A Líbia elleni nyugati intervenciónak több pozitív hozadéka is van a repülő fegyvernemre nézve. Egyrészt ugyebár a pilóták éles harci tapasztalatokat szerezhetnek (ráadásul nem túl veszélyes környezetben), a nemrég megjelent új típusok pluszpontokat szerezhetnek a potenciális vevőknél, és talán a civilek számára is világossá vált, hogy bizony szükség van katonai repülőgépekre. Utóbbi a haderők vezető állományára hatványozottan igaz (már persze azokban az országokban, ahol felelős emberek töltik be ezeket a posztokat), akik szintén felhasználhatják a hadműveleteket a beszerzések sürgetésére, anyagi juttatások kicsikarására.
Dánia azon nemzetek közé tartozik, melyek potens, állandóan harcra kész, az ország érdekeit külföldön is érvényesíteni képes légierővel rendelkeznek. Esetükben a repülő haderőnem gerincét a Lockheed Martin F-16AM/BM jelenti, mely az MLU korszerűsítés után még jelenleg is komoly erőt képvisel. A harminc gépből álló flotta hat tagja jelenleg is bizonyítja a Dán Királyi Légierő képességeit, mégpedig azzal, hogy a nemzetközi erők részeként tevékenyen hozzájárul a líbiai kormányerők támadásához. Azonban a Fighting Falcon leváltása időszerűvé vált a dánoknál is, a döntést viszont még nem sikerült meghozni.
Mint ismeretes, sokáig az F-35 Lightning II volt az abszolút esélyes, ám a költséges égbe kúszása miatt végül lemondtak róla. Jelen állás szerint a Boeing F/A-18E/F Super Hornet tűnik a legvalószínűbb választásnak, bár a dán katonai vezetés legújabb nyilatkozata mást sejtet. A napokban ugyanis felhívták a kormány figyelmét arra, hogy – figyelembe véve a líbiai tapasztalatokat – sürgősen újra kell indítani az FRP (Fighter Replacement Program – vadászgép helyettesítése program) tendert. „A fegyveres erőknek szükségük van egy fejlett, csökkentett észlelhetőségű típusra az F-16 helyett.” – áll a politikusok elé terjesztett dokumentumban.
Dán F-16 a 2005-ös radomi repülőnapon ,
„A dán pilótáknak a lehető legmodernebb, csökkentett észlelhetőségű vadászbombázóval kell repülniük, ha háborús zónába indulnak.” – mondta Henrik Dam Roboe vezérőrnagy, a dán Taktikai Légi Parancsnokság vezetője. „Ez az egyetlen eszköz rá, hogy ne érezzék magukat sérülékenynek. Ha egy légvédelmi rendszerekkel teletűzdelt vidék felett kell repülniük, fontos, hogy minél láthatatlanabbak legyenek a radarok számára.”
Többek között a vezérőrnagy is azt az egyre népesebb tábort gazdagítja Dániában, mely amellett kardoskodik, hogy a lehető legrövidebb időn belül újra kell indítani a vadászgép-beszerzési programot. Eredetileg erre csak 2012-ben vagy 2013-ban került volna sor, ami a procedúra hosszadalmasságára való tekintettel nagyjából 2020 tájékára eredményezett volna bevethető repülőgépeket. A cél érdekében a Dán Ipari Szövetség új lobbicsoportot hozott létre DIFAT (Danish Industry Fighter Aircraft Team) néven, mely már fel is vette a kapcsolatot több gyártóval, megvitatva az ipari szintű együttműködés lehetőségét.
A mezőny nyilvánvalóan a szokásos lesz, tehát nevezhet majd az F-35, a Gripen NG, a Super Hornet és a Typhoon. Közülük a katonai vezetés mindenképpen az F-35-öst választaná, amihez viszont feltétlenül szükséges a politikusok támogatása, mivel a Joint Strike Fighter rendkívül drága. Igaz ugyan, hogy az F/A-18, mely a második legesélyesebb, sem kevésbé olcsó, de mégis vonzóbb lehet a kormány számára. A Super Hornet azért is szállhat szembe eséllyel a Lightning II-vel, mert a Boeing nemrégiben bejelentette: tervezi a típus csökkentett észlelhetőségű változatának piacra dobását. Ez pedig Dánia mindkét fél számára megfelelne – bár egyelőre az is kérdéses, hogy tényleg felgyorsul-e az FRP program.
