Ehud Barak, Izrael védelmi minisztere jövő héten Washingtonba látogat. Ha pedig ilyen messzire elment, nem érkezik üres kézzel: saját készítésű ajándékot szán az amerikai vezetőknek, méghozzá egy listát. E lista első helyét pedig azon kérés foglalja el, melyben a zsidó állam az Egyesült Államokhoz folyamodik pénzügyi segítségért az egész országot lefedő rakétavédelmi rendszer kiépítésében. De továbblépve is találunk érdekes pontokat, mint például a Joint Strike Fighter zárt forráskódjához való hozzáférés…
Felmerülhet a kérdés, hogy mit adna cserébe Barak ezekért? Nos, nem kevesebbet, mint azt, hogy így Izrael nem ellenezné azt a 84 F-15-ről (valószínűleg az SG változatból kerülnek majd ki a gépek) és 72 UH-60-ről szóló szerződést, melyet Szaúd-Arábia készül aláírni az Egyesült Államokkal. Egy Washington Postnak adott korábbi interjújában ugyanis Barak azt nyilatkozta, hogy ez az üzlet teljesen felborítaná a térség erőegyensúlyát az arab országnak eladott technológia mennyisége miatt.
’Országunk vezetése örülne, ha ezt a mennyiségi fölényt minőséggel tudnánk kompenzálni, ugyanis bizonyos szinten a minőség felér a mennyiséggel.’ – mondta a védelmi miniszter a szaúdi üzletre célozva. ’Természetesen Izrael nincs abban a helyzetben, hogy dirigáljon az Egyesült Államoknak, de bármikor mozgósíthatja Kongresszusbéli pártfogóit, ha egy esetleges arab országoknak szánt fegyvereladás megvétózásáról van szó.’ – tette hozzá Barak.
Nézzük, mit is kér pontosan Izrael! Mint említésre került, némi anyagi támogatásra lenne szükségük egy olyan rakétapajzs létrehozásához, melynek részét képeznék a kis, rövid hatótávolságú rakéták és aknavető-lövedékek elleni eszközök, illetve a ballisztikus rakéták megsemmisítésére szolgáló fegyverek is. Az alsó kategóriát a hazai fejlesztésű Iron Dome jelentené, melyet kifejezetten a Hezbollah erői által indított Kasszám rakéták és tüzérségi lőszerek ellen fejlesztettek ki. Ezt követné a szintén izraeli gyártmányú, ’Dávid Parittyája’ (David’s Sling) névre hallgató rendszer, mely a Scud-méretű támadók ellen készült. Végül pedig a főként Irán ballisztikus rakétái által képezett veszély ellen telepítenék az Arrow és Super Arrow rendszereket.
’Ahhoz, hogy ez a fajta kombinált, Izrael teljes körű és tökéletes védelmet nyújtó rendszer létrejöjjön, szükségünk lesz több tízezer kicsi, több ezer közepes és több száz nagy rakétára. Látható tehát, hogy rendkívül nagy tételben kell vásárolnunk.’ – mondta Barak. No, és pont ez az, amivel bajban vannak, ugyanis jelenleg nincs elég mozgósítható anyagi forrásuk arra, hogy a kívánt időn belül rendszerbe álljanak a fenti fegyverrendszerek.
’Ezeket a rendkívül fejlett eszközöket mérnökeinknek köszönhetően záros határidőn belül fel tudnánk állítani. Ehhez azonban szükségünk lenne körülbelül 7-8 milliárd dollárra. Ez az ára annak, hogy a szomszédos országokkal békében tudjunk élni, megfelelő védettséget élvezve, és hogy minden izraeli állampolgár biztonságban érezhesse magát.’ – nyilatkozta a nemes célt hangoztatva a védelmi miniszter.
Ami pedig a JSF-ügyet illeti: Izrael ugyebár korábban már erősen pedálozott azért, hogy leendő F-35-ösei saját elektronikai rendszereit kapják, de az Egyesült Államok fityiszt mutatott, és zárt forráskódúvá nyilvánította az 5. generációs vadászbombázót. Viszont Izrael nem éri be ennyivel.
’Továbbra is szeretnénk minél jobban részt venni az F-35 fejlesztési programjában, és szeretnénk, ha hazai iparunk is kivehetné a részét a gyártásból. Arra kérjük az Egyesült Államokat, biztosítsa számunkra a lehetőségét, hogy a csúcsszínvonalú izraeli elektronikát és fegyvereket integrálhassuk a Joint Strike Fighter arzenáljába, amire minden bizonnyal nyitottak lesznek a gép fejlesztői.’ – fejtette ki Barak az igényeket.
Egyes sejtések szerint Washingtonban nem fog süket fülekre találni a kérés, mivel az F-35-programnak szüksége van a megrendelőkre, egy esetleges izraeli kilépés pedig további veszteségekkel járna számukra. Így tehát lehet, hogy mégis összejön az a technológiai transzfer…
