Egy ellenséges terület fölött repülő helikopterre a földről többféle veszély is leselkedik, melyek ellen minden lehetséges módon védekezni próbál. Ilyenek például a vállról indítható légvédelmi rakéták, ellenük rakétaközeledés-jelzővel vagy infracsapdaszóróval folytathat ellentevékenységet. Azonban a kézi lőfegyverek (gépkarabélyok, géppuskák) tüze ellen nem sokat tehet egy forgószárnyas, főleg ha váratlanul éri egy össztűz. Most viszont megjelent egy eszköz, mely megoldást kínál erre a problémára.
A HALTT (Helicopter Alert and Threat Termination) rendszer feladata, hogy még azelőtt jelezze a pilótáknak, hogy a földről tüzet nyitottak rájuk, mielőtt a lövedékek elérnék a forgószárnyast. Ezt úgy éri el, hogy kifinomult érzékelői segítségével észleli a lőfegyverek tüzelésekor keletkező szuperszonikus lökéshullámokat, melyeket a lövedékek keltenek. Ráadásul többre is képes ennél, ugyanis ezzel egy időben a lövész helyét is meghatározza, így a helikopterben ülő fegyverzetkezelők azonnal megkezdhetik az ellentevékenységet.
A technológia egyébként nem újdonság, a földi csapatoknál már több ezres mennyiségben alkalmazzák Afganisztánban a Boomerang II rendszert (a DARPA-nál CROSSHAIRS, azaz Counter Rocket-Propelled Grenade and Shooter System with Highly Accurate Immediate Responses), mely a HALLT-hoz hasonlóan működik: érzékeli, ha tüzet nyitottak a katonákra, és a másodperc tört része alatt jelzi ezt nekik. Ez főleg a mesterlövészek ellen volt hasznos eddig, ugyanis ők nagy távolságból lőnek, és így a katonáknak van idejük fedezéket keresni. Több esetben fordult elő, hogy a lövedék pontosan célba talált volna, ha a Boomerang II nem jelez.
Karen Wood, a DARPA mérnöke és a HALTT program vezetője elmondta: nem volt könnyű feladat átültetni a rendszert a helikopterekre, mivel a rotorlapátok lökéshullámai megzavarhatják az érzékelőket. ’A problémát kicsit másképp kellett átgondolni, de végül sikerült megoldást találni.’ – mondta Wood.
A fejlesztésben és a tesztelésben a DARPA mellett az Amerikai Hadsereg és a Különleges Műveleti Parancsnokság (SOCOM) is közreműködött, többek között ők biztosították a helikoptereket.
Kezdetnek a Boomerangot vették alapul, ezt ültették át egy az egyben először a hadsereg egyik UH-60L Black Hawk helikopterére. A próbákat először az alabamai Fort Ruckerben, majd az Aberdeen Tesztközpontban végezték. Egy későbbi szakaszban bekapcsolódott a SOCOM MH-47 Chinook tandemmotorosa is.
Wood szerint a rendszerrel alig volt probléma, a tesztek során ’egyre jobban és jobban működött.’. Végül a hadsereg annyira elégedett volt vele, hogy a DARPA további pénzt kapott a finomítására, valamint októbertől a HALTT esélyt kap rá, hogy Afganisztánban bizonyítsa képességeit.
’Mindenképpen jó visszajelzésekre számítunk a majdani alkalmazók részéről.’ – mondta Wood. ’Ennek ellenére várjuk azt is, hogy a valódi, harctéri használat közben a katonák új módosításokat javasolnak majd. Az ő feladatuk, hogy szóljanak: mi tetszik nekik és mi nem, hogy megpróbáljunk javítani a rendszeren. Ugyanakkor mindenképpen egy olyan képesség birtokában lesznek, amiről eddig álmodni sem mertek.’
Amíg pedig a HALTT Afganisztánban vizsgázik, otthon sem áll meg a fejlesztés, ugyanis ki kell dolgozniuk a zavartalan működés lehetőségét akkor is, ha a helikopter lebeg, mivel ekkor jóval nagyobb a zajterhelés, főleg a tandemmotoros típusok esetében. Továbbá olyan kijelzőket szeretnének a forgószárnyasok pilótafülkéibe szerelni, melyeken pontosan megjeleníthetők a rendszer információi a személyzet előtt (lövészek helye, távolsága, stb.)
A DARPA-nál egyébként úgy jellemezték a rendszert, hogy bevezetése után ’veszélyes lesz rálőni az amerikai katonákra, mert lehet, hogy az ellenség első lövése az utolsó is lesz számára.’
