1959. március 17. – először emelkedik a felszínre tengeralattjáró az Északi-sarkon. A jégpáncélt elsőként az Egyesült Államok első sorozatban gyártott atom-tengeralattjáró osztályának, a Skate-osztálynak névadó egysége, a USS Skate (SSN 578) törte át. Az azóta eltelt kicsit több mint fél évszázad alatt a U.S. Navy atom-tengeralattjárói több mint 25 alkalommal tértek vissza az Arktisz jege alá sarki körülmények között tesztelni az új eszközöket, taktikákat, illetve gyakorolni az utóbbiakat. A 2 évente megrendezendő, cirka 2 hetes gyakorlat neve Ice Exercise, azaz ICEX.

A USS Skate (SSN 578) és testvérhajója, a USS Seadragon (SSN 584) az Északi-sarkon 1962-ben | Fotó: Arctic Submarine Laboratory, U.S. Navy ,

Anno az ICEX 2009-ről írunk egy kis szösszenetet, de az ICEX 2011 kapcsán naponta, pár naponta tudósított a Navy, így arra gondoltunk ezen információkból mazsolázgatunk egy kicsit.

Haladjunk tán időrendben! Ehhez azonban még tisztázni kell azt is, hogy az ICEX nem csak azt takarja, hogy 2 atomtengó elcsörtet északra és ott bohóckodik 2 hetet. Nem, az ICEX egy akkurátusan előkészített gyakorlat, melynek bár főszereplői az atom-tengeralattjárók, tevékenységük monitorozása és segítése végett „fehérköpenyesei” is jelen vannak. Az egész gyakorlatot a San Diego-ban található Arctic Submarine Laboratory koordinálja. A gyakorlat előkészítéseként a University of Washington 1943-ban alapított, a Navy-vel ezen a téren 1974 óta együttműködő alkalmazott fizika tanszékének (Applied Physics Laboratory) munkatársai az amerikai, kanadai és angol haditengerészetek tagjaival karöltve az Alaszka partjai mentén ilyenkor még vígan vastag sodródó jégpáncélon egy szimpatikus területén egy kis bázist húznak fel. Az Alaszka északi partján fekvő Prudhoe Bay-től északra 2 évente felállított bázisok az Applied Physics Laboratory Ice Station (APLIS) név alatt futnak. Természetesen a két legyet egy csapásra elv alapján a Navy gyakorlatát támogató kutatói és logisztikai jelenlét ideje alatt végzett mérések megosztásra kerülnek a tudományos közösséggel, illetve nem csak a Navy-t támogató tevékenységek zajlanak.

Az APLIS természetesen a korábbi évekhez hasonlóan idén is a Beufort-tenger jegén, Prudhoe Bay-től cirka 160 mérföldnyire északra került létesítésre.

Az ICEX 2011 APLIS kiszemelt helyszíne a tábor felhúzása előtt, március legelején – akkor valahol itt volt: é. sz. 73 fok , ny. h. 147 fok ,

És így néz ki a tábor – ICEX 2011 APLIS madártávlatból. A gyakorlat ideje alatt 27 állandó lakos tartózkodási, sok másnak pedig megfordulási helye ,

A tábor épületeihez szükséges anyagok, a berendezések és persze az igen combos, napi 5 000 kcal bevitelt biztosító kaja mind 2 Cessna Caravan segítségével érkezett. Hideg van ott na, valamivel kell tüzelnie a szervezetnek, azaz kell a sok kalória! ,

Az ICEX 2011 APLIS főhadiszállása – ha minden igaz nem sokkal a USS New Hampshire első, hajnali bejelentkezése előtt ,

Akkor most pedig merüljünk alá… Március 15-én jelentették be, hogy melyik két tengeralattjáró ment az idei ICEX-re. Ezúttal egy Seawolf-ra, konkrétan az 1998-ban hadrendbe állt USS Connecticutra (SSN 22) és az első Block II-es Virginia-ra, a 2008-ban hadrendbe állt USS New Hampshire-re (SSN 778) esett a választás. A Connecticut már vett részt ICEX-en (a 2003-ason biztosan), míg a New Hampshire a második Virginia lett, mely ellátogatott a sarki világba – 2009 őszén a USS Texas volt az első.

