Az, hogy az Amerikai Egyesült Államok haderőnemeinek katonai repülőgépei szinte a világ minden pontjára képesek eljutni és ott harctevékenységet folytatni, jelentős részben annak köszönhető, hogy az USA rendelkezik a legnagyobb tankerflottával. Légi-utántöltő repülőgépeik jó része jelenleg a Boeing KC-135 család modernizált változata, melyek minden aktuális hadszíntéren jelen vannak. Ebből adódik, hogy sokszor kell veszélyes területek felett repülniük, aminél már csak az rejt magában nagyobb kockázatot, ha egy konfliktuszónában található repülőtérre kell leszállniuk vagy onnan felszállniuk.
Utóbbi esetekben a kézi hordozású föld-levegő rakéták (angolszász terminológiában rövidítésük MANPADS) jelentik a legnagyobb veszélyt, melyeket bármelyik lázadó elem könnyen beszerezheti a feketepiacon. Egy légi-utántöltő repülőgép pedig igencsak zsíros célpontot kínál, így fontos, hogy megfelelő önvédelmi berendezésekkel lássák el a tankereket. Ezt pedig úgy szerették volna elérni a USAF illetékesei, hogy közben ne kelljen hazarendelni a repülőgépeket a szerelőüzemekbe. A megoldást a Northrop Grumman vállalat egyik új terméke, a Guardian jelentette.
A Guardiant a gyártó kifejezetten a nagyobb méretű teherszállító és légi-utántöltő repülőgépek számára fejlesztette ki, feladata a MANPADS-ok elleni védelem. Ez egy modern lézeres rakétavédelmi rendszer, mely tartalmaz egy többsávos lézeres célmegjelölő-célkövetőt és egy ultraviola tartományban működő rakétaközeledés-jelző szenzort. Működési elve a hasonló rendszerekét követi: érzékeli a közeledő légvédelmi rakétát, beméri annak vezetőfejét, majd koncentrált lézersugár segítségével eltéríti azt a repülőgép felől. Legfontosabb előnye azonban a konkurensekkel szemben az, hogy mindössze egyetlen konténerből áll, melyet roppant egyszerű módon lehet felszerelni a törzs alá.
Az Amerikai Légi Nemzeti Gárda kötelékébe tartozó 190. Légi-utántöltő Wing egyik KC-135 repülőgépén folytatta le a Northrop Grumman a Guardian általános kiértékelő tesztjeit január 11-i kezdettel, melyek mostanra már be is fejeződtek. A sikerre való tekintettel 2011 második negyedévében a rendszerrel további teszteket is lefolytatnak majd, ezúttal már az Eglin légitámaszponton.
„A Guardian életképes megoldásnak bizonyult a KC-135-ösök védelmére, mely anélkül integrálható, hogy komolyabb beavatkozást kellene végrehajtanunk. Ezek a légi-utántöltő repülőgépek Vietnam óta a tűzvonalban vannak, megérdemlik tehát a biztos védelmet.” – mondta Keith Lang ezredes, a 190. ARW parancsnoka. „A Guardian bizonyította képességeit a tesztek során, és készen áll a teljes ütemű sorozatgyártásra.”
„A Guardiant a gyártó kifejezetten a nagyobb méretű teherszállító és légi-utántöltő repülőgépek számára fejlesztette ki, feladata a MANPADS-ok elleni védelem. Ez egy modern lézeres rakétavédelmi rendszer, mely tartalmaz egy többsávos lézeres célmegjelölő-célkövetőt és egy ultraviola tartományban működő rakétaközeledés-jelző szenzort. Működési elve a hasonló rendszerekét követi: érzékeli a közeledő légvédelmi rakétát, beméri annak vezetőfejét, majd koncentrált lézersugár segítségével eltéríti azt a repülőgép felől.”
Nem nagyon értek hozzá, de gondolom, ebből is több fajta létezik, ami a rávezetést illeti: hőérzékelős, infravörös, stb. Ez a rendszer minden fajta ellen jó? És vajon az a „koncentrált lézersugár” hatástalanítani tudja a légvédelmi gépágyúk lövedékeit is?
A hőérzékelős és az infravörös az ugyanaz.
Az ultraviola meg ultraibolya.
szvsz
Aminek az elejében vmi CCD van operáljon az bármilyen frekvencián az ellen elvileg jó. Ez jelenleg nem véletlenül az infra sáv, bizonyítottis már a rendszer nem keveset.
„És vajon az a “koncentrált lézersugár” hatástalanítani tudja a légvédelmi gépágyúk lövedékeit is?”
Ahoz még „picit” fejlődnie kéne. De sose volt célja és a fő veszélyforrás az elmúlt 20év alapján nem is a légvédelmi gépágyú.