|

Jön Perseus, a szuperszonikus csapásmérő

A közelmúltban érdekes terv látott napvilágot: az európai fegyvergyártó konzorcium, az MBDA bemutatott egy többfeladatú eszközt, melyet a jövő csapásmérő fegyverének szán a gyártó. A koncepció a CVS 401 ‘Perseus’ jelölést kapta, célja, hogy leváltsa a jelenlegi csapásmérő robotrepülőgépeket.

A moduláris felépítésű fegyvert kilenc (francia, német, olasz és brit) mérnökből álló csapat alkotta meg a Royal Navy és a Francia Haditengerészet kérésére, a tervek szerint kisebb átalakítással egyaránt alkalmazható lesz szárazföldi, vízfelszíni és víz alatti indítóplatformokról. A rakéta állítólag képes mind vízi, mind szárazföldi célok megsemmisítésére, nem okoz majd gondot sem a gyorsan haladó felszíni, sem a jól védett felszín alatti járművek/objektumok likvidálása. Teszi majd mindezt Mach 3-nál nagyobb sebességgel, erről a forradalmi CDWE technológiával felszerelt ramjet erőforrás gondoskodik. A kompakt hajtóműnek köszönhetően kisebb rakétatest gyártható, mely kompozitból készül majd és nem nélkülözi a „lopakodó”-technológiákat sem, tehát alacsony észlelhetőségű lesz. A nagy utazósebességnek köszönhetően a típus hatótávolságát 300 kilométer felettire tervezik.

Fotó: MBDA ,

A felderítést és a célmegjelölést kétmódú szenzor biztosítja, a fegyver orrába egy AESA radar és egy lézer radar (LADAR) kerül beépítésre. Előbbi lehetővé teszi, hogy a rakéta indítás után derítse fel a célkörzetet, nagysebességű adattovábbításra képes kommunikációs rendszerével továbbítsa a SAR (Synthetic Aperture Radar) vagy DBS (Doppler Beam Sharpening) üzemmódban készített képeket, mely alapján az indítóplatform kezelőszemélyzete vagy más, a hálózatba kapcsolt és parancshozatalra képes személyek döntsenek a megsemmisítendő célpontról, melyet aztán kijelölve visszaküldenek a fegyver fedélzeti számítógépének, hogy az végrehajtsa küldetését.

Fotó: MBDA ,

A célpont megsemmisítését a kompozit rakétatestben elhelyezett három robbanótöltet szolgálja, melyből kettő irányított lövedékként kilőhető a fegyvertérből, míg a harmadik a fedélzeten marad és ott végzi be életét. Ezzel a módszerrel a nagy kiterjedésű célpontok, mint a szárazföldi bázisú, széttelepített légvédelmi rendszerek vagy a hadihajók hatásosabban megrongálhatók, megsemmisíthetők.

Ha minden a tervek szerint alakul és a komplex csapásmérő eszköz megvalósul, akkor az MBDA reményei szerint 2030. körül és még azon túl is széleskörűen alkalmazzák majd.

20 hozzászólás “Jön Perseus, a szuperszonikus csapásmérő”

  1. Mér megint nem értem a kommenteket. Miféle koncepció mentén van szükségéünk ilyenre…?

    300 kilométeres hatótávval csak a mi kedves Kárpát-medencénket tudnánk bombázni vele.

    Légiutántölthető gép addig repül, amíg a tankerkapacitás és a pilóta bírja…

  2. Szerintem ezt senki nem tölti után menet közben 3M sebességnél:)

    Nem azt, hanem a hordozóplatformot.

    Cool cucc, BrahMos-ra emlékeztet picit képességeit tekintve, csak jobb. Ez a kioldható +2 töltet nagyon jó ötlet, megnehezíti a védekezést.
    Ráadásul tök jó cápásan néz ki elölről.

    A lézerradart elmagyarázná valaki?

  3. Puma. Pannon Puma

    Igen, jócskán hajaz a BrahMosra, mire szolgálatba áll talán a BrahMos is fejlődik ! ( na,nem az orosz, hanem az indiai gyártású )

    Nekünk nem kell, van elég fegyverünk….pl. Kalasnyikov D D

  4. Sziasztok! Nekem már egy StormShadow típúsú fegyver is méregdrágának tűnik, ez a kategória nem lesz kissé borsos az alkalmazójának??? El tudok képzelni olyan célpontot (pld. hordozók, stb) amire eleve megéri ráereszteni (anyagilag), csakhogy ilyen prioritású célokból azért annyira sok nincs. (asszimetrikus hadviselésben eleve nem játszik – nah jó, talán egy fontos célszemély likvidálásánál) Az meg egyenesen röhejjes, hogy a Royal Navy is az igénylők között van… Szóval kicsi luxusnak érződik ilyeneket lövöldözni scramjetestöl, AESAástól, mindenestől.

  5. Ha ki lehet vele iktatni a légvédelem hatókörén kívülről a légvédelem nagy és közepes hatótávolságú ütegeit, akkor az a tucat, amire egy országnak szüksége van belőle megéri.

    A lézerradar pedig magyarul lidar. Hatalmas előnye, hogy faszán lehet fókuszálni, így csak a konkrét célponton lehet detektálni, hogy őket éppen detektálják. Meglehetősen pontos képet ad, ez itt Manhattan déli része felülről, jól látható, hogy a személyautókat is szépen el lehet különíteni egy kis méretű térképészeti lidaron, hasonló eredményt produkálhat a méretek miatt a fegyverbe beépített változat (leszámítva, hogy az nem felülről fog szkennelni):
    http://www.noaanews.noaa.gov/stories/images/manhattan-lidar092701.jpg

  6. Nem hiszek az ilyen cuccokban. Túl nagyok, túl drágák, a megnövekedett észlelési távolság miatt meg oda a sebbeségből adodó előn jó része. Szerintem ha egy ilyen cucc túl is lépi a hangsebességet, annak akkor van értelme ha „szupercirkáló” üzemmódban teszi hagyományos sugárhajtoművel.

  7. Kövezzetek meg, de mi a jó fenének vennénk egy olyan fegyvert, amit csak a saját szövetségeseink ellen van értelme bevetni???

    A mostani háborúk jelentős részében ( hohóóó, Líbia) kifogytak a szövik a tuti kis arzenáljukból, mert rohadtul drága, és a előállítása időigényes. Már megbocsásson bárki de egy Líbiai tankot egy szaros páncéltörővel is ki kellene lőni, nem félmillás-millás (dollárban) lézeres mittudoménmi bigyóval.

    Nekem mondhat bárki bármit, de egy 80 tonnás vastömeg felderítése negyven éve nem gond, a megsemmisítése ugyanannyira kipróbált rendszer, akkor miért is emelkedik az ár a csillagokba???

  8. Ha az ára mondjuk 3 millió $, akkor az ára még mindíg 1/10 -e vagy 1/50 -ede annak az egy darab földön álló vadászgépnek, amit elpusztít.

    Az ár egyrészt azért emelkedik, mert nagyobb távolságból, pontosabban, nagyobb valószínűséggel, biztonságosabban semmisítik meg a célt, (illetve, utánaszámolással lehet, hogy az elkerült veszteségek miatt még olcsóbb is valamivel), de azt se felejtsük el, hogy a célpont ára is növekedett. (mennyi lehet, egy T-72?; kb 2 millió $ szerintem, tehát még mindíg megéri)