A USS Connecticutot az ICEX 2003 alatt végrehajtott egyik felmerülése során egy jegesmedve várta. A Fred-nek elkeresztelt jószág megpróbálta megcsócsálni a hatalmas halat… :) ,

Fred megközelítési íven. Az ICEX szokott idejekor még nem jellemző a jegesmedve aktivitás, ám persze ettől még érthető okokból készülnek rá. 2003-ban egy kicsit később, áprilisban tartották a gyakorlatot, melynek szinte egész ideje alatt a tábor környékén ólálkodott ezen fiatal jegesmedve ,

A gyakorlaton részt vevő tengeralattjárók megnevezése egyébként egybeesett azok helyszínre érkezésével. A USS New Hampshire helyi idő szerint március 15-én 03:30-kor jelentkezett be, így a tábor helikoptere hajnalban a levegőbe emelkedett jégmentes területet keresni a felszínre emelkedéshez – a tengeralattjáró persze saját maga is tud megfelelő helyet keresni a felfelé néző szonárjával, ám így sokkal gyorsabb és kényelmesebb. Míg a USS New Hampshire a kiszemelt terület felé tartott a várakozásokkal ellentétben a USS Connecticut is jelezte érkezését. A várakozásokkal ellentétben, hiszen csak másnapra várták, ami valószínűsíti, hogy sietni tudott, ami pedig azt sugallja, hogy a jégpáncél egyenetlen alját pásztázó és felderítő, az azzal történű ütközés elkerülését segítő új, „Orca” névre hallgató szonárrendszere jól működik. Elvileg pont ennek a rendszernek az éles tesztje volt az idei ICEX egyik fontos eleme.

A felmerülésre kijelölt, jéggel nem fedett területekre Water Works-ként utalnak. Hogy csak idén, vagy mindig, azt sajna nem tudom. A tábor tagjainak egy dedikált csapata felderíti, majd kivonul ezekre a helyekre. A koordinátákat a bázisra visszaküldik, ahonnát átjátszák a tengeralattjárónak. Mindezen felül a kint lévő csapat jeladót süllyeszt a vízbe megkönnyítve a tengeralattjárósok dolgát. A tengeralattjárók várt érkezésének időtartamában akusztikus jeladót – egy egyszerű zajkeltőre tessék gondolni – üzemeltet maga a bázis is. Idén ezt egy Raytheon eszközzel is megfejelték, mely adatfolyamként rendszeres időközönként a bázis koordinátáit sugározta ki a vízbe. A forón egyébként a USS New Hamshire látható ez egyik Water Works-ben. ,

Persze a nem jéggel fedett területeken a felszínre emelkedő tengót ki is kell kötni! A táborból érkező fogadócsapat ehhez is előkészíti a terepet: lyukakat fúrnak a jégbe és acélcsöveket süllyesztenek beléjük, amikhez majd a tengerlattjáróról átdobott köteleket erősítik. Meg kell oldani a tengeralattjáró és a ‘part’ közti közlekedést is, hiszen a gyakorlat alatt van egy, az adott részfeladatoknak megfelelően cserélődő csoport rajtuk. ,

A Marvin Gardens-ek, azaz a jégpáncélt áttörö felemelkedések helyszínein persze jó eséllyel takarítania kell a jeget a törzs búvónyílésairól a helyszínre érkezetteknek. Az idei helyszíneknek 2 láb vastag jéggel fedett területeket jelöltek ki. Ja és honnan tudják pontosan hol vannak a búvónyílások? Nos, korábban lemérték egy kötéllel a toronytól – tényleg :) ,

A tengeralattjárók tevékenységében a VIP látogatások – példul a haditengerészet minisztere – mellett idén egy valami okozott némi szünetet: a USS New Hampshire oxigéngenerátora bemondta az unalmast. És ugyan a tartalék rendszerrel – nátrium-klorát „gyertyák” – égetésével is tudnak teljesen biztonságos módon oxigént előállítani, azért a U.S. Navy csak odareptetett az oxigéngenerátor gyártójától szerelőket. Akik március 24 este érkeztek Prudhoe Bay-be, onnét pedig másnap a jégen lévő táborba – ahonnét március 26-án vitte helikopter őket a Virginia-osztályú SSN-hez.

Más különösebb problémáról nem szól a fáma – már ha nem tekintjük annak, hogy a New Hampshire-en látogatást tett Reuters szerint annak belsejében kondenzvíz kezdett csöpögni, amit kényesebb területeken fóliával kellett felfogni és hogy olyan komfortfaktorral is adódtak gondok, mint a benti hőmérséklet. Ezeket egyébként a NAVSEA március 24-én megerősítette:

„A tengeralattjárón egyéb apróbb kényelmi – hőmérséklettel és páratartalommal kapcsolatos – problémák jelentkeztek. Ezen problémák orvosolva lettek és nem is befolyásolják a tengeralattjáró biztonságos működését.”