A történet publikus vonala szűk másfél héttel ezelőtt kezdődött, mikor is a Bloomberg üzleti napilap azon értesüléséről számolt be, miszerint a General Dynamics/Austal nevével fémjelzett, teljesen alumínium törzsű Independence-osztályú LCS első tagja, az LCS 2 / USS Independence esetében agresszív korrózióval küzd a U.S. Navy. Konkrétan kontakt (galvanikus) korrózióval a hajó meghajtási rendszerében, ahol az acélszerkezetű waterjet-ek az alumínium hajótesttel kerülnek kapcsolatba.
LCS 2 / USS Independence | Fotó: Austal ,
A kontakt korrózió olyan elektrokémiai folyamat, mely különböző fémekből álló szerkezetek érintkezési felületein veszi kezdetét, ha azok elektrolittal kerülnek kapcsolatba – márpedig a tengervíz kiváló elektrolitnak tekinthető. A folyamat során alapvetően egy galvánelem keletkezik, ahol az anód (pozitív pólus) korrodál és ennek során elfogy. Tipikus eset az érintkezésben lévő, és elektrolitban dagonyázó acél és alumínium esete, ahol az alumínium funkcionál anódként. Az elérhető információk szerint ezen folyamat emészti az LCS 2-est, melyre állítólagosan némi, a hajó harci rendszeréből eredő kóboráram indukálta elektrolízis is rásegíthetett.
Felmerülhet a kérdés, hogy sem a több mint 200 alumínium törzsű (komp)hajót a háta mögött tudó Austal-nál, sem pedig az acél/alumínium szerkezetű hadihajókat is üzemeltető (a Ticonderoga-osztály, mint a rossz tapasztalatok miatti utolsó próbálkozás) U.S. Navy-nél nem látták ezt előre? Nos, minden bizonnyal számítaniuk kellett erre, csak állítólagosan a korábban a szanálással is szembenéző LCS program árcédulájának farigcsálása kapcsán kimaradt ez-az, köztük a katódos védelem, mely a hajózásban (is) a kontakt korrózió elleni védekezés egyik bevett módja.
A rendelkezésre álló információk szerint az LCS 2 esetében az első adandó alkalommal utólagosan kivitelkezésre kerül a megoldás (egy közeljövőbeni szárazdokkos waterjet csere móka során), ahogy a megtanult lecke részeként az LCS 4 esetében szintúgy – még a Navy-nek történő átadása előtt. Az Independence-osztály harmadik tagja, az LCS 6 esetében pedig már az építési folyamat részeként gondoskodnak ezen korrózióvédelmi megoldás meglétéről.
Ezen kellemetlen malőr lehetett volna az Austal és a U.S. Navy által, az új hajóosztály gyermekbetegségeinek részeként, csendben megtanult lecke, ám az Austal másképp döntött. Az ausztrál vállalat a civil megrendeléseinek néminemű csökkenése miatt nemrégiben jelentette be, hogy az eddiginél komolyabban tervez nyitni a védelmi szektor felé. Ennek tükrében lehet, nem a legbölcsebb módon kezelték le az esetet: a felreppenő hírekre fogták magukat és első hadihajójuk megrendelőjébe „beleharapva” hárították saját felelősségüket: a vállalat vezérigazgatója egyrészt teáskanálban tomboló viharhoz hasonlította a korróziós híreket, másrészt megemlítette, hogy az eddig az Austal által átadott több mint 220 alumínium törzsű hajó esetében, azok megfelelő karbantartása esetén nem jelentkezett kontakt korróziós probléma.
Ergo a Navy a hunyó. Hogy is mondjuk… egy, a tervezett céljaik szempontjából kiemelt ügyfél „érdekes” kezelése, na!
És hogy teljes legyen a kép, azért azt se feledjük el, hogy az Independence-osztálynak a Navy közbenjárása végett már nem riválisának számító, a Lockheed Martin/Marinette Marine nevével fémjelzett Freedom-osztály első egysége kapcsán is adódtak problémák: egyrészt repedések jelentkeztek az alumínium felépítményen (a számítások szerint várt helyeken), másrészt megrepedt az acél hajótörzs is. Igaz utóbbi „csak” a nem megfelelő kivitelezés miatt, nem pedig tervezési hiba végett.
Csak nekem tűnik úgy , hogy ezekkel a „következő generációs” modern hajókkal csak a baj van? Nem lenne jó , a régi hajók alapját felhasználni az új tipusokhoz?
Egyszer régebben mintha hasonló „fémpusztulásról” számoltak be az oroszoknál, ahol a tengeralattjáró titánja kikezdte a dokkot, de ne vegyétek készpénznek…
Nem ujdonság. Alighanem számítottak is rá. Az alamínium hajók még édesvízben is rohadnak, minden galvánosság nélkül.
Volt 1 Amerika Kupát nyert bronz-alumínium hajó, ami 2 hónap alatt feloldódott a tengerben.
1x betettem talán ide is 1 hosszú képriportot a kaszpi – tengeri szörnyről. Látszanak is az oldalán a hatalmas cink(?) anódok, amik direkt azért vannak, hogy fogyjanak.
Na pont ezt akartam írni, hogy a anódos védelem nem olyan nagy cucc, egy sima motorcsónak külmotoron is van egy cinkplecsni, hogy az fogyjon. Egyébként, mégis mire számítottak, amikor kihagyták?
Ezt nem értem.Tudják,hogy nem tudnak alumíniumból rendes hajót csinálni.
Már a Ticonderoga-osztálynál is baj van az alumínium ötvözettel mondjuk akkor azt mondták(NAVSEA),hogy az LCS-k már olyan ötvözetből készülnek ahol ez nem lesz baj…
igla
A titán tengókkal(Papa osztály) az volt a baj,hogy repedtek a titán merevsége miatt.
Szerintem direkt hagyták. ” Ha ilyen smucigok, és ilyen okosok vagytok, akkor szopjatok.” gondolattal.
Azt hiszem, normál esetben a vas az alumíniummal nem galvánozik.
Minden új fémmel, mindig baj van. Csak a tapasztalat mondja meg. A német antimagnetic tengeralattjárót is 2 évesen selejtezni kellett. Nem is építettek többet.
ennyit ér.Amerika mi ?