|

2011 tavaszán újra repülhet Mosquito

A dominánsan faszerkezetű de Havilland Mosquito a II. Világháború kétségtelenül egyik legsokoldalúbb harci gépének bizonyult. Az eredetileg fegyvertelen könnyűbombázónak indult Mosquito nappali és éjjeli vadászként, vadászbombázóként, (fotó)felderítőként és tengerészeti szerepkörben is kiemelkedően megállta a helyét.

Mosquito B. Mk XVI

Elsősorban “Mossie”, a szerkezetére utaló “The Wooden Wonder” vagy a szintén faszerkezetére utaló “The Timber Terror” becenevekkel futott a gép | Forrás ,

Az 1940 – 1950 között legyártott majdnem 7 800 gépből azonban mára alig maradt mutatóban, összesen 30 körülire teszik a megmaradt gépek számát – kétségtelen, hogy a nagyrészt faszerkezetű gép rosszul viselte az igen gyakran kültéri viszontagságokat. A legtöbb Mosquito Angliában került kiállításra, de például Új-Zélandon is akad 2 példány. Illetve három…

Igen, nem véletlenül hoztuk példaként pont a kiviket: jelenleg 3 Mosquito repképes állapotba hozása van folyamatban ha minden igaz és ezek közül az egyiket Új Zélandon pátyolgatják.

A Kanadában legyártott KA114-ről van szó, ami a 338 db Mosquito FB Mk 26 egyike. Vadászbombázó alváltozatról van szó, konkrétan az FB Mk VI kanadai variánsának (FB Mk 21) továbbfejlesztett változata.

Az 1945 februárjában elkészült gép karrierjét egy 2 hónapos, Új-Skóciában töltött időszakot leszámítva alapvetően végig tartalékállományban töltötte, harcot sohasem látott. 1948 áprilisában sorolták a lakosság által megvehető státuszba.

Egy farmer vette meg, aki az albertai Milo közelében fekvő birtokára szállította – a gép itt töltötte az elkövetkező 3 évtizedet. 1978 nyarán azonban egy bizonyos Ed Zalesky tudomást szerzett a gépről és megszervezte annak a kanadai légi és közlekedési múzeumba juttatását.

Ekkora a gép már elég ramaty állapotban leledzett: egyik motorja sem volt meg és a futóművek is elkalandoztak valahova. A trélerre emelés közben ráadásul a törzs a szárnyak előtt kettétört – a motorok és a futóművektől eltekintve azért nagyjából egyben lévő gép egyéb részei azonban szerencsére jobb állapotban voltak, így egy restaurációra alkalmas gép került a múzeum tulajdonába. Ahol nem történt vele semmi ilyesmi, míg 2004-ben a világháborús gépek megmentésével és repképes állapotba hozásával foglalkozó Fighter Factory tulajdonosa, bizonyos Jerry Yeagan megvásárolta.

Ezt követően a gép restaurációs munkálataival az új-zélandi Avspecs lett megbízva, akik hatalmas fába vágták fejszéjüket, hiszen a gépből nagyobbrészt csak a fém alkotóelemek maradtak meg, így rengeteg famunkára volt szükség. A gép azonban már meglehetősen jó állapotban van, – augusztusban kapta meg a 2. Merlinjét (képek) – “első” repülése 2011 tavaszára van ütemezve, míg első szereplésének helyszínéül az új-zélandi, a veterán gépeket felvonultató Ardmore Air Show van megjelölve. Utóbbit egyébként szeptemberben szokták megrendezni.

Immáron mindkét Merlin erőforrás a helyén

Immáron mindkét Merlin erőforrás a helyén | Forrás ,

Jó hír, hogy Yeagan tervei szerint a gép végleges otthonába – Military Aviation Museum, Virginia Beach, USA – érkezése előtt Angliában is szerepelni fog, ergo akár a magyar érdeklődők egy részének is elérhető közelségbe kerülhet egy újabb veterán legenda.

Képek a felújítás 2006-2008 közti szakaszáról

11 hozzászólás “2011 tavaszán újra repülhet Mosquito”

  1. Amire a “dagadt” is azt mondta, hogy LE KELL MÁSOLNI az repüljön is!
    Már csak egy Bf-110 G4-es kellene repülőképes állapotba hozni vagy replikázni…
    De kinek van erre pénze?
    Azért egy kicsit szomorú, hogy német, olasz, francia és lengyel II. vh-s gépekből alig van repülőképes állapotban egy kettő. Jó hogy épült pár Me-262-es replika, de 190-ből “még” nincs ha jól tudom. A 109-re meg úgy vigyáznak mint a hímesre. Az lenne az igazi visszaemlékezés, ha a “Johnny Walkeres” Lancastert nem csak Hurricane és Spit-ek kísérnék, hanem egy-egy 110-es és Ju-88G is.
    Reméljük a jövő, majd ezt is orvosolja!

Fórum hozzászólások

There are no comments in the forum topic that is associated with this post.