A Boeing június 2-i bejelentése szerint május 30-án újabb 2 F-15K Slam Eagle érkezett meg a Koreai-félsziget déli felére. A 49 és 50-es oldalszámú gépek a St. Louis – Palmdale – Hawaii – Guam – Dél-Korea útvonalon érkeztek meg, hogy csatlakozzanak a Daegu légibázison állomásozó kollégáikhoz.
A géppár 2011. május 25-én kelt útra a Boeing St. Louis-i létesítményéből – a fenti fotó is ekkor készült. | Fotó: Boeing ,
Mint ismert Dél-Korea 2002-ben döntött az F-15E Strike Eagle továbbfejlesztett változata mellett – 40 csúcskategóriás vadászbombázóval erősítve ezzel légierejét. Az F-15K Slam Eagle elnevezést kapott példányok leszállítása 2005-ben kezdődött meg, majd 2008 áprilisában újabb 21 gép került megrendelésre, már Pratt&Whitney F100-229EEP erőforrásokkal. Ezen utánrendelés teljesítését tavaly kezdte meg a Boeing, 6 példányt átadva a megrendelőnek. Mivel idén márciusban további két gépet szállítottak le, a mostani gépekkel a Next Fighter II programban immáron 10 gép került leszállításra. A maradék 11 gép 2012 áprilisáig érkezik majd meg.
Amennyire én tudom, az EEP verzió nem erősebb a PW229-esnél, csak az élettartam kedvezőbb. Az F110GE129C-nél se erősebb.
Ha már egyszer létrejött egy alapvetően nagyon hasonló, de még jobb radarral rendelkező verzió (F-15SG), akkor ezeket az utánrendelteket miért nem olyan konfigurációban rendelték meg?
Az F-15K első és a mostani szériája csak hajtóműben tér el, de egymáshoz képest azonos, viszont eltér a szingapúri F-15SG-ktől.
Az, hogy Szingapúr F-110-es hajtóművel rendelte meg a 15-öst, még elfogadható, főleg, hogy a koreaiak után már beindult a verkli. Tudvalevő, hogy az F-15K-ig mindössze csak egy tesztgép repült GE hajtóművel, a Sas-ok hajtóműve ugyanis addig kizárólag a PW F100-as család valamelyike volt. Oké, hogy a GE már 1999-ben sikeresen keresztülment az elfogadtatási teszteken és akkor még az USAF volt a célpont, de, hogy korea miért döntött az F110-esek mellett, nem tudni.
Az amerikaiak nem rendeltek egyetlen GE hajtóművet se egyetlen F-15-öshöz se, a koreaiak pedig az F-16-osaikban kizárólag PW hajtóművekkel bírtak, köztük az F100PW229-essel, ami az F-15K alapját képező F-15E alaphajtóműve. Innen szinte kötelező lett volna, hogy ők is olyan gépet rendeljenek, amiben PW hajtómű van. De nem. Plusz lóvé csak azért, hogy olyan konfigurációjú gépnek induljon be a gyártása, ami korábban még nem volt. Hiszen itt a törzshátsórész nem azonos méretű. Innen a szingapúri rendelés már érthető. Sőt, a közben külön szálon futú Szaúd Arábia által igényelt átépítések is. Itt volt az, hogy a PW229-es hajtóművek sorra mentek tönkre a sivatagban az F-15S-ekben, mire a pW flegmán az üzemeltetőket vádolta meg hanyagsággal, illetve a gázhő jelentős visszavételét, ezáltal az F-15S-ek kiherélését javasolta, mint megoldást. Holott a megoldás az volt, hogy a PW hajtóművek hátsó támcsapágya a gyűrűs tüzelőtér „belsejében” (a tüzelőtér közrefogja a csapágyazást) van, míg a GE hajtóművénél (az összesnél jóformán) a tüzelőtér után található, jobban szerelhető és a bevonatolása is olyan, hogy a sivatagi homok nem üvegesedik ki raja. Ezen felül a kétáramúság is nagyobb, illetve a tüzelőtér szekunder köre is olyan, hogy jobb a hőelvonás. Az a jelenség, ami az amúgy is igen forró PW229-eseknél a sivatagban előjött (ne feledjük, azok az F-15E-k, melyek 229-es hajtóművel szereltek, jól megkülönböztethetők az első, F100PW220-assal szerelt szériától a CFT tartályokon (és ha azokat levesszük, akkor az alatt) található pótbeömlők miatt)az a GE hajtóműveknél megszűnt.
Na ezek után nem világos, hogy a második F-15 széria akkor miért lett PW229EEP-vel szerelve? Magasabb hajtómű élettartam? Rendben, de ettől még ez nem azonos (bár lehet sokmindenben csereszabatos) a 16-osaikban lévő 229-esekkel, szóval ez már egy újabb logisztikai kihívás.
Az amerikaiak nem rendeltek egyetlen GE hajtóművet se egyetlen F-15-öshöz se
Mostanra teljesen összezavartál. Még te magad írad asszem, hogy az első szériás F-15E gépek – és ez van az egyik WAPJ-ban is – az még GE hajtóművel bírt és bír a mai napig is az egyik TFS.
Ilyet biztos nem írtam. Csak annyit, hogy az első 133 vagy 134 gép még az F-15C-ből ismert F100PW220-asokkal lett szerelve és repül velük még napjainkban is. Pl. Seymour Johnson-on is ilyenek vannak csak.
Érdekes , hogy ezek a gépek kategóriákat vernek az ÉK-i légierő összes gépére , és még van aki veszélyesnek tartja az ÉK-i légierőt…
Asszem az ÉK légierő már inkább önmagára veszélyes, mint DK-re:D
Ott a pont! :D
Szinte az összes PW hajtómű jellemzője, hogy a nagynyomású forgórész hátsó csapágyát a „kazánház” közepére rakják, alaposan megnehezítve a kenését, hűtését. A megoldás előnye a rövidebb tengely, amely vibrációja alacsonyabb lehet, és nagy túlterhelésnél kevésbé „görbül”.
USAF széria F-15E NEM repül F110-essel.
Szerintem nem az Észak-Koreai Mig-15-östöl tartanak a legtöbben, hanem a tömegpusztitó fegyverektől.
Aki képes atom fegyvert létre hozni, az képes vegyi- és biológiai fegyvert is késziteni. A másik kártya az északiak kezében a tüzérség és a harcászati rakéták. Több ezer, tizezer lövedék ellen nem lehet védekezni, megzavarni. Az északi vezetők tudják, hogy nem nyerhetnek háborút, egy lövésük van, ezért az a céljuk, hogy annyi veszteséget okozzanak, amennyit tudnak, mindegy, hogy civil, vagy katona.