokban nem ez volt az egyetlen ehhez hasonló sikeres bevetésük, a 854. és 857. tengerészeti század személyzetei 15 alkalommal vették észre a felkelők búvóhelyeit, 6 tonna robbanószer, több száz lőfegyver és rádió lefoglalásában segédkeztek, hogy a további drog lefoglalásokban betöltött szerepüket ne is említsük. Az üzemeltetők által csak „Baggers”-nek nevezett típus élvonalbeli radarjával képes nyomon követni a gyanús földi mozgásokat, majd az információkat gyorsan továbbíthatja más légi vagy földi egységeknek.

A Brit Királyi Haditengerészet jövőbeli zászlóshajója, a Queen Elizabeth törzsének középső része elhagyta a BAE Systems Goven-i gyárát, hogy vízi úton jusson el Rosyth-ba, ahol majd összeillesztik a részegységeit, és megkapja végleges formáját. A 600 mérföldes utat azonban nem csak a hajó törzsének középső része kezdte meg, vele egy időben elindult 50 biciklista is a Goven-i kikötőből, hogy a törzs rész útját szárazföldön követve, megpróbálják megelőzni azt. A biciklisták célja ezen versennyel a pénz gyűjtése, a Royal Navy és a Royal Marines Charity részére. Miután a hajó említett blokkja megérkezik az összeszerelő üzembe, megkezdődik a törsz összeillesztése, így remélhetőleg tartani tudják a 2020-as rendszerbe állítási határidőt.

A Japán Partiőrség három példányt rendelt a francia EC225-ös típusú helikopterből, ezekkel a forgószárnyasokkal a kutató-mentő flottát kívánják erősíteni. A helikopterek beszerzésének ötlete azután merült fel, miután a tavaszi földrengés után kevésnek bizonyult a jelenlegi flotta a hatalmas területen történő kereséshez. Az illetékesek szerint ezek a helikopterek a civil szférában elérhető legmodernebb rendszerekkel lesznek felszerelve.

A korábban rendelkezésre álló információk alapján nem túl meglepő módon az ausztrálok arra a döntésre jutottak, hogy a májusban kivont HMAS Manoora (L 52) sorsára jut a HMAS Kanimbla (L 51) is, nem szánnak rá több pénzt.

Mint ismert a két LPA feladatkörű, eredetileg Newport-osztályú harckocsi partraszállító leamortizálódott voltja miatt 2010 szeptemberében azonnali hatályú kényszerpihenőre került, ahonnét most, már biztos, hogy egyik sem tér már vissza. A közelmúltban fejeződött be a Kanimbla sorsát eldöntő mérlegelés. A Kanimbla nyújtotta képességeket összevetve a helyreállításának költségvonzatával, majd megfűszerezve a kockázatelemzés eredményével az jött ki, hogy a hajóra fordítandó 35 millió dollár egyszerűen pénzkidobás lenne, hiszen a hajó jó esetben 2012 közepén állhatna vissza szolgálatba, ugyanakkor 2014-ben mindenképpen kivonásra kerülne.

Közreműködött: Tcat